Kölcsey Ferenc összes művei 1. (Budapest, 1960)
IRODALMI KRITIKÁK ÉS ESZTÉTIKAI ÍRÁSOK - Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések (1815)
megfutott, méltó a koszorúra. Embereink közt nagyon elhatalmazott azon hiúság, hogy magukat s kedveltjeiket pankratistáknak gondolják, s nem elég nekik, ha egyben nagyoknak ismerjük őket; mindent akarnak vagy semmit sem. Csokonai örök emléket érdemel literatúránkban, de ha ő neki némelyeket megtagadunk, ha azt mondjuk, hogy a Lilla úgy nem éri fel Himfyt, mint tűzijátéknak fénye a vulkánét; ha mondjuk, hogy az érzés és kultúra tekintetében ötet Daykához tennünk nem lehet; ha mondjuk, hogy az ódában Virág úgy áll neki ellenében, mint egy Jupiter Olympius a bámuló előtt stb., levettünk-e azért mindent Csokonairól? nem marad-e még elég oldal, mely felől fényben jelenhet meg?* Rec. azt hiszi, hogy nem az dicsértetik igazán, akinek hibái is vakon imádtatnak. Az, aki úgy tiszteli Csokonait, mint Hubay, meggyalázza őtet; az, aki úgy tiszteli Berzsenyit, mint Hoblik, nem méltó azon nagy költőnek szellemét felfogni. Rec. úgy véli, nem lesz kedvetlen, ha Csokonainak életéből némely szcénákat lerajzol, s azokból igyekezik a pontokat láttatni, melyekből ezen poétát szokta szemlélni. Csokonai Debrecenben, 1774-ik évben decembernek, úgy tetszik 17-én született, és így mind Kazinczynál mind Földinél sok évekkel ifjabb volt. Tanulásának helye a debreceni ref. kollégium vala, s tanítói a poézisben, mint maga említi, Kovács József, a Virgil fordítója, s a historiográfus professzor Budai voltának. * A következő mondat helyett az első fogalmazásban ezt olvassuk : Nincsenek-e hibái Himfynek és Virágnak is? Ha Himfy magát a regékben szinte oly nagynak nézi mint a szerelmekben, az igen természetes dolog , de mi mondhatjuk, hogy ő nagy az egyikben és a másikban kicsiny, s ezen mondás mellett is büszkék vagyunk azt hinni, hogy inkább tiszteljük őt, mint sokan, kik hibáiban is tökéletességet szemlélnek.