Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

2019-01-25 / 3. szám

4. I OKTATÁS ^silágyság 2019. január 16-án, im­már IX. alkalommal sikerült, hogy újra megrendezzük Szilágyperecsenben a Boér Miklós Szépolvasó versenyt. Boér Miklósra, néprajz­gyűjtőre, költőre, „aranytollú szépíróra” emlékezünk mind­en év januárjában, amikor is elmegyünk a ziachi temetők­ertbe, rendbe tesszük és meg­koszorúzzuk Szilágyperecsen egyik híres szülöttét. Idén is az V B osztályos tanulók, Filip Gyöngyi Ana igazgatónő, Dani Ildikó osztályfőnöknő, Bacsadi Izabella tanítónő, és Ádám Mihály­­ iskolánk sofőrje rótta le kegyeletét versenyünk névadója sírjánál. A versenyen megtiszteltek jelenlétükkel a kárásztelki, krasznai, sarmasági, somlyóúj­­laki, szilágybagosi, szilágy­­ballai, szilágyfőkeresztúri, szilágylompérti, szilágynagy­­falui, szilágyzoványi, zilahi Simion Bámu^iu Általános Iskola és nem utolsó sorban a szilágyperecseni gyerekek, tanítóik és szüleik. A jól felkészített versenyzők nem kevés fejtörést adtak a zsűri számára. A III. osztá­lyosoknál a zsűri elnöke Hari Tünde Hajnalka tan­felügyelőnő volt, a további tagok: Józsa Erika tanárnő és Kulcsár Márta óvónő volt. A IV osztályosoknál a zsűri el­nöke Dénes Irén igazgatónő, további tagjai: Fehér Éva ma­­gyartanárnő és Király Enikő tanítónő volt. Körünkben köszönthettük Boncidai Csaba polgármester urat, aki azt a tanácsot adta a versenyzőknek, hogy soha ne felejtsenek el olvasni! Az értékelést a zsűri részé­ről Fehér Éva magyartanárnő Kányádi Sándor szavaival kezdte: „Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anya­nyelvi Hogyan tehetnek szert gyerekeink erre a kincsre? A népmeséink olvasásával, megismerésével, tanulmá­nyozásával. A versenyzők mesebeli királyfiak, akik elindulnak vándorútjukra. A tanárnő szeretné, ha ezek a gyerekek a legkisebb királyfi­ak lennének, akik jószívűek, segítőkészek, szorgalmasak, hűségesek, kitartóak! Azt kívánja, hogy győzzék le félelmeiket, sárkányaikat, s váljanak igazi királyokká ott, ahova az élet állítja majd őket! Becsüljék és értékeljék tanítóikat, akik felkészítették őket! „Olvasni, olvasni, olvas­ni.!”- idézte Eminescu szavait Hari Tünde Hajnalka tan­felügyelőnő, aki szerint ér­demes olvasni azért, hogy az olvasottak önálló képekké, gon­dolatokká, és életértelmezéssé váljanak bennünk. Köszönet illeti a szilágysági pedagógusokat, akik feláldoz­ták szabad délutánjukat, elkí­sérték tanítványaikat, együtt izgultak velük a verseny ideje alatt, majd várták az ered­ményhirdetést úgy mint: Barti Edith-Rita, Bréda Krisztina, Dari Erika, Galló Andrea-Ildikó, Király Anna, Kocsis Ilona-Melinda, Kapás Mónika, László Andrea, Orbán Anikó, Pali Kis Éva, Sólyom Tünde, Somogyi Piroska, Sza­bó Krisztina, Székely Géza, Szigyártó Emese, Tolnai Rozá­lia, Varga Erzsébet, Vékás Melinda, Vig Szabó Andrea. Az idei év díjazottjai kategóriánként: III. osztály, I. díj: Kocsis- Feri Benjámin - Sarmaság, II. díj: Nagy Richárd- Kristóf - Sarmaság, III díj: Erdei Kristóf- Sarmaság, Dicséret: Papp Alexa Panna- Kraszna és Bacsó Anna -Szilágyfőkeresztúr, Különdíj: Elekes Abigél - Züah- Simion Bárnapu Általános Iskola, IV. osztály: I díj: Simon Erik - Szilágyballa, II. díj: Kiss Apolka - Kraszna, III. díj: Kiss Izabella - Sarmaság, Dicséret: Vig Szabó Panna - Szilágyperecsen, Különdíj: Kocsis Nóra - Sarmaság és Sólyom Ivett - Kraszna. Gratulálunk minden ver­senyzőnek és pedagógusnak! Köszönjük a zsűri áldozatos munkáját! Köszönet a kollégáknak és támogatóinknak: a Pro Schola Alapítvány, B-Masiv Kft.- Józsa Bálint- manager, Zoly-Forest Kft.- Kiss Zoltán­­manager, Kulcsár Márta óvónő és Boncidai János családi vállalkozó. Hadd fejezzem be beszá­molónkat az idei mottónk­kal: „A világnak égető szüksége van egy kis jóságra­ és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet”- Szerb Antal Bacsadi Izabella tanítónő, Szilágyperecsen IX. Boér Miklós szépolvasó verseny In Memóriám Vida Katalin Megrendülve újból szembesülnünk kell a szomorú valósággal, hogy szegényebbek lettünk. Az élet ismét egy nagyszerű, értékes ember koporsója mellé állított. Tragikus körülmények között eltávozott közülünk Vida Katalin kolléganő. Szinte hihetetlen. Soren Kierkegaard egzisz­tencialista filozófus szerint az ember szintézis: