Szilágyság, 1998. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-09 / 1. szám

Szilágyság A romániai magyarság történelme és hagyományai A török ellen vívott harcok A török terjeszkedés, a török veszély A XIV. század második felében a törökök sorra foglal­ják el a balkáni államokat. Még Nagy Lajos király idejében megkezdő­dtek és Zsigmond idejében folytatódtak a török támadások a Magyar Királyság ellen és a magyar ellentámadások a török ellen. A balkáni államok - Szerbia, Bosznia, Bulgária -, valamint Havasalföld és Moldva román fejedelemségek a török ellen folytatott háborúk helyszíneivé, máskor hátországaivá váltak. Luxemburgi Zsigmond a fenyegetővé vált török támadások miatt támogatta a városok fallal való kerítését, igyekezett javítani a hadsereg szervezésén, s a moldvai és havasalföldi vajdákat törökellenes szövetségre bírni. 1395. március 7-én Brassóban Zsigmond és Mircea cél Bátrán törökellenes szövetséget írtak alá. A cél az volt, hogy együttes erővel kiűzzék a törökbarát Vlad ellenvajdát és Havasalföldről is visszaverjék a törököket. (Ez volt az első magyar-román szerződés.) 1396. szeptember 28-án Nikápolynál a magyar, a havasalföldi és a nyugati lovagokból álló keresztény sereg vereséget szenvedett a töröktől, a francia lovagok meggondolatlansága miatt. Ezután hosszú időn keresztül nem kaptak számottevő nyugati segítséget a török elleni harcban. Bajazid szultán mongol fogságba esett, de utódai alatt a török veszély nem múlt el, Mircea is kénytelen volt behódolni és adót fizetni a töröknek. Zsigmond király javaslatára, az erdélyi országgyűlés a török elleni védelem céljából kötelezi, hogy a székelyek és szászok mellett a nemesség is vegye ki a részét a védelmi kiadásokból. Szükséges is ez az intézkedés, mert 1420-tól kezdve egyre gyakrabban törnek be a törökök Erdélybe, nagy pusztításokat okozva és sok embert rabságba hurcolva. (A törököket időnként havasalföldi csoportok is kísérik­ mint pl. 1432-ben.) Hunyadi János már fiatal korától különböző nagy hűbérurak és Zsigmond király mellett komoly katonai-harcászati ismereteket szerzett, s az 1430-as években részt vett a törökellenes harcokban is. Zsigmond király utóda, Albert ezért nevezi ki 1439-ben a gyakori török támadásoknak kitett Szörényi bánság vezetőjének. A következő években már Nándorfehérvár közelében harcol a törökkel és 1441-től erdélyi vajdának nevezik ki. Mezid bég 1442-ben Erdélybe tör be, Marosszentimrénél Hunyadit is legyőzi, de rövidesen újabb segítséget kap a vajda és Szeben közelében fényes győzelmet arat a törökök felett. A török csapatokat üldözve, Havasal­földön is győzelmet arat. A sikeren felbuzdulva a Balkánra vezet támadást a török ellen 1443-ban. Hosszú idők után ez az első török elleni eredményes támadás. Visszafoglalja Szófiát és Nis várát is. Békét köt a törökkel, de a pápa felszólítására 1444-ben Magyarország megszegi a békét, Ulászló király és Hunyadi együtt támadja a törököket a Fekete-tenger partjánál. Ez a hadjárat Várnánál vereséggel fejeződik be, a király elesik, Hunyadi fogságba kerül. A király nélkül maradt Magyarországon fejetlenség uralkodik, a főurak csoportjai egymással civakodnak, az országot 7 főkapitány irányítja, ezek egyike Hunyadi. 