Széphalom 25. (2015)
KAZINCZY ÉS KORA - Kovács Ida: Csokonai regmeci látogatásának narratívái
KOVÁCS IDA: Csokonai relmeci látogatásának narratívái jának s hallani akarták véleményét most sokkal inkább, mint fogsága előtt. Ezért ragaszkodtak hozzá s igyekeztek megnyerni barátságát.” Hamarosan levélben és versben keresi fel őt Kis János, Virág Benedek és Csokonai Vitéz Mihály, majd fokozatosan kapcsolatba lépnek vele a pályakezdő fiatalok is: Döbrentei Gábor, Buczy Emil, Ragályi Tamás, Csehy József. A szabaduló Kazinczy című dolgozatában Dobszay Tamás figyel fel arra, hogy Kazinczy milyen körültekintően leltározza és raktározza el elfogatásakor majd szabadulása után is azt, hogy a történtek fényében hogyan fogadja környezete, ki az, aki kiáll mellette, s ki az, aki gyáván elfordul. Kazinczy és Csokonai egészen az író letartóztatásáig jó ismeretségben vannak, így nem meglepő, hogy a debreceni poéta az első a pályatársak közül, aki üdvözlésére siet. Csokonai alsóregmeci látogatása 1801. július 14-ére esik. A költő július 10-én Puky Istvánnal együtt — aki ez idő tájt házánál vendégül látja — részt vesz az akkor kezdődő sárospataki vizsgákon, innen rándulnak át Regmecre. A vizit lefolyásáról Csokonai egy aggteleki útról szóló levélben számol be, amelyet anyjának címzett, voltaképpen azonban, Nagy Gábor debreceni ügyvédnek, Kazinczyval közös bizalmasuknak szánt. (A keltezés napján, július 19-én Nagynak is papírra vet néhány sort, amelyben feltétlenül elolvasásra ajánlja az anyjának írt levelet. Ugyanitt híreket továbbít a Martinovics-per elítéltjeinek sorsáról is.6) Csokonai a Kazinczy-látogatás leírását, ha formálisan nem is álcázza, de gondosan az aggteleki barlangban történtek hosszadalmas ecsetelése mögé helyezi el. Rokonai narratívája A levélbeszámoló hangnemén átsüt a jó hír hozójának és a friss információk birtokosának kivételezettség-érzése, valamint a költői és személyes öntudat is: „Patakon való dolgaimat otthon beszélem el[...] Patakról Puky úrral által mentem Regmecre, sebeden, és szembe voltam-------kivel?-------Kazincy Ferenc úrral Ő az előtt két héttel szabadult ki több szenvedő társaival Munkácsról Semmit sem változott teste, elméje s kedve azon friss, azon ég, mint volt fogsága előtt, — egyedül azt vettem észre benne, hogy beszédét nem teszi olly folytába; de ezt a töredezését ki csudolhatja hat és fil esztendőt tartott magánossága utáni Szívesen látott, és másnap Patakra bejövén (hol elsőben Vay consiliáriusnak, azután más uraknak adott visitát, s az examenbe is a publicum előtt megjelent) két ízben engem is meglátogatott, Regmecen pedig minden leveleit, képeit és könyveit megmutatta, azzal az antique módra készült 30 fontos urnával, mellyben szeretője leveleinek hamvát tartja, és a melyet a museumába való beléptekor az iró asztaláról felvévén azonnal megcsókolt. Elbeszélte rabságába történt dolgait rövidedenn; megsiratta D. Földit; tudta és magamtól is kérdezte Szilágyi Gáborral esett dolgaimat; tudta a Nagy Gábor, Nagy Sámuel és Teleki urakét, s ezt vetette befejezésül utána: kár 4 Vö. Váczy János Bevezetése. KazLev. Ill. V. 5 Vö. Dobszay Tamás. A szabaduló Kazinczy. Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Szerk. Debreczeni Attila és Gönczy Monika. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010. 296-297. 6 „olvasd el [...] a’ mi valamennyire interessül, kivált az Agteleki Barlang és Kazincy [...].” Csokonai Nagy Gáborhoz, 1801. júl. 19. Csokonai 1999. 136-137.