Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1847 - Arany János levele Petőfihez (II)
ARANY JÁNOS LEVELE PETŐFI SÁNDORHOZ II Szalonta, február 28. 1847. Kedves pajtásom Sándor! Nem veszed tán rossz néven tőlem e megszólítást, ha a hír nem hazud, kedves szójárásod a hétköznapi s gyakran kicsinyző értelemben vett barátom helyett s melyet én használni annál inkább szabadságot veszek magamnak, minthogy te — mit, ha nem mondanád is, rég tudok, s műveidből is kilátszik — olyan ember vagy, ki „hanyatt vágod magad a ládán” . . . hanem ezt persze csak nálunk falun tehetnéd, mert a pesti szalonokban (isten bocsá’) láda nincsen. Szóval azt akarom mondani, hogy téged épen oly eredeti fiúnak képzellek, mint amily eredeti költő vagy szíved jóságáról, lelked aethertisztaságáról addig is meg voltam győződve, míg azt példával nem bizonyítod irányomban. Csak használd, édesem, használd egész kényelmedet; ez a szív, ami csodás, tied, érzelmes rokonok a tieiddel, így nem félhetsz, hogy idegen leszesz benne. De hát van olyan filiszteus, ki azt mondja, hogy te el vagy fogaivá a költők ellen? Hányadik tette volna azt irányomban, amit te tettél? Nincs-e léggiója? (legyek összege) a divatlapokba kegyelemkép asszentált (tulajdonkép tőletek csípett-lopott) versecskék másolóinak, kik felényit sem tettek volna, mint Petőfi tett? Mi ember az? kérdenék , hol lakik? nemes ember-e? van-e birtoka? diplomája? pénze, hivatala (a servum pecus !) . . . Jegyző s még csak nem is megyei rend és számfeletti, tiszteletbeli? „Pfifs ! köhmer in die Vaterlandsmorgendämmerung und schreib