Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1996-04-07 / 14. szám

xyaiPfyo a ______________________ cx c^Avú^ti-y i 6 színes vasarnap A szegényeknek megmarad a hagyományos bölcsőde \Q r ^ ^Családi csecsemőkért, pénztárcához igazítva Nyílt levélben igyekezett ki­igazítani a Bölcsődei Dolgo­zók Demokratikus Szakszer­vezete a televízió egyik mina­pi hírét. A TV Híradónak az önkormányzati csődtörvény­ről szóló parlamenti tudósítá­sában ugyanis elhangzott, hogy az önkormányzatok ta­karékossági szempontokból bármikor bezárhatják bölcső­déiket, mivel azok működteté­se nem tartozik alapfeladataik közé. A szakszervezet viszont a szociális törvényre hivatko­zott, miszerint az önkormány­zatoknak kötelességük gon­doskodni a gyermekekről. Te­hát ha felszámolják például a bölcsődét, más módot kell ta­lálniuk a 3 éven aluliak nap­közbeni ellátására - vagyis ily módon nem is tudnak pénzt megtakarítani. A bölcsődéknek már eddig sem hozott sok jót a rendszer­­váltás. Míg 1989-ben ezernél is több működött az országban, mára ez a szám 620-ra apadt. Kevesebb a kisgyerek, és az intézményeket fenntartó ön­­kormányzatok is szegényed­tek. Az ellátottak után járó központi normatívát hat éve szüntették meg. A népjóléti tárca - a szakma nyomására - ugyan megpróbálta beépíteni a szociális normatívába a tá­mogatást, de ez az összeg el­enyészően kevés. Nagy port vert fel tavaly, hogy néhány helyen az étke­zési térítésen felül gondozási díjat is kértek a bölcsődések szüleitől. Most pedig a csőd­törvény kapcsán került ismét napirendre a bölcsődék sorsa. Kevesebb szó esik azonban a gyermekek napközbeni ellá­tásának egyéb lehetséges módjairól. Holott a szakembe­rek már több éve foglalkoznak egy itthon még újszerű, csalá­di napközis ellátórendszer ki­alakításával. Az ekörül bábás­­kodók szerint elsősorban azo­kon a kistelepüléseken lehet életképes ez a rendszer, ahol nincs bölcsőde, és az önkor­mányzat is képes anyagilag segíteni a napközit. A költsé­geket ugyanis valószínűleg nem minden szülő tudná fi­zetni. A díjaknál egyébként várhatóan jelentős különbsé­g Ódor Rudolfné, a Községi Önkormányzatok Szövetsé­gének elnöke használhatónak látja a családi napközit, de meg­ítélése szerint az önkormányza­tok és az állampolgárok szűkös pénztárcája miatt csak központi támogatással oldható meg a működtetése. A kistelepülése­ken napközben általában a szü­lő vagy a nagyszülő gondosko­dik a kisgyerekekről, ezért nincs is kiépült bölcsödei hálózat a falvakban. Hagyományos böl­csődék nyitására Nádor Rudolf­né már csak azért sem lát sok esélyt a közeljövőben, mert az ehhez szükséges épületek az önkormányzatok vagyonfelélé­se miatt hiányoznak. Ott József a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnö­keként még nem is hallott erről az ellátási módról, de az elmon­dottak alapján hasznosnak véli, s tanulmányozni szeretné a rendszert. Őek lesznek, mivel a családi napközik működési feltételeit minden önkormányzat maga dolgozza ki. A szakemberek abban meg­egyeznek, hogy a családi nap­közi nem válthatja fel a hagyo­mányos bölcsődei ellátást. Egyrészt az utóbbinál mind nagyobb szerepet kapnak az ellátást mint szociális támoga­tást igénybe vevő családok, hogy a gyerek legalább a böl­csődében meleg ételhez jus­son. Másrészt a családi napkö­zi hálózatban dolgozó nevelők kiválasztásánál nem alapvető szempont a szakképesítés. Az önkormányzatok nem sokat tudnak az új ellátási rendszerről. A Népjóléti Mi­nisztérium tavaly összesen 295 millió forintot szánt pályázat keretében a bölcsődei ellátás korszerűsítésére, valamint csa­ládi napközik elindításának tá­mogatására. Utóbbira pályáza­tonként másfél millió forintot adtak, ám meglepetésre csak 34 jelentkező volt, holott a tár­ca legalább 15-20-szal számolt. Vajon miért nem jutott el a csa­ládi napközik híre az önkor­mányzatokhoz? Korintus