Széphalom 25. (2015)
KAZINCZY ÉS KORA - Kovács Ida: Csokonai regmeci látogatásának narratívái
SZÉPHALOM 25., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2015 55 Csokonai - Ferenczy István szoborportréja Debrecen, Református Kollégiumossága, öntudata, szelídsége, szerénysége, de még szeretetreméltósága is az élethelyzetek és szituációk függvénye, s hamar átcsaphat az ellenkezőjébe. Az ily módon megkonstruált debreceni költő kezei között — nem csoda — vonható le a következtetés: csak illat nélküli vagy nehéz szagú virág teremhet, tehát a többi költő számára „példája kártékony inkább, mint hasznod . A Csokonai-portréban felhozott kártékonyság és tisztátalan ízlés okozója— s itt gondoljunk csak Kazinczynak a „debreceniség45 iránti olthatatlan ellenszenvére, a szövegben meg van nevezve; az író, hogy jól megjegyezzük, háromszor is elismétli már az életrajz első sorában: „ Csokonay Mihály Debreczenben született, Debreczenben lakott, Debreczenben halt meg .46 A regmeci látogatás, mint a Csokonai-portré megformálásának apropója a Pályám emlékezete III. szövegváltozatában A Pályám emlékezete III. a regmeci látogatás leírását is magában foglaló szövegvariánsa 1829 áprilisa után született, és a találkozás taglalását tekintve szintén hírrövidségű. „Pttky István Úr a ’Pataki examen alatt megtudd itthon létemet, s a ’nála sok holnapok olta lakó Csokonayval július ’Máskén kijőve hozzám. Ismertem volt mind kettejeket, s örvendék látásoknak.”47 A leírás szerint a látogatás kezdeményezője mintha Puky lett volna, aki magával vitte Regmecre a néhány hónapja nála lakó Csokonait is. Ebben a rövid visszaemlékezésben olvasható Kazinczy részéről az első olyan, Csokonaiék ottlétére vonatkozó szubjektív megjegyzés, melyben az író leszögezi, hogy örült a két vendég látásának, azonban emlékező sorai az együttlét várt Kazinczy 2009. 544. Kazinczy közös barátjuknak, Nagy Gábornak írja a „debreczeniség” kapcsán: „Csokonaiból akaratja ellen is sokszor kitört a’ Debreczeniség és az Ur szava szerint a’ Mendikási tónus. Ki veszt vele? én e? Nem én!” Kazinczy Nagy Gáborhoz 1806. ápr. 29. KarLev. IV. 137. Kazinczy Szentgyörgyi József orvos-barátja kérdésére így válaszol arra, mit ért ő„debreczeniség” alatt: „Én részemről azt tartom Debreczeniségnek, midőn valaki mindent a’ maga szemével lát, a’ maga fülével hall, mint a’ sárgaság eszméletlen kórja, ’s vitatja, hogy a’ dolog nem Erscheinung, hanem Ding an sich selbst, ’s nem csendesen vitatja mint a’ subjective igazat látó, hanem kárhoztatva azt, a’ ki másként ítél, ’s magának tetszésében vad röhögésekre fakadva azok ellen, a’ kiknek az másképpen látszik, holott az azoknak stúdiuma, nem az övé.”(Kazinczy Szentgyörgyi Józsefhez, 1806. dec. 8. KazLev. IV. 423—424.) Kazinczy 2009. 544. Bíró Ferenc véleménye szerint Kazinczy Csokonai „vétkeit” 1805 után már annyira a „debreceniség”-ben látja, hogy a költő személye szinte eszköz Kazinczy számára az ortológia elleni harcban: „Az Árkádia-perben szenvedélyesen védi ugyan, de kérdés, hogy erre a védelemre sor került volna-e, ha e védelemmel egyúttal nem támadhatná «Debrecent»”. Bíró 2010. 185., lásd még a témára nézve uő, uo. Mit jelent a „debreceniség” című fejezetét 228-233. A debreceniség tárgyában és az Arkádia-pör kezdetével kapcsolatban Vö.: Lakner Lajos. Az Arkádia-pör fogságában. A debreceni Csokonai-kultusz. Debrecen, Déri Múzeum, 2014. 67. és 29. Kazinczy 2009. 667. 44 45 46