Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1996-04-07 / 14. szám
xyaiPfyo a ______________________ cx c^Avú^ti-y i 6 színes vasarnap A szegényeknek megmarad a hagyományos bölcsőde \Q r ^ ^Családi csecsemőkért, pénztárcához igazítva Nyílt levélben igyekezett kiigazítani a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete a televízió egyik minapi hírét. A TV Híradónak az önkormányzati csődtörvényről szóló parlamenti tudósításában ugyanis elhangzott, hogy az önkormányzatok takarékossági szempontokból bármikor bezárhatják bölcsődéiket, mivel azok működtetése nem tartozik alapfeladataik közé. A szakszervezet viszont a szociális törvényre hivatkozott, miszerint az önkormányzatoknak kötelességük gondoskodni a gyermekekről. Tehát ha felszámolják például a bölcsődét, más módot kell találniuk a 3 éven aluliak napközbeni ellátására - vagyis ily módon nem is tudnak pénzt megtakarítani. A bölcsődéknek már eddig sem hozott sok jót a rendszerváltás. Míg 1989-ben ezernél is több működött az országban, mára ez a szám 620-ra apadt. Kevesebb a kisgyerek, és az intézményeket fenntartó önkormányzatok is szegényedtek. Az ellátottak után járó központi normatívát hat éve szüntették meg. A népjóléti tárca - a szakma nyomására - ugyan megpróbálta beépíteni a szociális normatívába a támogatást, de ez az összeg elenyészően kevés. Nagy port vert fel tavaly, hogy néhány helyen az étkezési térítésen felül gondozási díjat is kértek a bölcsődések szüleitől. Most pedig a csődtörvény kapcsán került ismét napirendre a bölcsődék sorsa. Kevesebb szó esik azonban a gyermekek napközbeni ellátásának egyéb lehetséges módjairól. Holott a szakemberek már több éve foglalkoznak egy itthon még újszerű, családi napközis ellátórendszer kialakításával. Az ekörül bábáskodók szerint elsősorban azokon a kistelepüléseken lehet életképes ez a rendszer, ahol nincs bölcsőde, és az önkormányzat is képes anyagilag segíteni a napközit. A költségeket ugyanis valószínűleg nem minden szülő tudná fizetni. A díjaknál egyébként várhatóan jelentős különbség Ódor Rudolfné, a Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke használhatónak látja a családi napközit, de megítélése szerint az önkormányzatok és az állampolgárok szűkös pénztárcája miatt csak központi támogatással oldható meg a működtetése. A kistelepüléseken napközben általában a szülő vagy a nagyszülő gondoskodik a kisgyerekekről, ezért nincs is kiépült bölcsödei hálózat a falvakban. Hagyományos bölcsődék nyitására Nádor Rudolfné már csak azért sem lát sok esélyt a közeljövőben, mert az ehhez szükséges épületek az önkormányzatok vagyonfelélése miatt hiányoznak. Ott József a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökeként még nem is hallott erről az ellátási módról, de az elmondottak alapján hasznosnak véli, s tanulmányozni szeretné a rendszert. Őek lesznek, mivel a családi napközik működési feltételeit minden önkormányzat maga dolgozza ki. A szakemberek abban megegyeznek, hogy a családi napközi nem válthatja fel a hagyományos bölcsődei ellátást. Egyrészt az utóbbinál mind nagyobb szerepet kapnak az ellátást mint szociális támogatást igénybe vevő családok, hogy a gyerek legalább a bölcsődében meleg ételhez jusson. Másrészt a családi napközi hálózatban dolgozó nevelők kiválasztásánál nem alapvető szempont a szakképesítés. Az önkormányzatok nem sokat tudnak az új ellátási rendszerről. A Népjóléti Minisztérium tavaly összesen 295 millió forintot szánt pályázat keretében a bölcsődei ellátás korszerűsítésére, valamint családi napközik elindításának támogatására. Utóbbira pályázatonként másfél millió forintot adtak, ám meglepetésre csak 34 jelentkező volt, holott a tárca legalább 15-20-szal számolt. Vajon miért nem jutott el a családi napközik híre az önkormányzatokhoz? Korintus