Reviczky Gyula összes költeményei - Magyar remekírók 53. (Budapest, 1902)

VÁLTOZATOK - Ősz felé - Imádságom

Változatok az ŐSZ FELÉ Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor ; Virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül S úgy megzokog; Ne még! ne még Lehajtja szép fejét a rózsa; Nem éli túl a hév nyarat. S az édes vágyak, a virágok, Szivemben is hullonganak. Bágyadt a nap, bágyadt a tájék. A télre fázva gondolok, S a langyos őszi napsugárnál Vérem még egyszer föllobog. Tavasz mosolyg reám keresztül Egy rózsaszínű fátyolon. Látom virulni a világot, S csak álmodom, csak álmodom ... IMÁDSÁGOM Legyenek áldva mind, a­kik Szivemet összetépték. Ne ingereljen bosszúra Engem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosem Poklát a gyűlöletnek! Kiket mindenki eltaszít, Azok szeressenek meg.

Next