Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1847 - Arany János levele Petőfihez (VIII)

egy orgánum jobban terjessze, mint több, azt meg én nem hiszem, mert bárcsak volna kilencvenkilenc lap a nép között is elterjedve, s mindben kilencvenkilenc jó népköltő ! Mindazáltal a te és barátid óhajtása az, hogy egy lap emeltessék az »ifjú Magyarország« orgánu­mává s mivel te (ezen korholó levél előtt legalább) barátom voltál s a te barátaid az enyéim is valának, kedvedért s barátid kedvéért, én is közéjek álltam, honnan nem olyan könnyen kergettek el, mint gondo­lod. Biz úgy, ecsém, engem nem oly könnyű leráznod nyakadról, ha még százszor küldesz is, Krähwinkelbe vagy Anticyrába, vagy akár­hová. Egyébiránt, ha nem írod is, gondoltam volna, hogy nincs kedved, mert olyan vagy, mint az ördög-kötötte rokka. Bizony nagy baj, mikor az embert azok nem szeretik, kiket az ember szüleikép kívánna szeretni ! De csak remény, fiú, remény. Majd ha látják, hogy becsületes ember lesz, hogy leányukkal jól bánsz, ők fogják keresni szeretésedet. Hány eset van, midőn nem a szülők adják, bár erő­tetve, leányukat, hanem a férfi meggyalázottan viszi el a kidobott szerencsétlent, és mégis a legjobb is és vő vál belőlük. Azért remény, fiú, és jó erkölcs ! Nőd irányában nem szabad szeszélyesnek lenned, ha szinte benne idővel szeszélyességet tapasztal­nál is. Le lehet erről szép módjával szoktatni. Kerüld az aprólékos szerelmi összezörrenéseket, ezekből élet­halál háború szokott támadni. Jövendőd függ ettől. I be seed­ you, be ruled by your wellwillers mondja Gvadá­­nyi. Hogy jelen körülményeid közt hozzám nem farsan­golsz, azt igen jól teszed, nagy önzés is volna, tőled olyasmit kívánnom, kivált mikor én még teérted a kis­kapuig sem mentem. Légy takarékos a fösvénységig, néhány nap múlva ketten lesztek, néhány év múlva

Next