Mihályné, a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének igazgatóhelyettese elárulta, hogy valamennyire tudatos ez a „kampánycsend", így szeretnék elkerülni, hogy az önkormányzatok a hatástanulmányok megjelenése előtt, szakmai megalapozottság nélkül hozzanak létre családi napköziket. A módszertannal foglalkozók szerint tehát a minisztérium előreszaladt a maga pályázatával. Dr. Semsei András a népjóléti tárca részéről viszont azzal magyarázza az önkormányzatok alulinformáltságát, hogy még a pályázati lehetőségeket taglaló Népjóléti Közlönyre sem telik minden településnek. A minisztérium a pályázatot idén is kiírta (a határidő április 30.). A tavalyinál azonban 130 millióval kevesebb a keret, amit Semsei azzal magyaráz, hogy 95-ben a bölcsődék többsége már élt a pályázat adta lehetőségekkel, a családi napközire pedig kicsi volt az érdeklődés. Baka Zoltán A családi napközi szerepét és feladatait a szociális törvény végrehajtására az 1994 januárjában kiadott rendelet taglalja. A családi napközis ellátásra jelentkező személy - aki lehet kisgyermekes anya is - a saját otthonában vagy más, erre a célra alkalmas helyiségben vállalhat gyermekgondozást, akár időszakosan is. A szakmai alkalmasság megállapítására a Család, Gyermek, Ifjúság című folyóirat 1993/3-4. számában megjelent, Nappali Szülő hálózat működéséhez javasolt kritériumok és elvárások című dokumentum ad iránymutatást. A napközibe a csecsemőkortól az iskolás korig járhatnak a gyermekek, egy gondozó legfeljebb öt csemete ellátására vállalkozhat, de ha van kisegítő személyzet, további kettővel növelhető a létszám. A bölcsődének nem hozott sok jót a rendszerváltás Förster Tamás felvétele Tavaly szeptember óta Kiskunhalason működik kísérleti jelleggel családi napközi, ehhez április elsején csatlakozott még kettő. A gyermekek után a szülők napi 400 forintot, félnapos ellátásért 250-et fizetnek, az önkormányzat ezenfelül gyermekenként havi 6000 forint támogatást ad. A két vállalkozó által vezetett napköziben 14 gyerekről gondoskodnak. A kiskunhalasi tapasztalatok alapján összeállított tanulmányok várhatóan az év második felében készülnek el. Kérdésünkre, hogy vajon elegendő-e egy év a megfelelő hatásvizsgálatok elkészítéséhez, Korintus Mihályné azt válaszolta, hogy ez a munka valóban több időt igényelne, de szeretnék mihamarabb megfogalmazni a szakmai követelményeket. MAGYARORSZÁG 1996. április 7. Vor/adAir0 Egy ház tele információval Az információs hálózatok kiépítése olyan sebességgel folyik, hogy akik nem mérik fel időben ezek jelentőségét, igen gyorsan lemaradhatnak a századvég nagy versenyfutásában. A Nagy Bumm az Internet- hálózat színrelépése volt, ami csúfot űzött térből és időből, bárhonnan kapcsolatba lehet lépni egyszerre több személlyel is - ha mindannyian rajta vannak a hálózaton. És már meg is adtuk a kulcsszót: hálózat. Persze nem kell feltétlenül Internetben gondolkodni, az is hálózat, ha egy televíziós kábelcsatornán keresztül összekapcsolják egy település összes számítógépét. Vagy működtetnek egy Teleházat... Magyarországon az első, és eddig - tudomásunk szerint - egyetlen Teleház két éve működik Csákberényben. (Székesfehérvárott van ugyan egy hasonló funkciójú iroda, de az más néven fut.) A Teleház egyrészt összegyűjti a településen belüli információkat (amely lehet bármi, mások által hasznosítható tudnivaló), másrészt kapcsolatot teremt más helységekkel, megjelenítve azok kínálatát e központokban. Leegyszerűsítve a dolgot: a Teleház tulajdonképpen a művház és a faluház keveréke, némi technikával megfejelve. Itt összejöhet a település apraja-nagyja, mint tette eddig is a kocsmában, és kulturált körülmények között beszélhetik meg saját problémáikat, a település jövőjét érintő egyéb kérdéseket. (Mert itt például nem ördöngösség megfelelő szoftver segítségével jogszabályokat