Mi­­hályné, a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének igaz­gatóhelyettese elárulta, hogy valamennyire tudatos ez a „kampánycsend", így szeret­nék elkerülni, hogy az önkor­mányzatok a hatástanulmá­nyok megjelenése előtt, szak­mai megalapozottság nélkül hozzanak létre családi napkö­ziket. A módszertannal foglalko­zók szerint tehát a minisztéri­um előreszaladt a maga pá­lyázatával. Dr. Semsei András a népjóléti tárca részéről vi­szont azzal magyarázza az ön­­kormányzatok alulinformált­ságát, hogy még a pályázati lehetőségeket taglaló Népjólé­ti Közlönyre sem telik minden településnek. A minisztérium a pályázatot idén is kiírta (a határidő április 30.). A tava­lyinál azonban 130 millióval kevesebb a keret, amit Semsei azzal magyaráz, hogy 95-ben a bölcsődék többsége már élt a pályázat adta lehetőségekkel, a családi napközire pedig ki­csi volt az érdeklődés. Baka Zoltán A családi napközi szerepét és feladatait a szociális törvény végrehaj­tására az 1994 januárjában kiadott rendelet taglalja. A családi nap­közis ellátásra jelentkező személy - aki lehet kisgyermekes anya is - a saját otthonában vagy más, erre a célra alkalmas helyiségben vállalhat gyermekgondozást, akár időszakosan is. A szakmai alkalmasság meg­állapítására a Család, Gyermek, Ifjúság című folyóirat 1993/3-4. számá­ban megjelent, Nappali Szülő hálózat működéséhez javasolt kritériu­mok és elvárások című dokumentum ad iránymutatást. A napközibe a csecsemőkortól az iskolás korig járhatnak a gyermekek, egy gondozó legfeljebb öt csemete ellátására vállalkozhat, de ha van kisegítő sze­mélyzet, további kettővel növelhető a létszám. A bölcsődének nem hozott sok jót a rendszerváltás Förster Tamás felvétele T­avaly szeptember óta Kiskunhalason működik kísérleti jelleggel csa­ládi napközi, ehhez április elsején csatlakozott még kettő. A gyerme­kek után a szülők napi 400 forintot, félnapos ellátásért 250-et fizetnek, az önkormányzat ezenfelül gyermekenként havi 6000 forint támogatást ad. A két vállalkozó által vezetett napköziben 14 gyerekről gondoskodnak. A kiskunhalasi tapasztalatok alapján összeállított tanulmányok várható­an az év második felében készülnek el. Kérdésünkre, hogy vajon elegen­­dő-e egy év a megfelelő hatásvizsgálatok elkészítéséhez, Korintus Mi­­hályné azt válaszolta, hogy ez a munka valóban több időt igényelne, de szeretnék mihamarabb megfogalmazni a szakmai követelményeket. MAGYARORSZÁG 1996. április 7. V­o­r/adAir0 Egy ház tele információval Az információs hálózatok ki­építése olyan sebességgel fo­lyik, hogy akik nem mérik fel időben ezek jelentőségét, igen gyorsan lemaradhatnak a szá­zadvég nagy versenyfutásá­ban. A Nagy Bumm az Inter­net- hálózat színrelépése volt, ami csúfot űzött térből és idő­ből, bárhonnan kapcsolatba le­het lépni egyszerre több sze­méllyel is - ha mindannyian rajta vannak a hálózaton. És már meg is adtuk a kulcsszót: hálózat. Persze nem kell feltét­lenül Internetben gondolkod­ni, az is hálózat, ha egy televí­ziós kábelcsatornán keresztül összekapcsolják egy település összes számítógépét. Vagy működtetnek egy Teleházat... Magyarországon az első, és eddig - tudomásunk szerint - egyetlen Teleház két éve mű­ködik Csákberényben. (Szé­kesfehérvárott van ugyan egy hasonló funkciójú iroda, de az más néven fut.) A Teleház egy­részt összegyűjti a településen belüli információkat (amely le­het bármi, mások által haszno­sítható tudnivaló), másrészt kapcsolatot teremt más helysé­gekkel, megjelenítve azok kí­nálatát e központokban. Leegyszerűsítve a dolgot: a Teleház tulajdonképpen a művház és a faluház keveréke, némi technikával megfejelve. Itt összejöhet a település apra­­ja-nagyja, mint tette eddig is a kocsmában, és kulturált körül­mények között beszélhetik meg saját problémáikat, a tele­pülés jövőjét érintő egyéb kér­déseket. (Mert itt például nem ördöngösség megfelelő szoft­ver segítségével jogszabályo­kat kikeresni a számítógépen, vagy gyorsan áttekinteni, hogy mondjuk hogyan szabályoz­zák a kutyatartást a környező településeken.)