a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézi­se. Ez a gazdagság, sokszínűség bontakozott ki kolléganőnk, Vida Katalin életében, munkás­ságában is. Magáénak vallva a József Attila-i „a mindenséggel mérd magad” erkölcsét, véges életpályáján a mában mindig a jövőbe nézett, szabadon szár­nyalt, hitt az ember szellemi értékeinek az örökkévalóságá­ban, és ezért dolgozott szilárd elhivatottsággal. Mert a mun­ka számára életfeltétel volt, szükségszerűség. Lételeme volt a maximaliz­­mus, a nagy akaraterő, amely megnyilvánult életének min­den területén. Határtalan volt az anyai szeretete, amellyel rajongva vette körül a család­ját, a gyermekét, az unokáit Mindig a teljességre, a tökéle­tességre törekedett pedagógusi munkájában, mint magyar-ro­­mán-francia szakos tanárnő, mint nemzedékeket nevelő osztályfőnök, mint igazgató­­helyettes, de nem ismert lehe­tetlent közéleti munkájában sem. Mindig mindenről véle­ménye volt, elképzelése, s azt mindig a közösség szolgálatába tudta állítani. Sarmaságról származott, de szilágycsehivé vált, s évtize­deken át szolgálta a szilágy­csehi magyar közösséget. Ez a közösségszolgálat vezette őt arra is, hogy felelősségteljes szerepet vállaljon a szilágy­­csehi világháborús hősök és a földvári foglyok emlékművé­nek a megvalósításában. Meghatározó személyisége volt a város kulturális életének. Az 1990-ben újraindult Erdélyi Szépmíves Céh szilágycsehi fiókszervezetének alapítója volt. Az 1993-ban megalakult Tövishát Kulturális Társaság valamint a Tövisháti Napok rendezvénysorozata minden­nél többet jelentett számára. A társaság titkáraként, elnö­keként emlékezetes rendezvé­nyek sorát tervezte, szervezte az értékmentés, a hagyomány­­ápolás szándékával, és számára mindig a színvonal, a minőség volt a döntő. Ezekre az eseményekre több mint 20 éven át az erdélyi és anyaországi tudományos és kulturális élet legnagyobbjait hozta el Szilágycsehbe: írókat, költőket, festőművészeket, akadémi­kusokat, egyetemi tanárokat, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészeket, operaénekeseket és népdalénekeseket. Vida Katalin a tettek em­bere volt, és ezt értékelte az embertársaiban is. Nem saj­nálta senkitől az elismerő sza­vakat. Ennek jegyében alapí­totta 2018-ban a Tövishát díjat a városunkért, a Tövishátért munkálkodók kitüntetésére. Az elmúlt évben a kuratóri­um őt is javasolta e díjra, de ezt szerényen visszautasította, bár ő mindig ott volt, ahol történt valami. Képviselte vá­rosát megyei szinten is, és a különböző erdélyi és magyar­­országi kulturális és közmű­velődési szervezetek program­jain, tanácskozásain. Állandó résztvevője volt a Szilágysági Magyar Napok, a Szilágy Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendezvényeinek, rendsze­res zsűritagja a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválnak. Igazi közösségi ember volt. Pedagógusi pályájának befe­jezése után sem szakadt el az iskolától, az eseményeken, ren­dezvényeken mindig jelen volt. Az embernek tartoznia kell va­lahova,­­ mondta nem egyszer. Szakmai és közéleti mun­kájáért köztiszteletben állott, számos elismerésben részesült - 2002-ben átvette a Fadrusz János plakettet; - 2006-ban a szilágysom­­lyói Báthory István alapítvány részéről megkapta a Szilágysági Magyarok kitüntetést; - 2008-ban az Erdélyi Mú­zeum Egyesület Petri Mór-díjjal tüntette ki; - 2008-ban EMKE-díjat is kapott; - 2009-ben az Erdélyi Múzeum Egyesülettől a Gróf Mikó Imre emlékérmet vette át; - 2015-ben az országos RMDSZ Ezüstfenyő díjjal tün­tette ki; - 2017-ben a megyei RMDSZ Wesselényi-díjban részesítette;­gyei - 2018-ban a Szilágy me­RMDSZ Nőszervezete kitüntette a Sorsfordító nők életműdíjjal. Kolléganőnk élete messze nem volt hiábavaló. Bár a sors tragikus módon megállította őt, élete teljes volt, példaértékű. Olyan élet, amely munkára, feladatvállalásra sarkall. Magyar Kultúra Napja, him­­­nuszunk születésnapja előes­téjén több százan kísérték őt utolsó útjára. Megható volt lát­ni mennyien szerették és tisz­telték, látni azt a koszorú- és virágtengert, mely beborította a sírt A Gyulaffy László Általános Iskola tantestülete, nyugalma­zott pedagógusai, valamint a város pedagógus közösségei részvéttel búcsúzunk tőled, Kati: Nyugodj békében! Varga-Dobai István

Next