Ady Endre összes versei (Budapest, 1977)

A téli Magyarország - A magyar vigasság - Csokona Vitéz Mihály

146 Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dúdolnak a hideg szelek. Vajon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. S ahogy futok síkon, télen át, Úgy érzem, halottak vagyunk És álom nélkül álmodunk, Én s a magyar tanyák. A MAGYAR VIGASSÁG Nótázó bűnök, hetyke gazság, Törik-szakad és csak azért is, Halál-hi­vás, Csuhaj: ez a magyar vigasság. Már nem várunk, semmit se várunk, De egyet még ugrik a kedvünk, Egye fene, Hátha vigabb lesz a halálunk. Csokonai Vitéz Mihály S amikor az este elterpedt, Rongyos mécsese lánginál Imádkozott egy nagyon furcsát Csokonai Vitéz Mihály:­­ »Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy, Rossz hátam alá a karod: Úgy emelj el innen magadhoz, Ne lássanak a magyarok.« »Add, óh, Uram, hogy szépet lássak Távolból. Mindegy, ha hamis Az, amit a távolból látok. Magyar vagyok én magam is.«

Next