Színes Vasárnap, 1996. január (3. évfolyam, 1-4. szám)

1996-01-07 / 1. szám

1996. január 7. A honvédelmi bizottság ma vizsgálja meg a NATO-garanciákat Fegyver nélküli páncélos csak jármű Folytatás az első oldalról A rendkívüli ülésszakot a kor­mányfő, az államfő hívhatja össze, illetve össze kell hívni a Házszabály értelmében, ha ezt a képviselők egyötöde kéri. Torgyán József - úgy tűnik, jó okkal - nem bízott abban, hogy meglesz az egyötöd, és ezért Göncz elnököt és Horn kormányfőt kérte a rendkívüli ülés összehívására. Tóth And­rás politikai államtitkár vála­sza Horn Gyula nevében vélhe­tően egybeeshet a köztársasági elnök álláspontjával is: ha Torgyán rendkívüli ülésszakot akar, akkor szerezze meg a 20% aláírását. Szombaton egyébként az MDF döntésho­zatali vajúdása is véget ért: Für Lajos pártelnök is a rendkívüli ülés összehívását kérte, illetve erre irányuló aláírásgyűjtés megkezdését helyezte kilátás­ba. Noha a honvédelmi minisz­ter a legszigorúbb hírzárlatot rendelte el, mégis gyakorlati­lag bizonyosra vehető, hogy a Honvédelmi Bizottság előtt is­mertetésre kerülő tények az el­lenzék józanabb részét meg­győzik: nemigen van miért rendkívüli ülésszakot össze­hívni. Azt a diplomáciai források­ból lehet tudni, hogy a honvé­delmi miniszter is és a magyar honvédség parancsnoka is le­velet kapott az Észak-atlanti Szövetség katonai vezetőitől, és feltételezhető, hogy ezek az írások - a pénteken kiadott hi­vatalos NATO-nyilatkozattal, valamint angol és amerikai tisztségviselők és katonai ve­zetők más megnyilvánulásai­val együtt - gyakorlatilag megismétlik az eredeti NATO-kötelezettségvállalást. Eszerint: az önvédelmi eszkö­zökkel rendelkező műszaki zászlóalj képes egy vagy több orvlövész leküzdésére, körle­tei, raktárai őrzésére. Ha na­gyobb szabású támadás érné, az összekötőtisztek segítségé­vel azonnal segítségére siet­nek az integrált fegyveres erő harcoló alakulatai, amelyek­nek élén két csillagos brit tá­bornok áll. A biztonság szempontjából lényeges, hogy a magyar ve­zérkari főnök helyettese Bécs­­ben a boszniai szerb erők ve­zérkarának képviselőjével folytatott tárgyaláson arra is ígéretet kapott, hogy részükről segítik a magyar zászlóalj mű­ködését, illetve az irányításuk alatt álló helyi katonai és pol­gári szerveket is ennek megfe­lelően instruálják. Ez azért fon­tos, mert a magyar katonák jó­részt szerb ellenőrzés alatt álló területen tevékenykednek. A HB ülésén nyilván szóba kerül több technikai jellegű kérdés. Póda Jenő,, a bizottság MDF-es tagja azzal vádolta a honvédelmi minisztert, hogy a páncélozott járművek kikül­désével túllépte mandátumát. A szakemberek, úgy tudni, felkészültek a válaszra: a BTR fegyverek nélkül szállítóesz­köz csupán, amely biztonsá­gosabbá teszi a magyarok mozgását, nem pedig harci eszköz. Sok szó esik majd az aknaveszélyről is, amely felté­telezhetően nagyobb fenyege­tés, mint az esetleges táma­dás: a HM képviselői állítólag e veszély minimalizálására el­készített tervüket is ismertetni fogják. Ez a terv, mint meg­tudtuk, teljes mértékben össz­hangban van az Országgyűlés határozatával, tartalma