­­ Mindenképpen szükség van arra, hogy valamilyen mó­don a tőkeszegény térségek is csatlakozhassanak a hazai és nemzetközi információs vérke­ringéshez - állítja Gaudner Pé­ter, a Quo Vadis területfejlesz­tési tanácsadó cég vezetője. - Az infrastruktúrák azonban sok helyen nincsenek teljesen kiépítve, ezért a leszakadó tér­ségek felzárkózásához elen­gedhetetlenül fontosak példá­ul a Teleházak. Az önkor­mányzatnak vagy a vállalko­zónak mindössze egy helyisé­get kell erre a célra biztosíta­nia, egy szakértőt alkalmaznia, és az egész - állítja Gaudner Péter - önmagától beindul. Egyelőre azonban mintha hiá­nyozna ez a felismerés az ön­­kormányzatok, de legfőképp a minisztériumok, az irányítók részéről. Pedig ezt a folyama­tot felülről kellene „istápolni", mondja Gaudner. Nos, a fentebb említett csákberényiek megpróbálkoz­tak valami hasonlóval. S ekkor derült ki, hogy ez a Teleház már egy létező valami, leg­alábbis a Lajtán túl. A csákberényi Teleházat a Gáspár házaspár működteti. A helyiek pedig idejárnak talál­kozni, tárgyalni, hirdetni, infókat beszerezni, telefaxolni, sokszorosítani, számítógépe­ken dolgozni. Ezek mellett bé­késen megférnek a különböző tanfolyamok és kulturális cso­portok is. A Teleház „gazda­­asszonya" segíti az érdeklődő­ket állásszerzés ügyében, de adótanácsokkal is szolgál. A ki­épült kapcsolataiknak köszön­hetően a legkülönfélébb szak­emberektől is kérhetnek taná­csokat telefonon a falu lakói. A házat az önkormányzat ad­ta, de az ingyenes használat meghosszabbításáról évente szavaz a testület. A működési költségeket viszont Gáspárék fedezik. A fűtés, világítás, az al­kalmazott bére havi 45 ezret visz el. Kezdetben a szolgálta­tások ingyenesek voltak, jelen­leg a számítógépeket óránként 100 forintért lehet használni, míg a fénymásolás tíz forintba kerül. Az induláskor a Népjólé­ti Minisztériumtól kaptak 2,4 millió forint támogatást, amiből közel egy milliót felújításra, a többit technikai eszközökre és az üzemeltetésre fordították. (Három 386-os computer, fax, fénymásoló a felszerelésük.) Az akkori önkormányzat 100 ezret adott. Azóta viszont „nem esett le semmi". Gáspárné Takács Má­ria szerint egyébként az lenne az ideális, ha ezek a házak nonprofit módon működné­nek, azaz a bevételek fedeznék a fenntartás költségeit. Gáspár Mátyás egyben a Ma­gyar Teleház Szövetség elnöke is. E szervezet tulajdonképpen csak papíron létezik. Van ugyan 16 tagja, de e szám azo­kat a magánszemélyeket jelzi, akik úgymond egyetértenek a Teleház-mozgalommal. Vagy­is célszerűbb őket pártoló tag­ságnak hívni. Mindenesetre a taglétszám a közeljövőben „érdemben" is bővülhet: infor­mációink szerint már 20 tele­pülésen tervezik Teleház felál­lítását. zabola A Szalmaszál A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány életének e havi legjelentősebb eseménye a Chinoin Rt.-nél tartott adománygyűjtés volt. A Chinoin Rt. és az Alapítvány közötti jó kapcsolat az elmúlt évben kezdődött, amikor a beteg fővárosi hajléktalanok gyógyszerezé­­séhez 500 000 Ft értékű gyógyszert s a fenn­tartó által nem finanszírozott kiadásokra 500 000 Ft készpénzt adományozott a vállalat az alapítványnak. Köszönetünk kifejezése­képpen a kuratórium a vállalat vezérigazgató­jának az Arany Szalmaszál-díjat nyújtotta át. Ez alkalommal került először szóba, hogy az adományruhanemű gyűjtésének legna­gyobb nehézsége, hogy a városban kevés he­lyen gyűjtik, s az embereknek nemigen van idejük és energiájuk oda elvinni nélkülözhető holmijukat. Ezért született meg a gondolat, hogy egy-egy nagyobb létszámú vállalatnál munkahelyi ruhagyűjtést kellene szervezni. A Chinoin munkatársai érzékenyen reagáltak az ötletre, s az üzemi lap hasábjain meg is hir­dették az egyhetes gyűjtési