Kölcsey Ferenc összes művei 1. (Budapest, 1960)

IRODALMI KRITIKÁK ÉS ESZTÉTIKAI ÍRÁSOK - Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések (1815)

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MUNKÁINAK KRITIKAI MEGÍTÉLTETÉSEK Midőn Rec. Csokonairól ítélni akar, neműnem­ű félelemmel lép a publikumnak elébe, nem mintha Rec. természet szerént rettegő volna, hanem mivel nem tudja, ha azon tiszteletet, mellyel sok másoknak tartozik, nem látszik-e megsérteni. Azon esztétikus, ki Csokonairól szól, kénytelen a nagyobb publikum értelmével megvívni; azonban ha állításai a tisz­tább ízlésnek reguláival ellenkezni nem fognak, nem leszen oka, hogy akárki előtt is megpiruljon.* Minden poéták közt, kiket Recensens ismer, Bürger az, kihez Csokonai leginkább hasonlít ; vagy azért, mivel a géniusz mindkettőjüket egy útra vonó, vagy azért mivel Csokonai Bürger példánya szerént igyekezett elejétől fogva dolgozni. Recensens úgy * A bevezetés az „Erdélyi Múzeum''’-nak szánt első fogalmazásban így szólt: Hónapok teltek, édes barátom, mióta megígértem, hogy Csokonairól Múzeumod számára írni fogok, s hónapok teltek el, mióta ígéretem telje­sítésével adósod vagyok. Te tudod, a poétái lélek makacs lélek, s még olyankor is keresztülállja utunkat, midőn nem az ő pályáját futjuk. Olyan ő, mint az ifjúságában délceg asszonyka, ki bennünket egészen magának kíván, s önszeszélyét teszi királynénkká. Midőn én Csokonairól írni akarok, nem vagyok eléggé bátor szavamat egyenesen a publikumhoz intézni s recenzensi mínákkal állani fel; nem mintha félelmes volnék, mert én ifjú vagyok, de ugyanezen ifjúság szerénységet parancsol. Azon esztétikus, ki Csokonairól szól, kénytelen a nagyobb publikum értelmével megvívni, s nekem, kinek mesteri tónust felvennem nem szabad, legjobb leszen egyedül tehozzád szó­­lanom; barátomnál szólok, s nem másként, mint éreznem kell.

Next