Szilágyság, 2020. január-június (30. évfolyam, 1-15. szám)
2020-02-14 / 6. szám
6. I KULTÚRA ^zilágjiság Éljen a magyar szabadság! Ezzel a címmel jelent meg legújabb, zilahi citerásoknak és furulyásoknak szánt, quasi népdalválogatásom, a zilahi Eurocolor nyomdában. (Előtte egy 16 karácsonyi gyermekdalt tartalmazó válogatást jelentettünk meg, 2019 karácsonyára.) Az 1848-49-es Szabadságharc sok nép- és műdalnak volt a témája az elmúlt közel két évszázadban. Népszerűségét az igaz ügyért való bátor kiállás, a sok áldozat-veszteség és az igaz ügy igazságtalan végkimenetele magyarázza, részben. Az emlékezés aktualitásának másik részét az a kialakulóban lévő össznemzeti elfásultság, az elképesztő informálatlanság, történelmi tudatlanság magyarázza, amelyet láthatunk ma Erdélyben, és a teljes Kárpát-medencében. Annak a népnek, amelynek ilyen szabadságharcai és harcosai voltak, annak nem illik történelmi tudatlanságban tespedni. Nem ilik elfelejteni Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Arany Jánost, Jókai Mórt (vele a Kőszívű ember fiait), Egressy Bénit, Klapka Györgyöt, az Aradi Tizenhármat, a Pilvax kávéházat, Gábor Áront, Görgey Artúrt, Deák Ferencet és még folytathatnánk a sort oldalakon keresztül, akár néhány jelzővel, vagy megjegyzéssel méltatva hősiességüket. Bízunk benne, hogy a kisiskolás furulyás és citerás zilahi gyermekek úgy sajátítják el a dalokban megjelenő történelmi neveket, hogy soha nem felejtik el, hogy mit köszönhetünk nekik. Szabadságvágyunk bennünk élt minden időben. Minden emberben ott él, csak nem mindenkinek adatik meg, hogy úgy élje le életét. Ezért hőseink emlékeztetnek rá, hogy harcolni kell érte, ahogyan a kötet 20. számú, Bartalus István által közreadott ének megfogalmazza: Szabadságért harcolni, a csatában meghalni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni! Bartalus felhívására Arany János is pennát ragadott, és összeírta gyermek- és ifjú korában tanult gyermekdalait, népdalait, diákdalait, névnapi köszöntőit, Szabadságharc-dalait, amint arról a kötet 22. sz. dala szolgáltat adatot: Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon kedves babám csókja. Ne félj, babám, nem megyek világra, Nemzetemnek vagyok katonája. A kötetben vannak távolabbi tájakról származó szabadságharc-dalok, de vannak szilágyságiak is. Megjelenik Szent István királyunk éneke is, amely egyes források szerint általánosan ismert volt évszázadokon át a Kárpát-medencében, és számos ének, hősköltemény született a dallamára. Ilosvai Selymes Péter Toldiról szóló széphistóriája is elénekelhető dallamával, és Arany János Toldi trilógiája is végig ehhez a dallamhoz igazodik. Majd Tinódi Lantos Sebestyén énekel Egervár viadaláról, a hősies végvári harcosokról. A kiadvány hat énekkel állít emléket Rákóczi Ferenc fejedelmünknek és a kuruc szabadságharcosoknak, név szerint is felsorol néhány kuruc vitézt: Buga Jakabot, Balogh Ádámot, Csínom Palkót és Csínom Jankót, Tyukodi pajtást, és az elmarasztalt Kuczug Balázst is. A 48-as dalok, a többször megénekelt Kossuth neve mellett megénekli Garibaldit is, meg Klapka Györgyöt, aki „Kiáll a csatatérre: Hajrá, huszárok, utánam, előre!" kiáltással viszi győzelemre a Komáromi vár védőit. Megjelenik Deák Ferenc, a haza bölcse is, aki, igen helyesen, ráérzett a Kiegyezés imperatívuszára. Deák Ferenc, Kossuth Lajos méltó utódja Kiegyezett hatvanhétben a Habsburg-házzal. Építették, pallérozták a magyar hazát, Alázattal fogadták az Úr akaratát. Végül néhány első világháborús baka-nóta is helyet kapott a válogatásban, mert illik ismerni a doberdói csillagos nagy eget, és a Fiumei kikötőt is, ahol áll egy hadihajó.Közepében, a négy sarkában nemzetiszín zászló. Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja. Negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra. Majd Szilágyperecsenben is Vágják az Orbán az utat, Viszik a magyar fiúkat. Viszik Galícia felé, Búsan néznek hazafelé! Sokat szenvedett magyar népünk a sok háborútól, szabadságharctól. Hőseinket nem felejthetjük el, emlékük előtt tisztelgünk egy-egy március 15-i műsorral. Ki citerával, ki furulyával, ki énekkel, ki egy szép verbunkossal. Amivel tud, de legyen ott a megemlékezők kórusában, tánckarában az ő hangja, tánca is. Mi csak ennyit kell adjunk... - ők az életüket adták a magyar hazáért! Február 24-én, hétfőn, 17:00 órakor, a zilahi EMKÉ-ben lesz az énekeskönyv bemutatója, ahol a gyerekek néhány dalt citeráznak, furulyáznak a könyvből. Gáspár Attila Versek között Irodalmi est, amelynek vitatémái az alterego, mint egy irodalmi álnév elővetülete, illetve Csontváry Kosztka Tivadar festészete, mint irodalmi ihletforrás. Engem lenyűgözött a megközelítés mélysége, a meghívott írók Erdélyből és Magyarországról jöttek Jász Attila, Kovács András Ferenc (KAF), Markó Béla személyében, míg a moderátor Murányi Sándor Olivér egyetemi adjunktus volt. Székelyudvarhelyen 