Szilágyság, 2020. január-június (30. évfolyam, 1-15. szám)

2020-02-14 / 6. szám

6. I KULTÚRA ^zilágjiság Éljen a magyar szabadság! Ezzel a címmel jelent meg legújabb, zilahi citerásoknak és furulyásoknak szánt, quasi népdalválogatásom, a zi­lahi Eurocolor nyomdában. (Előtte egy 16 karácsonyi gyermekdalt tartalmazó válogatást jelentettünk meg, 2019 karácsonyára.) Az 1848-49-es Szabadságharc sok nép- és műdalnak volt a témája az elmúlt közel két évszázadban. Népszerűségét az igaz ügyért való bátor kiállás, a sok áldozat-veszteség és az igaz ügy igaz­ságtalan végkimenetele magyarázza, részben. Az emlékezés aktualitásának másik részét az a kialakulóban lévő össznemzeti elfásultság, az elképesztő informálatlanság, történelmi tudat­lanság magyarázza, amelyet láthatunk ma Erdélyben, és a teljes Kárpát-me­dencében. Annak a népnek, amely­nek ilyen szabadságharcai és harcosai voltak, annak nem illik történelmi tu­datlanságban tespedni. Nem ilik elfe­lejteni Kossuth Lajost, Petőfi Sán­dort, Arany Jánost, Jókai Mórt (vele a Kőszívű ember fiait­), Egressy Bénit, Klapka Györgyöt, az Aradi Tizenhár­mat, a Pilvax kávéházat, Gábor Áront, Görgey Artúrt, Deák Ferencet és még folytathatnánk a sort oldalakon keresz­tül, akár néhány jelzővel, vagy meg­jegyzéssel méltatva hősiességüket. Bízunk benne, hogy a kisiskolás furulyás és citerás zilahi gyermekek úgy sajátítják el a dalokban megjelenő történelmi neveket, hogy soha nem fe­lejtik el, hogy mit köszönhetünk nekik. Szabadságvágyunk bennünk élt min­den időben. Minden emberben ott él, csak nem mindenkinek adatik meg, hogy úgy élje le életét. Ezért hőseink emlékeztetnek rá, hogy harcolni kell érte, ahogyan a kötet 20. számú, Barta­­lus István által közreadott ének meg­fogalmazza: Szabadságért harcolni, a csatában meghalni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni! Bartalus felhívására Arany János is pennát ragadott, és összeírta gyer­mek- és ifjú korában tanult gyermek­dalait, népdalait, diákdalait, névna­pi köszöntőit, Szabadságharc-dalait, amint arról a kötet 22. sz. dala szolgál­tat adatot: Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon kedves babám csókja. Ne félj, babám, nem megyek világra, Nemzetemnek vagyok katonája. A kötetben vannak távolabbi táj­akról származó szabadságharc-dalok, de van­nak szilágyságiak is. Megjelenik Szent István királyunk éneke is, amely egyes források szerint általánosan ismert volt évszázadokon át a Kárpát-medencében, és számos ének, hősköltemény szüle­tett a dallamára. Ilosvai Selymes Péter Toldiról szóló széphistóriája is elénekel­hető dallamával, és Arany János Toldi trilógiája is végig ehhez a dallamhoz iga­zodik. Majd Tinódi Lantos Sebestyén énekel Egervár viadaláról, a hősies vég­vári harcosokról. A kiadvány hat énekkel állít emlé­ket Rákóczi Ferenc fejedelmünknek és a kuruc szabadságharcosoknak, név szerint is felsorol néhány kuruc­ vitézt: Buga Jakabot, Balogh Ádámot, Csínom Palkót és Csínom Jankót, Tyukodi paj­tást, és az elmarasztalt Kuczug Balázst is. A 48-as dalok, a többször megénekelt Kossuth neve mellett megénekli Gari­baldit is, meg Klapka Györgyöt, aki „Kiáll a csatatérre: Hajrá, huszárok, utánam, előre!" kiáltással viszi győzelem­re a Komáromi vár védőit. Megjelenik Deák Ferenc, a haza bölcse is, aki, igen helyesen, ráérzett a Kiegyezés imperatí­vuszára. Deák Ferenc, Kossuth Lajos méltó utódja Kiegyezett hatvanhétben a Habsburg-ház­­zal. Építették, pallérozták a magyar hazát, Alázattal fogadták az Úr akaratát. Végül néhány első világháborús ba­ka-nóta is helyet kapott a válogatásban, mert illik ismerni a doberdói csillagos nagy eget, és a Fiumei kikötőt is, ahol áll egy hadi­hajó.