kikeresni a számítógépen, vagy gyorsan áttekinteni, hogy mondjuk hogyan szabályozzák a kutyatartást a környező településeken.) Mindenképpen szükség van arra, hogy valamilyen módon a tőkeszegény térségek is csatlakozhassanak a hazai és nemzetközi információs vérkeringéshez - állítja Gaudner Péter, a Quo Vadis területfejlesztési tanácsadó cég vezetője. - Az infrastruktúrák azonban sok helyen nincsenek teljesen kiépítve, ezért a leszakadó térségek felzárkózásához elengedhetetlenül fontosak például a Teleházak. Az önkormányzatnak vagy a vállalkozónak mindössze egy helyiséget kell erre a célra biztosítania, egy szakértőt alkalmaznia, és az egész - állítja Gaudner Péter - önmagától beindul. Egyelőre azonban mintha hiányozna ez a felismerés az önkormányzatok, de legfőképp a minisztériumok, az irányítók részéről. Pedig ezt a folyamatot felülről kellene „istápolni", mondja Gaudner. Nos, a fentebb említett csákberényiek megpróbálkoztak valami hasonlóval. S ekkor derült ki, hogy ez a Teleház már egy létező valami, legalábbis a Lajtán túl. A csákberényi Teleházat a Gáspár házaspár működteti. A helyiek pedig idejárnak találkozni, tárgyalni, hirdetni, infókat beszerezni, telefaxolni, sokszorosítani, számítógépeken dolgozni. Ezek mellett békésen megférnek a különböző tanfolyamok és kulturális csoportok is. A Teleház „gazdaasszonya" segíti az érdeklődőket állásszerzés ügyében, de adótanácsokkal is szolgál. A kiépült kapcsolataiknak köszönhetően a legkülönfélébb szakemberektől is kérhetnek tanácsokat telefonon a falu lakói. A házat az önkormányzat adta, de az ingyenes használat meghosszabbításáról évente szavaz a testület. A működési költségeket viszont Gáspárék fedezik. A fűtés, világítás, az alkalmazott bére havi 45 ezret visz el. Kezdetben a szolgáltatások ingyenesek voltak, jelenleg a számítógépeket óránként 100 forintért lehet használni, míg a fénymásolás tíz forintba kerül. Az induláskor a Népjóléti Minisztériumtól kaptak 2,4 millió forint támogatást, amiből közel egy milliót felújításra, a többit technikai eszközökre és az üzemeltetésre fordították. (Három 386-os computer, fax, fénymásoló a felszerelésük.) Az akkori önkormányzat 100 ezret adott. Azóta viszont „nem esett le semmi". Gáspárné Takács Mária szerint egyébként az lenne az ideális, ha ezek a házak nonprofit módon működnének, azaz a bevételek fedeznék a fenntartás költségeit. Gáspár Mátyás egyben a Magyar Teleház Szövetség elnöke is. E szervezet tulajdonképpen csak papíron létezik. Van ugyan 16 tagja, de e szám azokat a magánszemélyeket jelzi, akik úgymond egyetértenek a Teleház-mozgalommal. Vagyis célszerűbb őket pártoló tagságnak hívni. Mindenesetre a taglétszám a közeljövőben „érdemben" is bővülhet: információink szerint már 20 településen tervezik Teleház felállítását. zabola A Szalmaszál A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány életének e havi legjelentősebb eseménye a Chinoin Rt.-nél tartott adománygyűjtés volt. A Chinoin Rt. és az Alapítvány közötti jó kapcsolat az elmúlt évben kezdődött, amikor a beteg fővárosi hajléktalanok gyógyszerezéséhez 500 000 Ft értékű gyógyszert s a fenntartó által nem finanszírozott kiadásokra 500 000 Ft készpénzt adományozott a vállalat az alapítványnak. Köszönetünk kifejezéseképpen a kuratórium a vállalat vezérigazgatójának az Arany Szalmaszál-díjat nyújtotta át. Ez alkalommal került először szóba, hogy az adományruhanemű gyűjtésének legnagyobb nehézsége, hogy a városban kevés helyen gyűjtik, s az embereknek nemigen van idejük és energiájuk oda elvinni nélkülözhető holmijukat. Ezért született meg a gondolat, hogy egy-egy nagyobb létszámú vállalatnál munkahelyi ruhagyűjtést kellene szervezni. A Chinoin munkatársai érzékenyen reagáltak az ötletre, s az üzemi lap hasábjain meg is hirdették az egyhetes gyűjtési akciót a vállalat