Reviczky Gyula összes költeményei - Magyar remekírók 53. (Budapest, 1902)
ELSŐ SZERELEM - A pozsonyi ligetben
Első szerelem 5. Egyszer csak eltűnt s kék ruhája, Kék szeme volt lelkemnek álma Sokáig, míg egy édesebb szem Ragyogott rám és elfeledtem. S ki meghalt, mostan mint kisértet Halványan a szemembe nézett. Járása, hangja még a régi, Csakhogy már nem tud megigézni. Vili A POZSONYI LIGETBEN 1886. augusztus 5 Itt vagyok, újra itten ! S te még a régi díszben Állsz, én szép ligetem. Utaidon bolyongok, S a virágok, a lombok Mind összesúgnak: Ismerem! Hajdan, tavasznapokban, Gondatlan’ itt bolyongtam, Ez árnyas útakon, itt járt kaczagva szépem; Nevét hány fába véstem! Itt írtam én első dalom’. E fák alatt viseltem Bánattalan szivemben Fájdalmat, édeset. Itt olvastam szemében, Hogy értem ég, csak értem; Itt ujjongtam: Szeret! szeret! S itt, ez a pad tudója, Hány meglesetlen óra kínálta érveit. +*