Vezetés - szervezés, 1984 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám

Bérpolitika, bérszabályoz­ás /11. •hc.'Tj u Po­lta’-xiri Ahogy egész gazdasági szabályozó rendszerünk tetemes változásokon ment át az utóbbi évek során, úgy változott, szinte évről évre a bér- és keresetszabályozás is. S bár 1984-ben az 1983-ban bevezetett bérszabályozási rendszer működik tovább - változatlan konstruk­cióban és változatlan mértékekkel ez nem jelenti azt, hogy a bérszabályozást érintő eddigi viták csitultak volna. A kísérleti bérszabályozási megoldások léte és terjedése is azt bizonyítja, hogy a mai szabályozás változtatásra és továbbfejlesztésre szorul. Melyek a továbbfejlesztés perspektívái? - Az ezzel kapcsolatos kérdésekre kértünk választ és tájékoztatást dr. PONGRÁCZ Lászlótól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal bérpolitikai főosztályvezetőjétől. - Az első kérdés a munkabér funkciójával kap­csolatos. Mivel jelenleg a munkaerő értékét is méri, egyszersmind a jövedelemelosztást is szabályozza, több érv szól amellett, hogy e kettős funkciót sze­rencsésebb volna egyre csökkenteni. Nevezetesen, hogy a bér csupán a munkaerő értékét mérje, sőt azzal „értékarányos” legyen. A bér- és keresetszabá­lyozás tavalyi (azaz 1983-ban érvényes) módosítása­kor az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal kiemelten hangsúlyozta: „A bér- és keresetszabályozás rend­szerének fő feladata, hogy az általa befolyásolt gaz­dasági szférában hozzájáruljon a bérként, kereset­ként kiáramló vásárlóerő tervszerű szabályozásához. ” Az idei feladatok megfogalmazásakor az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei más sor­rendet állítottak fel. Ebben a sorrendben az árualap és a vásárlóerő egyensúlyának biztosítása csak a teljesítmények és a bérezési lehetőségek összekap­csolása, a belső ösztönzési rendszerek működtetése, az érdekeltségi viszonyok javítása, a racionálisabb létszámgazdálkodás és a versenyképesen értékesít­hető termékek termelésének fokozása után következik Véleménye szerint mi ennek a hangsúlyeltolódásnak az oka ? - Én nem érzem ezt a hangsúlyeltolódást. To­vábbra is úgy vélem, hogy a bér- és keresetszabá­lyozás feladata kétirányú. Egyrészt fontos szerepet tölt be a vásárlóerő szabályozásában, másrészt pedig a népgazdasági célok elérését segítő érdekelt­ségi, anyagi ösztönzési rendszernek is lényeges eleme. Sőt, azt is nehezen tudnám eldönteni, hogy melyik funkció a fontosabb. Hiszen, amint a múlt évben, az idén is gondoskodni kell arról, hogy teljesítménnyel kellően meg nem alapozott vásárló­erő ne áramolhasson ki. Az igaz, hogy ezt nem egyedül a bér- és keresetszabályozással kell elér­nünk, hiszen fontos feladat hárul ezen a téren az árrendszerre, az ármechanizmusra, a jövedelem­szabályozásra és a gazdaságirányítás sok más ele­mére is. De a bér- és keresetszabályozás önmagában nem is lenne képes e feladat ellátására. Az azonban kétségtelen: minél inkább megfelelően szabályozzák a gazdaságirányítás, illetve a gazdasági szabályozás más elemei a vásárlóerőt, annál kevésbé van szük­ség arra, hogy a bér- és keresetszabályozásban ez a funkció kerüljön előtérbe. 1982-ben még több mint 6 százalékkal nőtt a kereseti színvonal, 1983-ban viszont a terv csak 3,5-3,8 százalékos növekedéssel számolhatott, mert az egyensúlyi követelmények érdekében a ke­resetnövekedés ütemét erőteljesen mérsékelni kel­lett Mindez magas követelményeket támasztott a keresetszabályozással szemben is. A gazdaság­­irányítási rendszer más elemei ugyanis szigorú bér­­szabályozás nélkül nem tudták volna biztosítani a tervelőirányzat teljesítését. Éppen a vásárlóerő szabályozásának szükségessége kényszerítette arra a vállalatokat, hogy maguk is intézkedéseket tegye­nek a bérnövekedés ütemének mérséklésére. Ennek kapcsán szűkült a vállalati bérgazdálkodás mozgás­tere, és nehezebbé vált az egyéni béreknek a tel­

Next