munkatársainak. A március 18—22-ig tartó munkahéten 2 nap a nagytétényi, 3 nap az újpesti telepen várták a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány önkéntesei - többnyire a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei szociális munkásai - a Chinoin dolgozóit a felajánlott ruhaadománnyal. Hálánk kifejezéseként egy-egy szalmaszálat nyújtottunk át nekik. Összesen mintegy 120 zsák ruha, cipő, ágy-, asztal-, háló- és fehérnemű került innen a raktárunkba. A Centrum Áruház Rt. nagylelkű adományainak köszönhetően nemsokára polcokra, turkálókba, állványokra kerülnek szépen szétválogatva, hogy a rászorulók és gondozóik hamar megtalálják azt, amire szükségük van. Levélbeli megkeresésünkre az öt áruházból három pozitívan reagált. Az Újpesti Áruházból Dexion-Salgó-polcokat és -vállfákat, a Párizsi Nagyáruházból szintén polcokat és turkálót, asztalokat és zoknitartó állványt, a Corvinból csomagoló- és íróasztalt, turkálóládákat kaptunk. A polcokból jutott a nemsokára megnyíló új éjszakai menhelybe és a velünk együttműködő „Másik Kéz" Alapítvány adományraktárába is, ahol szintén nagyon kellett már. Miközben e sorokat írom, kopogtatnak az ajtómon. A PHARE-programtól elnyert pályázati pénzen reszocializációs foglalkozásokon részt vevő volt állami gondozott két hajléktalan fiú - akik mellesleg az adománygyűjtésnél is segédkeztek - jön, hogy a csoport színházba megy, fel szeretnének szépen öltözni, de ilyen ruhájuk végképp nincs. Nem megköszönt volt könnyű az egyelőre még bezsákolva tárolt ruhák között eligazodni, de mindkettőnek találtunk öltönyt, inget, cipőt, az egyiknek még egy kifogástalan átmeneti kabátot is. Ők - hála a chinoinosok emberbaráti gesztusának - ma elegáns színházlátogatók lesznek, s a húsvéti locsolkodásra is illően fel tudnak majd öltözni. Ez is elengedhetetlen része reszocializációjuknak. A chinoinos gyűjtésről néhány újság is hírt adott alapítványunk telefonszámát is közölve. Azóta cseng a telefonunk: az olvasók közül sokan úgy reagáltak, hogy bútort, ruhát, élelmiszert ajánlottak fel. Szerény fuvarlehetőségeinkhez képest igyekszünk mihamarabb elmenni mindenhová, hiszen a - sajnos nem elégséges számban kapott - albérletekbe és szükséglakásokba kiköltöző hajléktalanoknak az első időkben minden darab bútor, háztartási cikk nagy segítséget jelent. Nem ilyen, hanem önkormányzattól megvásárolt öröklakásába költözött már be az a háromgyermekes édesanya, akinek a javára - mint azt egy hónappal ezelőtt megírtuk - a BBH Consulting Kft. 3 100 000 Ft-ot utalt alapítványunknak. Ez a hónap nem volt ilyen gazdag pénzadományban, de azért nem panaszkodhatunk, hiszen Félix Pál úrtól 100 000 forintot kaptunk minden kikötés nélkül, s érkeztek kisebb összegű adományok is. Volt segélyért jelentkező is bőven: kinek az átmeneti szállón fennálló lakbérhátralékára kellett, ki pedig azért kért, hogy munkába állva az első fizetésig kihúzza valahogy. Ez utóbbiak részletekben visszafizetik a segélyt, hogy másnak is jusson. A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei egyik anyaotthonának érkezett a felajánlás: a Magyar Vöröskereszt 2 tonna (Stollwerck) szaloncukrot juttatott rajtuk keresztül a hajléktalanoknak. Természetesen az anyaotthonokon kívül e jelentős mennyiségből jutott minden átmeneti és éjszakai szállónkra is. A kríziskórházban hosszabb időre osztották be, hogy nap mint nap legyen a betegeknek, lábadozóknak egy kis pluszkalória. A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány - bár nem ő kapta - ezért is köszönetet mond a Stollwercknek is, a Magyar Vöröskeresztnek is. Szeredás Ágnes a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány titkára A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány számlaszáma: 10200847-32414598-000- 00000. Csekket kérésre küldünk, tel.: 129- 1474. A