azon­ban szombaton este még szigo­rúan titkos. Munkatársunktól - Sorry, fiúk, erre nincs parlamenti felhatalmazásom! PERRY ALLASFOGLALÁSA William Perry ameri­kai védelmi miniszter a televízió A HÉT című műsora riporterének kije­lentette, hogy a Boszniába a magyar parlament felhatalmazásával ren­delt műszaki kontingens egy nagyobb NATO-egység része lesz, harcá­szati fegyverzet nélkül, csupán önvédelmi fegyverrel ellátva. „Nem kell minden műszaki zászlóaljnak gondoskodnia a teljes biz­tonságáról, hiszen beágyazódik egy nagyobb katonai akcióba. AIFOR nem egyszerűen több nemzet különféle egységeinek gyülekezete, ha­nem integrált katonai erő, és a magyar műszaki egység ennek az integ­rált katonai erőnek a része. Amíg Joulwan tábornok kész őket elfogad­ni ebben a haderőben, addig szerintem akadémikus kérdés az, hogy ki gondoskodik a magyar katonák biztonságáról. Az amerikai védelmi mi­niszter egyértelműen leszögezte: az akcióban részt vevő katonák ki­képzését és szükséges fegyverzetüket a NATO-parancsnokság állapít­ja meg.” (A Perryvel készült interjút A HÉT ma este sugározza) Isépy marad frakcióvezető Isépy Tamás, a KDNP frakció­­vezetője lemond­­ és marad. Információink szerint a KDNP parlamenti frakciójának első embere csak rutinból, formai­lag nyújtja be lemondását feb­ruárban, ugyanis várható, hogy a frakció megerősíti tiszt­ségében a 72 éves politikust. Isépy, aki az előző kormány Igazságügyi Minisztériumá­nak politikai államtitkára volt, a KDNP úgynevezett mérsé­keltebb szárnyának meghatá­rozó személyisége, inkább a volt elnök, Surján László és az Országos Választmány elnöke, Latorczai János neve által fém­jelzett körhöz tartozik, de jó kapcsolatot tart fenn a Giczy-Füzessy duóval is. A párton belül elsősorban „egyensúlyozó" képességével szerzett bizalmat, míg politi­kai ellenfelei kompromisz­­szumkészségét dicsérik. N. G. Rövidített munkaidő A tervek szerint jövőre emelik a nyugdíjkorhatárt, s a jelenlegi 20 helyett - néhány éves átme­nettel - már 35 évet kell ledol­gozni, hogy nyugalomba vo­nulhasson az ember. Mivel az intézkedés növeli a munkanél­küliséget, a kormány azt terve­zi, hogy a továbbdolgozásra kényszerülők nyugdíjalapjuk csökkenése nélkül, rövidített munkaidőben dolgozhatják le majd a hátralévő időt. Az erre vonatkozó javaslatot május végéig kell elkészítenie a Munkaügyi és Népjóléti Mi­nisztériumnak. MAGYARORSZÁG Új napilap Komárom m­egyében A­ X­­ Fekete-fehér technikával ké­szülő, 16 oldalas új megyei na­pilap indítását tervezik Ko­­márom-Esztergom megyében - erősítette meg információn­kat Vér Vilmos, az áprilisban induló újság leendő főszer­kesztője. Komárom-Eszter­­gom megyei Hírlap címmel április 1-jétől jelenne meg az orgánum, márciusra készítik el három próbaszámukat. Első lépésben 30 ezres példányszá­mot céloznak meg, ami Vér szerint nem rossz a 24 óra 37 ezer példány körüli eladottsá­­gához képest. Mint ismeretes, a megyében jelenleg a korábbi pártlap, a Dolgozók Lapja „utódjaként" egyetlen napilap, a 24 Óra jele­nik meg. A tervezett újság te­hát egyesek szerint nemcsak versenytársa lenne a 24 