akciót a vállalat munkatársainak. A március 18—22-ig tartó munkahéten 2 nap a nagytétényi, 3 nap az újpesti telepen várták a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány önkéntesei - többnyire a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei szociális munkásai - a Chinoin dolgozóit a felajánlott ruhaado­mánnyal. Hálánk kifejezéseként egy-egy szal­maszálat nyújtottunk át nekik. Összesen mintegy 120 zsák ruha, cipő, ágy-, asztal-, há­ló- és fehérnemű került innen a raktárunkba. A Centrum Áruház Rt. nagylelkű adomá­nyainak köszönhetően nemsokára polcokra, turkálókba, állványokra kerülnek szépen szétválogatva, hogy a rászorulók és gondozó­ik hamar megtalálják azt, amire szükségük van. Levélbeli megkeresésünkre az öt áruház­ból három pozitívan reagált. Az Újpesti Áru­házból Dexion-Salgó-polcokat és -vállfákat, a Párizsi Nagyáruházból szintén polcokat és turkálót, asztalokat és zoknitartó állványt, a Corvinból csomagoló- és íróasztalt, turkálólá­dákat kaptunk. A polcokból jutott a nemsoká­ra megnyíló új éjszakai menhelybe és a ve­lünk együttműködő „Másik Kéz" Alapítvány adományraktárába is, ahol szintén nagyon kellett már. Miközben e sorokat írom, kopogtatnak az ajtómon. A PHARE-programtól elnyert pá­lyázati pénzen reszocializációs foglalkozáso­kon részt vevő volt állami gondozott két haj­léktalan fiú - akik mellesleg az adománygyűj­tésnél is segédkeztek - jön, hogy a csoport színházba megy, fel szeretnének szépen öl­tözni, de ilyen ruhájuk végképp nincs. Nem megköszönt volt könnyű az egyelőre még bezsákolva tá­rolt ruhák között eligazodni, de mindkettő­nek találtunk öltönyt, inget, cipőt, az egyik­nek még egy kifogástalan átmeneti kabátot is. Ők - hála a chinoinosok emberbaráti gesztu­sának - ma elegáns színházlátogatók lesznek, s a húsvéti locsolkodásra is illően fel tudnak majd öltözni. Ez is elengedhetetlen része reszocializációjuknak. A chinoinos gyűjtésről néhány újság is hírt adott alapítványunk telefonszámát is közöl­ve. Azóta cseng a telefonunk: az olvasók kö­zül sokan úgy reagáltak, hogy bútort, ruhát, élelmiszert ajánlottak fel. Szerény fuvarlehe­tőségeinkhez képest igyekszünk mihamarabb elmenni mindenhová, hiszen a - sajnos nem elégséges számban kapott - albérletekbe és szükséglakásokba kiköltöző hajléktalanok­nak az első időkben minden darab bútor, ház­tartási cikk nagy segítséget jelent. Nem ilyen, hanem önkormányzattól meg­vásárolt öröklakásába költözött már be az a háromgyermekes édesanya, akinek a javára - mint azt egy hónappal ezelőtt megírtuk - a BBH Consulting Kft. 3 100 000 Ft-ot utalt ala­pítványunknak. Ez a hónap nem volt ilyen gazdag pénzadományban, de azért nem pa­naszkodhatunk, hiszen Félix Pál úrtól 100 000 forintot kaptunk minden kikötés nélkül, s ér­keztek kisebb összegű adományok is. Volt se­gélyért jelentkező is bőven: kinek az átmeneti szállón fennálló lakbérhátralékára kellett, ki pedig azért kért, hogy munkába állva az első fizetésig kihúzza valahogy. Ez utóbbiak rész­letekben visszafizetik a segélyt, hogy másnak is jusson. A Fővárosi Szociális Központ és Intézmé­nyei egyik anyaotthonának érkezett a felaján­lás: a Magyar Vöröskereszt 2 tonna (Stollwerck) szaloncukrot juttatott rajtuk ke­resztül a hajléktalanoknak. Természetesen az anyaotthonokon kívül e jelentős mennyiség­ből jutott minden átmeneti és éjszakai szál­lónkra is. A kríziskórházban hosszabb időre osztották be, hogy nap mint nap legyen a be­tegeknek, lábadozóknak egy kis pluszkalória. A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány - bár nem ő kapta - ezért is köszönetet mond a Stollwercknek is, a Magyar Vöröskereszt­nek is. Szeredás Ágnes a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány titkára A Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapít­vány számlaszáma: 10200847-32414598-000- 00000. Csekket kérésre küldünk, tel.: 129- 1474. A

Next