1446-ban a király kiskorúsága idejére a köznemesség támogatásával Hunyadit az ország kormányzójává választják. Ekkor a király után a második ember, valójában első, s ilyen minőségében sokat tesz a központi hatalom megerősítéséért és a török ellen is számos háborút folytat. Hunyadi harmadik - 1448-as - balkáni hadjárata a szerb fejedelem árulása miatt a rigómezei 1452-1453-as vereséggel végződik. Az országgyűlésen lemond kormányzói tisztéről, de megtartja főkapitányi címét. A nándorfehérvári diadal. Hunyadi halála Hunyadi János utolsó és legjelentősebb győzelme a török fölött Nándorfehérvárnál volt. II. Mohamed szultán, miután 1­453-ban Konstantinápolyt elfoglalta, 1456 nyarán a Száva és Duna partján épült Nándorfehérvárt vette ostrom alá. Ez a végvár elzárta a Duna völgyét, a Közép-Európába vezető utat. A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte. Kapisztrán János ferences atya nagyszámú, de csekély harci értékű keresztest - többnyire parasztokat - toborzott a török elleni harcra. Hunyadi serege fényes győzelmet aratott a törökök fölött­­ 1456. július 22-én . A győzelem hírére, annak emlékére a pápa elrendelte a déli harangszót. A csata után pestisjárvány tört ki, amiben Hunyadi is elpusztult. Gyulafehérváron temették el. A köznemesi családból, az ország főurai közé saját erőből felemelkedő Hunyadi János az ország érdekét tartotta s­zem előtt és erdélyi lévén seregének magját erdélyiek alkották. Szívesen alkalmazott hivatásos katonákat (zsoldosokat), a csekély értékű telekkatonaság vagy nemesi felkelők helyett. Ennek érdekében hatalmas birtokainak jövedelmét is felhasználta. Megismeri és alkalmazza a huszita hadvezérek módszereit. Nándorfehérvári diadala után a török hosszú ideig nem mert támadni. Hunyadi alakját megörökítették a magyar, a román, a szerb s még a török népköltészet, néphagyomány is. Hunyadi kapcsolatai a román vajdaságokkal: Hunyadi igyekezett a vajdaságokat felügyelet alá vonni, hogy ne ellenségei legyenek, hanem szövetségei a török elleni harcban. A román vajdák szorongatott helyzetükben gyakran a Magyar Királyság és a török között egyensúlyozó politikát folytattak. Vlad havasalföldi vajda például foglyul ejti a várnai csatából hazafelé tartó Hunyadit, de rövidesen szabadon engedi. Hunyadi János támogatja II. Petra moldvai trónkövetelőt a fejedelemség megszerzésében és cserében megkapja Chilia és Cetatea Alba városokat a Duna és a tenger mellékén. Hunyadi tudatában volt annak, hogy a török feltartóztatása, csupán a szomszédok - magyarok, románok, szerbek - összefogása révén lehet eredményes. Mátyás király uralkodása és törökellenes harcai. Ugyanaz a köznemesi csoport, amely Hunyadi Jánost megválasztotta Magyarország kormányzójának, 1458. januárjában Mátyást, Hunyadi fiát megválasztotta Magyarország királyának. Bár Mátyás külpolitikája elsősorban nyugati irányú volt (Csehország, Morvaország, Szilézia, Ausztria felé), azért az ő uralkodása idején a magyar állam hatékonyan képes volt a török elleni védelemre, sőt még ellentámadásokra is futotta az erejéből. Mátyás létrehozta az állandó hadsereget, mely zsoldosokból állott­­ fekete sereg - ennek jelentős szerepe volt Mátyás háborúiban. Erdélynek kevesebb szerepe volt a nyugati irányú politikában, de az nem jelentette azt, hogy Erdélyt elhanyagolta volna a nagy király. Amikor 1467-ben központosító, erőskezű uralma, s főleg az adónövelés miatt, az erdélyiek - főleg a szászok és a nemesség - felkeltek a király ellen. Mátyás leverte mozgalmukat és a résztvevőket megbüntette. A török ellen személyesen két hadjáratot is vezetett: 1462-ben kiűzi a törököket Boszniából, visszafoglalva Jaska várát. 1475-1476-os hadjáratban Mátyás a Száva parti Szabácsot ostromolja és foglalja vissza a töröktől. Mátyás uralkodása idején Erdélyt egyetlen jelentősebb török támadás érte: a király emberei, Báthory István vajda és főleg Kinizsi Pál ispán. Kenyérmezőnél fényes győzelmet arattak az Erdélyre támadó törökök felett. Uralkodásának utolsó éveiben az osztrákokkal háborúzott. 1490 áprilisában bekövetkező halála után bekövetkezik a központi hatalom gyengülése és a magyar állam hanyatlása. _________________(folytatjuk a 8.oldalon) Hunyadi János törökellenes harcai: Hunyadi személyisége:

Next