Órá­nak, hanem be nem vallott jobboldaliságával ellensúlyoz­ná annak szintén be nem val­lott, még mindig baloldali jel­legét. Ezt a szándékot a főszer­kesztői posztra kiszemelt Vér Vilmos - a Dolgozók Lapja, majd a 24 Óra korábbi munka­társa - cáfolta. Kifejtette, hogy a már meglévő napilappal kor­rekt együttműködésre törek­szenek „a hír szent" jelszó je­gyében. Egyébként egyetlen politikai párthoz sem szeretné­nek közelebb vagy távolabb kerülni a többi rovására. Erre - mint mondta - garanciát is vál­lal. Ugyanakkor a kisgazda Gyimóthy Géza, a megye egyet­len ellenzéki országgyűlési képviselője elmondta: a kisgaz­dák nem hívei annak, hogy a megyében csak egy újság le­gyen. Az is tény, hogy a leendő főszerkesztő belépett tavaly az FKGP-be. Kisgazda tagságát viszont „azonnal felfüggesztet­te", miután értesült a felkínált lehetőségről. „Megmondtam Gézának és a megyei elnöknek, hogy a napilap függetlensége miatt fel kell függeszteni a tag­ságomat" - emlékezett vissza­tér a történtekre. Papíron az új lapot sem a kis­gazdák adnák ki, hanem a Ko­máromi Nyomda és Kiadó Kft. A cég tatabányai nyomdája je­lenleg az Axel­ Springer által kiadott 24 Órát nyomja, ám ér­tesülésünk szerint azt egy kecs­keméti nyomdára kívánják bíz­ni. A tatabányai nyomda így kihasználatlan maradna, ezért indítja a cég a hírlapot. T. L. L. SZÍNES VASÁRNAP 3 HÉTFORDULÓ Cipó és a Smallholders Szilveszter éjszakáján a Köztársaság (Republic) frontembere gya­lázatosan viselkedett. A tévében milliók láthatták. Nem a köztár­sasági elnök televíziós ünnepi beszéde körüli műanyag vitához szeretnék hozzászólni. A Köztársaság (Republic) egy zenekar, frontembere pedig Cipő. Van neki anyakönyvszerű neve is, de igen kedvelt ember lévén, aki ismeri, csak cipőzi. Szilveszter éj­szakáján azonban, előbb úgy két óra tízkor, majd fél háromkor Cipő sajnos azt demonstrálta, hogy hol szorít. Hogy mi is a Köz­társaság - nemcsak a Republic­­ nagy átka. A Budapest Sportcsarnok évzáró/évköszöntő nagy bulijának fénypontjaként utolsó, mindent megkoronázó zenekaraként lé­pett színpadra a Republic. Rögtön a műsor elején elővették új, el­söprő sikerű számukat, a Szállj el kismadárt. Volt hatás. Cipő fo­kozni akart. Leintette a zenekart, énekeljen csak a közönség. Da­lolta is mindenki egy emberként, ahogy kérte, hogy: váp-váp vápsuba, váp-váp subáppá, váp-váp vápsubáppá-hé. Nem köny­­nyű megjegyezni, de nem hibázott senki. Szépen szólt, egészen addig, míg a technikusok véletlenül rá nem engedték a zenekari kíséretet, miközben a zenekar tagjai mozdulatlanul álltak. így ki­derült, hogy addig is play back-zenélés volt, de ez ma már nem rendít meg igazán senkit, kivéve Cipőt, aki tán a lebukás u tán csak amiatt, hogy belezavartak az áhítatba, iszonyú paraszto­zásba és rohadt bunkózásba tört ki, s mert ilyenkor az énekmikro­fon azért él, ezt mindenki kristályosan hallhatta. Nem baj, szil­veszteri mulatságban elmegy... Következett három szám, béké­sen, mintha csak karácsony lenne. Hanem aztán.... megint össze­­kavarodott kissé a play back-kiszolgálás. Cipő reagált, hosszú mondattal, üvöltő módban, és