Petőfi Sándor összes költeményei 1. (Budapest, 1953)
1844 - Csokonai
CSOKONAI Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S : ihatnám, pajtás ! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben , Ottan nem egy hordó bor áll.” Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály. „Ihol ni, uccu !” fölkiált a pap, Amint egy hordóból dugaszt kikap : „Szaladj csapért! ott fönn felejtem; Szaladj öcsém, de meg ne állj !” És fölrohan lóhalálában Csokonai Vitéz Mihály. A sikra tette tenyerét a pap . Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott: „De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba’ marad az a Csokonai Vitéz Mihály?” Tovább nem győzte várni a csapot. Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt). Fölmen a pincéből a házba. De ott fönn senkit nem talál.