Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1847 - Arany János levele Petőfihez (VIII)
egy orgánum jobban terjessze, mint több, azt meg én nem hiszem, mert bárcsak volna kilencvenkilenc lap a nép között is elterjedve, s mindben kilencvenkilenc jó népköltő ! Mindazáltal a te és barátid óhajtása az, hogy egy lap emeltessék az »ifjú Magyarország« orgánumává s mivel te (ezen korholó levél előtt legalább) barátom voltál s a te barátaid az enyéim is valának, kedvedért s barátid kedvéért, én is közéjek álltam, honnan nem olyan könnyen kergettek el, mint gondolod. Biz úgy, ecsém, engem nem oly könnyű leráznod nyakadról, ha még százszor küldesz is, Krähwinkelbe vagy Anticyrába, vagy akárhová. Egyébiránt, ha nem írod is, gondoltam volna, hogy nincs kedved, mert olyan vagy, mint az ördög-kötötte rokka. Bizony nagy baj, mikor az embert azok nem szeretik, kiket az ember szüleikép kívánna szeretni ! De csak remény, fiú, remény. Majd ha látják, hogy becsületes ember lesz, hogy leányukkal jól bánsz, ők fogják keresni szeretésedet. Hány eset van, midőn nem a szülők adják, bár erőtetve, leányukat, hanem a férfi meggyalázottan viszi el a kidobott szerencsétlent, és mégis a legjobb is és vő vál belőlük. Azért remény, fiú, és jó erkölcs ! Nőd irányában nem szabad szeszélyesnek lenned, ha szinte benne idővel szeszélyességet tapasztalnál is. Le lehet erről szép módjával szoktatni. Kerüld az aprólékos szerelmi összezörrenéseket, ezekből élethalál háború szokott támadni. Jövendőd függ ettől. I be seed you, be ruled by your wellwillers mondja Gvadányi. Hogy jelen körülményeid közt hozzám nem farsangolsz, azt igen jól teszed, nagy önzés is volna, tőled olyasmit kívánnom, kivált mikor én még teérted a kiskapuig sem mentem. Légy takarékos a fösvénységig, néhány nap múlva ketten lesztek, néhány év múlva