­­Közepében, a négy sarkában nemzetiszín zászló. Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja. Negyvenhatos öreg bakák mennek sza­badságra. Majd Szilágyperecsenben is Vágják az Orbán az utat, Viszik a magyar fiúkat. Viszik Galícia felé, Búsan néznek hazafelé! Sokat szenvedett magyar népünk a sok háborútól, szabadságharctól. Hő­seinket nem felejthetjük el, emlékük előtt tisztelgünk egy-egy március 15-i műsorral. Ki citerával, ki furulyával, ki énekkel, ki egy szép verbunkossal. Ami­vel tud, de legyen ott a megemlékezők kórusában, tánckarában az ő hangja, tánca is. Mi csak ennyit kell adjunk... - ők az életüket adták a magyar hazáért! Február 24-én, hétfőn, 17:00 órakor, a zilahi EMKÉ-ben lesz az énekes­könyv bemutatója, ahol a gyerekek néhány dalt citeráznak, furulyáznak a könyvből. Gáspár Attila Versek között Irodalmi est, amelynek vitatémái az alter­ego, mint egy irodalmi álnév elővetülete, illetve Csontváry Kosztka Tivadar festészete, mint irodalmi ihlet­forrás. Engem lenyűgözött a megközelítés mélysége, a meghívott írók Erdélyből és Magyarországról jöttek Jász Attila, Kovács András Ferenc (KAF), Markó Béla személyében, míg a moderátor Murányi Sándor Olivér egyetemi ad­junktus volt. Székelyudvarhelyen 2019. december 17-én újra felfedeztem a magyar iroda­lom erejét, az esemény egy kulturális projekt volt, aminek kezdeményezője maga a moderátor volt. Jász Attila költő, esszéíró, a tatabá­nyai „Új Forrás” folyóirat főszerkesz­tője, akinek románra fordított kötetét „Dare de lumina” cím alatt jelentette meg a marosvásárhelyi Media Image kiadó, a „Boldog temető” című kötet szerzője (Kortás Kiadó, 2017), melyet Amrita Sher-Gil, indiai festőművész festményei ihlettek. Jász Attila legutób­bi kötete a 2019-ben megjelent „Belső angyal”, szintúgy a Kortárs kiadónál jelent meg. Jász a vita első témájára vonatkozóan úgy vélte, hogy egy irodal­mi álnév választása egy igen komoly dolognak számít. Egyik, indián álneve Csendes Toll, egy másik Szent Faustia­­na, akivel gondolatban együtt utazott, beszélgetett. Kovács András Ferenc (KAF), költő, műfordító, esszéista, a Tompa Miklós Nemzeti színház volt igazgatója és drámaírója, aki Romániában és Magyar­­országon is publikál. Több tucat kötete jelent meg, de írt mesét, gyerekverset, szerepverset, átiratokat, drámát, ta­nulmányt, esszét, négykezest, 2010-ben Kossuth díjat kapott. A költő-filológus alteregóinak sora hosszú, Ady Endre, Lázáry René Sándor, Pessoa, Flaubert, bárki bőrébe bele tud bújni. A KAF becenéven ismert költő ezután egy igazi színészi szónoklattal bűvölt el bennün­ket, saját verseit olvasta és értelmezte. Az est következő témája Csont­váry Koszka Tivadar művészetének újraértékelése volt, aki 100 évvel ezelőtt született, és akinek festményei az ex­­presszionizmus és a postexpresszio­­nizmushoz kötődnek. Jász Attila költő, akinek az irodalom mellett ugyanolyan fontos