Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1848 - Arany János levele Petőfihez (XVIII)

nőké természetesen a főispán. A főispán igen-igen szabadelvű ember s erélyes, oly erélyes, hogy amit ő akar, meg kell lennie. Törik-szakad, meg kell lennie. Persze amit ő akar, azt akarja a bizottmány is. Tehát ez a bizottmány azt akarta, hogy a követválasztás egész megyében munkanapon, s a váradi legnagyobb vásárra készülés napján, tegnap legyen. Ez eddig törvény szerint van. De ugyanezen bizottmány azt is kiszámí­totta, kiknek jusson kenyér a bihar megyei tizenhárom követségből. Persze ember volt elég, jelesnél jeleseb­bek, mert hiszen Bihar szónokok dolgában gazdagabb, mint az egész Magyarország, Erdéllyel s a kapcsolt részekkel együtt. Népképviselőkül pedig kiválólag beszédes emberek kellenek, hiszen csak 450-en lesz­nek, és mi lármát sem tudnak csinálni, ha darabon­ként 3—3 jó nyelvvel felruházva nem lesznek. Ez okból a bizottmány megszámlálta embereit, azokat, kikkel az ó világban együtt mártírkodott, korteske­dett, piszkolódott s kiválaszta közülök 13-at,­­— többet is választott volna, de több választókerületet sehogy sem lehetett a törvényből kibetűzni. A főispán körútat ten megyéjében, s mindenik választókerületben a helységek biráinak és jegyzőinek egy-egy követet a kapacitáció törvényes madzagán (mi ugyan a pecsovics világban ráparancsolás kötelének is beillett volna,) nyakába akasztott ; így történt, hogy a szalontai választó­kerületnek, melyben maga Szalonta az el­döntő, Toperczer Ödön ismeretes név, akasztatott nyakába. Ez eddig törvény szerint van. Én ekkor már úgy álltam, hogy elválasztatásomról senki sem kétel­kedett. Mihelyt a nép a törvényt hallva és olvasva, választási jogát megértette, minden rábeszélés, uta­sítás nélkül, maga fejétől engem jelölt ki s ez szájról­­szájra menvén, oly erős közvélemény lett Szalontán

Next