Juhász Gyula összes versei (Budapest, 1959)
VERSEK - 1908 - Petőfi
Táncolj Noa Noa, beteg vágyak virága, Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya, Hajad, mint Tahiti égő fövenye sárga És gyilkosan forró szád véres mosolya ! Táncolj Noa Noa, táncolj be bús szívembe, Tiporj közönyösen, táncolj Noa Noa, Ó részeg feledés, a gyilkoló szerencse, Táncolj Noa Noa, asszonyok asszonya! PETŐFI Csöndes falu, bús őszi este, Már alszanak a barna osztagok, Most ébred a kaszálók méla lelke, A kémény füstje szőkén kanyarog. Halk hegedűszó sír a faluvégen, Valaki a babáját temeti, Tenger csillag ragyog a magas égen, Szép, büszke, sok fény, könnyű ott neki. De valaki ma búcsút mond a háznak, Kakukkos óra elválást dalol, Lehull szirma az őszirózsafának, Fekete árnyak várnak valahol. Az ifjú megy. Kalapján árvalánynak Bús szőkesége, szíve oly nehéz, Ezüstöt sző rá fénye holdvilágnak, Vár rá a nagyság és a szenvedés.