Vezetés - szervezés, 1984 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám
Bérpolitika, bérszabályozás /11. •hc.'Tj u Polta’-xiri Ahogy egész gazdasági szabályozó rendszerünk tetemes változásokon ment át az utóbbi évek során, úgy változott, szinte évről évre a bér- és keresetszabályozás is. S bár 1984-ben az 1983-ban bevezetett bérszabályozási rendszer működik tovább - változatlan konstrukcióban és változatlan mértékekkel ez nem jelenti azt, hogy a bérszabályozást érintő eddigi viták csitultak volna. A kísérleti bérszabályozási megoldások léte és terjedése is azt bizonyítja, hogy a mai szabályozás változtatásra és továbbfejlesztésre szorul. Melyek a továbbfejlesztés perspektívái? - Az ezzel kapcsolatos kérdésekre kértünk választ és tájékoztatást dr. PONGRÁCZ Lászlótól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal bérpolitikai főosztályvezetőjétől. - Az első kérdés a munkabér funkciójával kapcsolatos. Mivel jelenleg a munkaerő értékét is méri, egyszersmind a jövedelemelosztást is szabályozza, több érv szól amellett, hogy e kettős funkciót szerencsésebb volna egyre csökkenteni. Nevezetesen, hogy a bér csupán a munkaerő értékét mérje, sőt azzal „értékarányos” legyen. A bér- és keresetszabályozás tavalyi (azaz 1983-ban érvényes) módosításakor az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal kiemelten hangsúlyozta: „A bér- és keresetszabályozás rendszerének fő feladata, hogy az általa befolyásolt gazdasági szférában hozzájáruljon a bérként, keresetként kiáramló vásárlóerő tervszerű szabályozásához. ” Az idei feladatok megfogalmazásakor az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei más sorrendet állítottak fel. Ebben a sorrendben az árualap és a vásárlóerő egyensúlyának biztosítása csak a teljesítmények és a bérezési lehetőségek összekapcsolása, a belső ösztönzési rendszerek működtetése, az érdekeltségi viszonyok javítása, a racionálisabb létszámgazdálkodás és a versenyképesen értékesíthető termékek termelésének fokozása után következik Véleménye szerint mi ennek a hangsúlyeltolódásnak az oka ? - Én nem érzem ezt a hangsúlyeltolódást. Továbbra is úgy vélem, hogy a bér- és keresetszabályozás feladata kétirányú. Egyrészt fontos szerepet tölt be a vásárlóerő szabályozásában, másrészt pedig a népgazdasági célok elérését segítő érdekeltségi, anyagi ösztönzési rendszernek is lényeges eleme. Sőt, azt is nehezen tudnám eldönteni, hogy melyik funkció a fontosabb. Hiszen, amint a múlt évben, az idén is gondoskodni kell arról, hogy teljesítménnyel kellően meg nem alapozott vásárlóerő ne áramolhasson ki. Az igaz, hogy ezt nem egyedül a bér- és keresetszabályozással kell elérnünk, hiszen fontos feladat hárul ezen a téren az árrendszerre, az ármechanizmusra, a jövedelemszabályozásra és a gazdaságirányítás sok más elemére is. De a bér- és keresetszabályozás önmagában nem is lenne képes e feladat ellátására. Az azonban kétségtelen: minél inkább megfelelően szabályozzák a gazdaságirányítás, illetve a gazdasági szabályozás más elemei a vásárlóerőt, annál kevésbé van szükség arra, hogy a bér- és keresetszabályozásban ez a funkció kerüljön előtérbe. 1982-ben még több mint 6 százalékkal nőtt a kereseti színvonal, 1983-ban viszont a terv csak 3,5-3,8 százalékos növekedéssel számolhatott, mert az egyensúlyi követelmények érdekében a keresetnövekedés ütemét erőteljesen mérsékelni kellett Mindez magas követelményeket támasztott a keresetszabályozással szemben is. A gazdaságirányítási rendszer más elemei ugyanis szigorú bérszabályozás nélkül nem tudták volna biztosítani a tervelőirányzat teljesítését. Éppen a vásárlóerő szabályozásának szükségessége kényszerítette arra a vállalatokat, hogy maguk is intézkedéseket tegyenek a bérnövekedés ütemének mérséklésére. Ennek kapcsán szűkült a vállalati bérgazdálkodás mozgástere, és nehezebbé vált az egyéni béreknek a tel