a zene is, főleg a jazz, de a kép­zőművészet is foglalkoztatja, bemutatta ennek a történetnek a hátterét. Beszélt a „napút költőjéről”, a „naptemplom villangfényben” című, Csontváry által ihletett kötetéről, valamint a festő híres cédrus-képeiről, a „Magányos cédrus”­­ról (eredeti nevén „Egy cédrusfa Liba­nonban”), és a „Zarándoklás a cédrusok­hoz Libanonban”-ról. Markó Béla, politikus és költő sze­rint csak rajta, és egy darab papíron múlik, hogy „képes vagy-e vagy nem valamire”. Markó a marosvásárhe­lyi „Látó” folyóirat szerkesztője, egy­ben költő, esszéista, fordító, műveit franciára, angolra, románra fordítot­ták, legutolsó kötete „Amit az ördög jóváhagy”. Mint költő, a szonettet ked­veli, magyarra fordította Lucian Blaga „Manók­ mester” című művét és Radu Stanca „Dona Juana” című írását. Az író 1994-ben József Attila díjat kapott, míg 2010-ben a Gaudeamus vásár díját nyerte el „A kert erotikája” című művé­vel, ami a Curtea Veche kiadó kétnyelvű kiadásában jelent meg. Markó Béla költő további adatokat mutatott be Csontváry Kosztka Ti­vadar festő drámai életéből és beszélt a világ egyik legnagyobb festője élet­művének újraértékelése irányában tett erőfeszítésekről. A költő azokból a saját verseiből is felolvasott, amelyeket az ünnepelt festő élete ihlette. Az irodalmi estet a három költő kedvenc műveinek felolvasása zárta. Megérintett a versek muzikalitása, rit­musa, a nyelv sziporkázó játéka. A végén a szerzők dedikáltak. Az estet Murányi Sándor Olivér egyetemi adjunktus, író moderálta. Főbb művei a „Zordok, a székely szamu­ráj” (Kalligram kiadó, 2012) illetve a „Medvenéző” (Új forrás-Alutus, 2017), 2014-ben Ex Libris díjat kapott. A Herder díjas Dr. István Fried irodalomkritikus Murányi Sándor Oli­vér prózáját méltatta, melyben egysze­rre van jelen a szent és a szentségte­­len is, nyelvileg pedig a karikatúrát és a humort emeli ki, mint a beszéd domináns jellegét, a szerző célja lévén bebizonyítani írásain keresztül, hogy „Európát Székelyudvarhelyről is lehet látni és Székelyudvarhely Európa egyik kisvárosa”. 2019-ben ez volt a „csavargó gondo­latok” második utazása. Meglátogattam a helyi Haáz Rezső múzeumot, ami egyben etnográfiai, helytörténeti, a székelység középső régiójának művészeti és természettu­dományi központja, a székelység régi székében, művelődési és kulturális központ is egyben. Itt megismertem a könyvtárat, a régiséggyűjteményt, nu­mizmatikai és geológiai leleteket, egy fizikai részleget, a zászlók és címerek gyűjteményét, a népművészeti tár­gyakat. Lenyűgözött a galériák so­kasága, a színek, egy élő történelem bemutatása modern technológiával, honfoglaló urak és hölgyek, mind egy eseménydús és mozgalmas történel­met elevenítve meg, és a kultúra foly­tonosságát Erdélyben. A gyerekek számára a múzeum szórakozási lehetőséget is biztosított. Az épület alagsorában helyspecifi­kus építészettel lehetett megismer­kedni, a meglepetés az az elektronikus mérleg volt, ami nyerít, ha nem haladod túl a megengedett testsúlyt. December 17. estéjén részt vettem az irodalmi esten, amit egy kis társalgási és ismerkedési vacsora követett, majd másnap visszatértem Szilágysomlyóra. Igen, egy újabb utazás Észak Erdély­ből a Nyárádmentére. Erdély! Édes Erdély! EMBER STELA Román nyelv és irodalom tanár

Next