Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

VEGYES ÍRÁSOK - 1848 - Lapok Petőfi Sándor naplójából

rátörök és statiszták, kik a függönyöket aggatják, s a színpadra székeket és asztalokat hordanak. Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égre vetettem szemeimet, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő ... a forradalom kitört Olasz­országban ! Amint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen új meteort, ezen déli fényt, mely születésekor is nagyobbszerű volt minden éjszakai fénynél, s mely­ről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy jön, Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsban termett, mint férfi, s onnan kikergette Lajos Fülöpöt, miként Krisz­tus az adóvevőket Jeruzsálem templomából. Oh mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublika ! . . . Egy Pesttől távoleső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte . . . rohanta meg e hír szívemet, feje­met, lelkemet, idegeimet. — Vive la république ! — kiáltok föl, aztán némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett irántani — a jelszó ki van kiáltva, gondolom, ki tudja, mi nem történt vagy történik, míg én haza érek ! nélkülem kezdődjék a forradalom? hah ! Nyakrafőre siettem a fővárosba . . . reszketve, lélek­­zet nélkül értem haza ... Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt... Nagyot lélekzettem, mint a búvár, midőn a víz alól fölmerül.

Next