Garay János munkái - Magyar remekírók 29. (Budapest, 1902)

I. KISEBB KÖLTEMÉNYEK 1828-1853 - Petőfi Sándor emlékkönyvébe 1848

­Kisebb költemények- UNI­O. Kimondatott, kimondatott végtére, A rég epedt, a hőn várt égi szó; Egygyé len a magyar hazával Erdély, Kimondatott a szent szó: unió! Oh ne szakadj meg szív e pillanatban, Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van ! Mióta a világteremtő «légyen»-t Kimondta isten s lett e szép világ, Nem monda senki e földön nagyobb szót, Mint ők, kik e szent szót elharsogák; Megszületett e föld a «légyen» szóra, Testvérré forrt, egygyé az «unióra.» Magunk valánk a nagy kerek világon Két árva, idegenek közepett; Erdély, miként a pásztortűz az éjben, Mi a világtengerben kis sziget, Láttuk szünetlen egymást és epedtünk, De karjainkkal egymást el nem értük ! Ölelve tartjuk végre mostan egymást, Ajk­aikon csügg, szíven dobog szivünk, Nem puszta vágy többé, nem kétes álom, Hogy újra egymásé s egygyé leszünk. Kitelt a tűrés s távollét határa, Egyek vagyunk, egy test s vér valahával 175

Next