Reviczky Gyula összegyűjtött művei (Budapest, 1944)

KÖLTEMÉNYEK - Első szerelem - Találkozás - A pozsonyi ligetben

VII. TALÁLKOZÁS 1879. 1. Így jövünk össze hát megint A nagy világ zajában ! Én visszasírva drága múltam­ S te mint menyasszony elvirultan És haloványan. Szemünk egymásra nem tekint S emléki szebb időknek : A régi üdv, a régi vágyak, Mint láthatatlan útitársak, Hozzánk szegődnek. 2. Óh, mert te sem felejtheted El azt a bűbájos regét. Álmodtak édes hajnalálmot. Örök hűséget, ifjúságot. Azután utjuk elszakadt. Megnőttek , az idő haladt. És most e kis dalocska mérge S egy mirtuszkoszorú a vége. 3-Oh, csak nevessünk! mondj bolondnak. Ne hidd, hogy én siratni foglak. Bolondság volt, most érthetetlen. Nevessünk rajta mind a ketten. május 14.4-Akkor te még kis lányka voltál, És nem volt vőlegényed. Most? — álmid­ mint ruhád’kinőtted, S nem ismersz, azt beszéled. Nem az a vágy ég szíveinkben, Nem az a nap az égen. Nem az a május nyit virágot, Nem, nem ismerlek én sem ! 5-Ruhája kék volt, szeme is kék , Rám nézett ábrándozva mindég. Ártatlan, egyszerű leány volt, Kiért szívem régente lángolt. Egyszer csak eltűnt s kék ruhája, Kék szeme volt lelkemnek álma Sokáig, míg egy édesebb szem Ragyogott rám és­­ elfeledtem. S ki meghalt, mostan mint kísértet Halványan a szemembe nézett. Járása, hangja még a régi. Csakhogy már nem tud megigézni. VIII. A POZSONYI LIGETBEN Itt vagyok, újra itten ! S te még a régi díszben Állsz, én szép ligetem. Utaidon bolyongok, S a virágok, a lombok Mind összesúgnak : Ismerem ! Hajdan, tavasznapokban. Gondatlan’ itt bolyongtam, Ez árnyas útakon. Itt járt kacagva szépem ; Nevét hány fába véstem ! Itt írtam én első dalom’. 1880. augusztus 5. E fák alatt viseltem Bánattalan szívemben Fájdalmat, édeset. Itt olvastam szemében, Hogy értem ég, csak értem ; Itt ujjongtam : Szeret ! szeret ! S itt, ez a pad tudója. Hány meglesetlen óra kínálta érveit. Volt szeretőm, barátom, Ifjú szívemben álom . . . Itt éltem át a mennyet, itt !

Next