sajnos egyetlen elemecskéjében sem idézhetően. Midőn úgy általában, többes szám második sze­mélyben mindenkit felszólított mindenféle ocsmányságra, oda­vágta a mikrofonállványt, és lemasírozott. A tévé kommentár nélkül lekevert. A közönség az év leghangulatosabbnak ígért koncertjének csúcseseményén ott álldogált a színpad előtt, vagy üldögélt otthon, s legfeljebb azon tűnődhetett, hogy most ő men­jen a... vagy ez másnak szólt, s akkor pedig kinek s miért. Ünne­pi kérdések, kétségtelen. De nagyon ismerős... Együtt minden. Alkalom, emberek, szín­pad, fények, szerethető zenekar, s a vége, hogy állunk, mint bar­mok, kiket rosszul vágtak tarkón. Talán nem lehetne jelképes erejűnek érezni ezt a történetet, ha nem lenne az a ritka szerencsétlen szokás Magyarországon, hogy január elsejére időzítik az áremeléseket, az adók szigorítását, s mindent, ami kellemetlen, de még véletlenül sem történik se ilyen­kor, se karácsonykor semmi, ami arra vallana, hogy a Republic (ez­úttal Köztársaság) egyébként méltán népszerű frontemberei vala­mivel szeretnének a maguk részéről hozzá­járulni az ünnephez, de legalább igyekeznének nem elrontani azt. Elég nagy átok, hogy ezek a mediterránumban fogant jeles napok itt e millecentená­­riumi vidéken a legborzalmasabb hidegben köszöntenek ránk, amikor nemigen vágyik utcára az ember, s most még influenzajár­vány idején a többiek közé se mehetünk jóérzéssel. Letrombitál­nak, s mi lesz velünk? Fizetheti a cég a táppénzünket 15 napig. S ha ilyen hülyén otthagyják a közönséget az üres színpad előtt, mindenféle furcsaságok megeshetnek. Jöhet egy hegedűs a Smallholdersből (másképp: Kisgazdából), s édesbús lakodalmas nótákkal kínálhat árvaságunkra vigaszt, emlékeztethet kísérte­tiesen egy az imént volthoz névleg hasonló zenekarra, a People's Republicra (Népköztársaság), amely ilyen nagy bulikat nem ren­dezett, de arra azért vigyázott, hogy ha már összejött a tömeg, ne vágja hozzájuk a mikrofonállványt olyankor, amikor a leg­kevésbé se fogékonyak az ilyen vitéz tettekre. A Smallholders tudja is ezt a stílust: ígér tejet, vajat, hetvenezer új lakást a talált pénzből. És senki nem tehet szemrehányást a közönségnek, ha velük bódul e szilveszteréjszakán, mikor a legjobbak levonulnak a színpadról, hogy hátul, a díszletek között szabadon és szavak nélkül ugorhassanak egymásnak. Közben persze tudjuk, hogy a makrogazdasági mutatók szé­pen haladnak, de olyan ügyesek még egy darabig nem lehetnek, hogy egy bizonyos napon, épp midőn egy kicsi meg egy nagy kö­zülük fedésbe kerül, megszólaljon a Himnusz, könnybe lábadjanak a szemek, durrogni kezdjenek a pezsgősüvegek neki­szabadult dugói. NAGY N. PÉTER A kormányt és a kormányfőt is bírálja a Baloldali Tömörülés • Hámori Csaba visszatért a politikába Elképzelhető a szocialista pártszakadás? \U' il \KK 'CkjP -Cl UjO ( J Az MSZP Baloldali Tömörülé­­­se viia már érezhetően ambicio­­nálja, hogy az eddiginél na­gyobb szerephez jusson a párt­vezetésben is. Balogh Sándor, a tömörülés elnöke ki is mondta ezt vitaindítójában szombati rendezvényükön, amikor arról beszélt: a márciusi kong­resszus