2019. december 17-én újra felfedeztem a magyar irodalom erejét, az esemény egy kulturális projekt volt, aminek kezdeményezője maga a moderátor volt. Jász Attila költő, esszéíró, a tatabányai „Új Forrás” folyóirat főszerkesztője, akinek románra fordított kötetét „Dare de lumina” cím alatt jelentette meg a marosvásárhelyi Media Image kiadó, a „Boldog temető” című kötet szerzője (Kortás Kiadó, 2017), melyet Amrita Sher-Gil, indiai festőművész festményei ihlettek. Jász Attila legutóbbi kötete a 2019-ben megjelent „Belső angyal”, szintúgy a Kortárs kiadónál jelent meg. Jász a vita első témájára vonatkozóan úgy vélte, hogy egy irodalmi álnév választása egy igen komoly dolognak számít. Egyik, indián álneve Csendes Toll, egy másik Szent Faustiana, akivel gondolatban együtt utazott, beszélgetett. Kovács András Ferenc (KAF), költő, műfordító, esszéista, a Tompa Miklós Nemzeti színház volt igazgatója és drámaírója, aki Romániában és Magyarországon is publikál. Több tucat kötete jelent meg, de írt mesét, gyerekverset, szerepverset, átiratokat, drámát, tanulmányt, esszét, négykezest, 2010-ben Kossuth díjat kapott. A költő-filológus alteregóinak sora hosszú, Ady Endre, Lázáry René Sándor, Pessoa, Flaubert, bárki bőrébe bele tud bújni. A KAF becenéven ismert költő ezután egy igazi színészi szónoklattal bűvölt el bennünket, saját verseit olvasta és értelmezte. Az est következő témája Csontváry Koszka Tivadar művészetének újraértékelése volt, aki 100 évvel ezelőtt született, és akinek festményei az expresszionizmus és a postexpresszionizmushoz kötődnek. Jász Attila költő, akinek az irodalom mellett ugyanolyan fontos a zene is, főleg a jazz, de a képzőművészet is foglalkoztatja, bemutatta ennek a történetnek a hátterét. Beszélt a „napút költőjéről”, a „naptemplom villangfényben” című, Csontváry által ihletett kötetéről, valamint a festő híres cédrus-képeiről, a „Magányos cédrus”ról (eredeti nevén „Egy cédrusfa Libanonban”), és a „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban”-ról. Markó Béla, politikus és költő szerint csak rajta, és egy darab papíron múlik, hogy „képes vagy-e vagy nem valamire”. Markó a marosvásárhelyi „Látó” folyóirat szerkesztője, egyben költő, esszéista, fordító, műveit franciára, angolra, románra fordították, legutolsó kötete „Amit az ördög jóváhagy”. Mint költő, a szonettet kedveli, magyarra fordította Lucian Blaga „Manók mester” című művét és Radu Stanca „Dona Juana” című írását. Az író 1994-ben József Attila díjat kapott, míg 2010-ben a Gaudeamus vásár díját nyerte el „A kert erotikája” című művével, ami a Curtea Veche kiadó kétnyelvű kiadásában jelent meg. Markó Béla költő további adatokat mutatott be Csontváry Kosztka Tivadar festő drámai életéből és beszélt a világ egyik legnagyobb festője életművének újraértékelése irányában tett erőfeszítésekről. A költő azokból a saját verseiből is felolvasott, amelyeket az ünnepelt festő élete ihlette. Az irodalmi estet a három költő kedvenc műveinek felolvasása zárta. Megérintett a versek muzikalitása, ritmusa, a nyelv sziporkázó játéka. A végén a szerzők dedikáltak. Az estet Murányi Sándor Olivér egyetemi adjunktus, író moderálta. Főbb művei a „Zordok, a székely szamuráj” (Kalligram kiadó, 2012) illetve a „Medvenéző” (Új forrás-Alutus, 2017), 2014-ben Ex Libris díjat kapott. A Herder díjas Dr. István Fried irodalomkritikus Murányi Sándor Olivér prózáját méltatta, melyben egyszerre van jelen a szent és a szentségtelen is, nyelvileg pedig a karikatúrát és a humort emeli ki, mint a beszéd domináns jellegét, a szerző célja lévén bebizonyítani írásain keresztül, hogy „Európát Székelyudvarhelyről is lehet látni és Székelyudvarhely Európa egyik kisvárosa”. 2019-ben ez volt a „csavargó gondolatok” második utazása. Meglátogattam a helyi Haáz Rezső múzeumot, ami egyben etnográfiai, helytörténeti, a székelység középső régiójának művészeti és természettudományi központja, a székelység régi székében, művelődési és kulturális központ is egyben. Itt megismertem a könyvtárat, a régiséggyűjteményt, numizmatikai és geológiai leleteket, egy fizikai részleget, a zászlók és címerek gyűjteményét, a népművészeti tárgyakat. Lenyűgözött a galériák sokasága, a színek, egy élő történelem bemutatása modern technológiával, honfoglaló urak és hölgyek, mind egy eseménydús és mozgalmas történelmet elevenítve meg, és a kultúra folytonosságát Erdélyben. A gyerekek számára a múzeum szórakozási lehetőséget is biztosított. Az épület alagsorában helyspecifikus építészettel lehetett megismerkedni, a meglepetés az az elektronikus mérleg volt, ami nyerít, ha nem haladod túl a megengedett testsúlyt. December 17. estéjén részt vettem az irodalmi esten, amit egy kis társalgási és ismerkedési vacsora követett, majd másnap visszatértem Szilágysomlyóra. Igen, egy újabb utazás Észak Erdélyből a Nyárádmentére. Erdély! Édes Erdély! EMBER STELA Román nyelv és irodalom tanár