Széphalom 25. (2015)
KAZINCZY ÉS KORA - Kovács Ida: Csokonai regmeci látogatásának narratívái
SZÉPHALOM 25., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2015 49 A regmeci vendégeskedésről szóló levélbeszámolóban Csokonai öntudattal szól arról, hogy Kazinczy milyen szívélyességgel fogadta, s büszkén említi, hogy a következő nap, amikor mindketten Sárospatakon voltak, az író két alkalommal is meglátogatta. Nem kevésbé lehetetett elégedett Kazinczy odavetett megjegyzésével sem, amellyel az ő Kollégiumból való kicsapatásának elbeszélését kommentálta, tudniillik, hogy a debreceniek kifejezetten gyönyörködnek a zsenik elnyomásában. Ez a Debrecenre tett epés megjegyzés és indulati háttere még sokáig visszacseng majd az 1806-ban fellángoló Árkádia-per éles vitáiban. Kazinczy önéletrajzi feljegyzéseiben élete során több ízben is megemlíti Csokonai regmeci látogatását, de részletesen egy alkalommal sem számol be róla. Első feljegyzése 1804 és 1807 között született, ebben mindössze ezt olvashatjuk: „[1801. Julius 14.] Puky István és Csokonay ebédje. ”15 Az évekkel később, 1812-ben papírra vetett Az én naplómban az ide vonatkozó beírás már valamivel bőbeszédűbb: „[1801. Julius.] lábén Puky István és Csokonay a’ Pataki examenról engem látni Regmeczre jőnek. — Ők vissza Patakra. ”16 Az első feljegyzésnek az ebéelre vonatkozó motívumát, amely a látogatásnak valójában csupán a körülményeit, keretét jelezte, Kazinczy tehát jó tíz évvel később már elhagyja, s a látogatás célját egyértelműen meghatározó „engem látni szóösszetételre redukálja. Ebből akár megnövekedett írói öntudatára is következtethetünk, hiszen a megszólalásmód hasonló ahhoz, amelyet visszaemlékezéseiben az ún .„nagy emberek látása "kapcsán használ.14 15 16 17 18 Nehéz mire vélni, hogy sem az önéletrajzi feljegyzésekben, sem a Pályám emlékezetében Kazinczy nem jegyzi le, hogy Csokonai a nála tett regmeci látogatás alkalmával üdvözlő verset nyújt át neki, címe: A’Magyar Orpheushoz.1 x A köszöntő záró sorai: „Főként Eumolpus a ’tanítván Bús búrjait feligazítván, Zengette Őtet énekén És úgy örült, mint Néked Én. ” A hallgatás annál is különösebb, mivel Kazinczynak általában örömet szerez, ha versben egy írótársa köszönti (gondoljunk Dayka Gábor vagy Pálóczi Horváth Ádám hozzá írt verseire), s ezzel elbüszkélkedhet barátainak, levélpartnereinek. Pedig Csokonai kéziratát gondosan meg is őrzi,19 ezen felül, alkalmasint később is biztatja a debreceni poétát, hogy számára köszöntő verset írjon.20 14 Vö. Csokonai levele Csokonai Józsefnéhez, 1801. júl. 19., Csokonai 1999. 142. 15 Kazinczy 2009. 179. Kazinczy szabadulása napjától, 1801. június 28-ától naplót vezetett, amelyet 1812. március végén kezdett letisztázni. E napló ma már nem fellelhető, ám szövegei beépültek a tisztázatba, amelyet ma Az én naplóm címen ismerünk. Vö. Kazinczy 2009. 829. 16 Kazinczy 2009.244. 17 Kazinczy egészen ifjú korától kezdve, a számára tiszteletben álló személyeket közelről is látni kívánta. „Viszszavágytam Bécsbe, hogy őt [Báróczit] láthassam, hogy lelke átszállhasson rám fél mértékben.” Kazinczy 1979. I. 238. Megint másutt: „Bécsben [...] lángoltam látni [...] Bessenyei Györgyöt és a mostani generális báró Vayt”. Kazinczy Ferenc: Az én életem. Összegyűjt., szerk., előszó, jegyz., Szilágyi Ferenc, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987. (Nemzet és Emlékezet.) 77. 18 Csokonai Vitéz Mihály Kazinczyhoz. KazLev. II. 434., Vö. Csokonai 1999. 142-143, 633-634. 19 A köszöntő rózsaszín lapon fennmaradt kéziratát lásd MTAK. M.Irod.Lev.I. 41. 117., Vö.. Kazinczy Csokonai Vitéz Mihályhoz, 1804. nov. 1-2. Csokonai 1999. 322. Különös, hogy Kazinczy egy korábban hozzá írt