előtt a platform konk­rét jelölttel áll majd elő. Amint elhangzott: Fu­ló Pált, Kovács Pált, Kerékgyártó Ildikót és Wie­ner Györgyöt támogatnák. Az általános közhangulat - ahogy az már lenni szokott - a kormány bírálata volt. Krausz Tamás szerint semmi sem iga­zolja a kormány sikerpropa­gandáját. A történész ugyan hangsúlyozta: a Baloldali Tö­mörülésben általában nem di­vat a személyeskedés, két ne­vet azonban a­rausz is, az utá­­na következők is gyakran em­legettek. Az egyik természete­sen Bokros pénzügyminiszter, aki Krausz szerint azért kapott olyan nagy tapsot Miskolcon, mert megígérte az új tulajdo­nosoknak - akik közé a küldöt­tek mintegy fele tartozott -, hogy szerzett tulajdonukat az MSZP megvédi. A másik pe­dig a párt alelnöke, Máté Lász­ló. Krausz véleménye: ideje volna, hogy az MSZP-ben vég­re szétváljék az üzlet és a poli­tika, így hát sokat segítene a pártnak, ha a multimilliárdos Máté visszavonulna, és átadná a helyét egy baloldali értelmi­séginek. A támadást a szocialista párt vállalkozói ellen Miksáry József közgazdász is folytatta, mond­ván: a maffiatőke már összefo­nódott az új elittel, s ez alól­­ még kimondani is szörnyű, így a közgazdász­­ az MSZP-elit némely tagja sem kivétel. Fi­ló Pál, a Baloldali Tömö­rülés egyik vezetőségi tagja egyenesen a pártelnök-minisz­terelnököt bírálta, amiért az egyik nyilatkozatában azt mondta: nem tudja értelmezni, mit jelentenek a baloldali érté­kek. - Együttesen kell fellépni olyan személycserék érdeké­ben - mondta a képviselő -, amelyek következtében a szo­cialista párt a választók bizal­mának legalább egy részét visszaszerezheti. És újból fel­vetette a választás szükséges­ségét, most atekintetben: el kell dönteni, kit képvisel a szo­cialista párt. (Ez a vita régóta, de inkább a felszín alatt erjed az MSZP-ben, és arról szól, a győztes kormánypárt lehet-e a „vesztesek", a rendszerváltás áldozatainak pártja.) A Baloldali Tömörülés teg­napi összejövetelének résztve­vői egy nagy visszatérésnek is tanúi voltak. Megjelent és fel­szólalt - ahogy írták volna a la­pok egy évtizeddel ezelőtt­­ Hámori Csaba is. Aki rögtön hangsúlyozta „jogfolytonossá­gát". (Most egyébként a tömö­rülés elnökségi tagságának vá­rományosa.) - Körülbelül hú­szan voltunk 1989-ben, akik az MSZP alapító tagjainak számí­tunk - mondta. Az MSZP egy­kori népidemokratikus plat­formjának tagja ma - mint em­líti - sikeres vállalkozó, de vál­lalkozásának alapja nem a „privatizált vagyon". A volt parlamenti képviselő is kemé­nyen bírálta a kormány siker­­propagandáját, az ipari terme­lés leépülését és a hibás gazda­ságpolitikát. Síklaky István közgazdász szavaiból pedig egyenesen a pártszakadás lehetősége volt kiérezhető. - A márciusi kong­resszuson elvileg van lehető­ség fordulatra, ha azonban ez nem történik meg, a baloldali érzésű MSZP-tagok nem elé­gedhetnek meg azzal, hogy „belső ellenzékként" a „moz­gás jogát" gyakorolják - fejtet­te ki Síklaky. - Történelmi a fe­lelősség, hogy a következő vá­lasztáson azok, akik hiteles baloldali pártra akarnak sza­vazni, meg is találják azt... (gym) (Jouo (Hu (Xjd )(t

Next