Színes Vasárnap, 1996. augusztus (3. évfolyam, 31-34. szám)

1996-08-04 / 31. szám

__________________________________________$2^nJaX­^ Q1 I 1 ' poV_________________ 1996. augusztus 4. VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS színes vasárnap 9 Richard Gere,­­ a „Dalai” A címen minden bizonnyal felháborodna a jóvágású filmszínész, Richard Gere, aki saját beval­lása szerint sokkal komolyabban vonzódik a buddhizmushoz, mint a filmvászonhoz. A Dalai Lá­mát spirituális vezetőjének tartja, akinek személye és rangja és az őt megillető kötelező tisztelet nemigen engedi, hogy nevét más is viselje. Akár csak jelzőként sem. Mégis gyakran nevezik Ri­chard Gere-t így a világlapok is, hiszen mégiscsak a világ leghíresebb buddhista színésze. Nem­régiben Palermóban, Szicíliában járt. Nem filmforgatáson, hanem ott rendezték meg a tibeti szo­lidaritás hetét. Ennek a rendezvénynek volt az elnöke Richard Gere, aki a tibeti buddhizmusnak nemcsak alázatos követője, de leghangosabb és legnagyobb hatású szószólója is. Amint azt mindenki tudja, Tibet elvesztette függetlenségét, a népi Kína gyakorlatilag elfoglalta, s azóta a Dalai Láma száműzetésben él. A buddhizmus valójában nem is vallás igazán, inkább spirituális diszciplína, amelyet 25 évszázaddal ezelőtt Siddharta Gautama herceg, akit azóta Buddhának hívnak, alkotott meg. A herceg­­ megvilágosodása nyomán­­ szétosztotta vagyonát, és imád­kozni kezdett, terjeszteni a szeretet, a könyörületesség és a segítőkészség igéjét. Kései híve, Ri­chard Gere sokak szerint a világ „legjóképűbb" filmszínésze, a palermói tibeti szolidaritási hét­re barátnőjével, Carey Lowell-lel érkezett. Ez aztán kissé leforrázta a nem biztos, hogy buddhis­ta, de mindenképpen nőnemű hódolók zömét, akik nagyon reménykedtek, hogy a Cindy Craw­­fordtól nemrégiben elválasztott Gere-ből most talán több jut nekik... Palermóban azonban még az újságíróknak is csak nehezen állt kötélnek, alig-alig nyílt meg az ünnepelt sztár.­ ­ Hogyan lehet valaki mé­lyen buddhista, aki az ön éle­tét éli? A buddhizmus felté­telezi az aszketizmust, a visszavonultságot, ami nehe­zen egyeztethető össze egy világsztár életmódjával... Akik ezt gondolják, rosszul gondolják. Az emberek mindig minden rosszat feltételeznek a színészek életéről, a tisztesség­telenséget, a felületességet. Pe­dig ez az általánosítás egy­szerűen nem igaz.­­ De hát ott van az a renge­teg művészbotrány, a sok ki­teregetett szennyes, a legna­gyobb nyilvánosság előtt le­bonyolított „belső" ügyek, szerelmek és válóperek...! Mindenhol, minden szakmá­ban vannak emberek, akik hi­bákat követnek el. Az általános vélekedéssel szemben a mi munkánk roppant nehéz, a szakmánk nagy összpontosí­tást, odafigyelést igényel: haj­nalban kelünk, és csak késő este kerülünk az ágyba. Amiről most beszélünk, annak tulaj­donképpen az a magyarázata, hogy az újságírókat csakis a botrányok érdeklik, és senki sem foglalkozik azokkal az em­berekkel, akik normális életet élnek... " Beszéljünk akkor csak ma­gáról, Richard Gere-ről. Ho­gyan és miért lett a buddhiz­mus híve, még pontosabban a Dalai Láma követője, tanítvá­nya? A Dalai Láma nagy, nagyon nagy mester. Valami egészen különleges kisugárzás áramlik ki belőle, amely egyenesen a szívedbe talál utat. Nehéz el­hinni... Amikor találkoztam ve­le, egyszer csak azt éreztem, hogy visszataláltam önmagam­ba, mintha csak újra felfedez­tem volna magamban a kis­gyermeket, egész gyerekkoro­mat. De nem is csak rólam van szó: mintha általa tértem volna vissza­­ a világba.­­ Mit nevezne ön a buddhiz­mus legfőbb tanításának? Hogy a te szenvedésed az én szenvedésem is. Hogy a világ kínja az én kínom is. Ha sikerül megváltoztatnom az életemet, akkor az csak úgy lehetséges, ha megtanulom az önzetlenség, a szeretet és a szolidaritás je­lentőségét. És itt a különleges kulcs: ha valaki képes megvál­toztatni gondolkodásmódját, akkor képes megváltoztatni az egész világot is.­­ Meggyőződéses, de hadd mondjam durvábban: el­lenőrizhetően igazi buddhis­ta ön? Még Hollywoodban is?! Nem olyan egyszerű a válasz, mint gondolná. És nem a mel­lébeszélés miatt. A helyzet az, hogy én (mi) egy erősen ver­sengő társadalomban élünk. Persze ez másutt is így van, még egy buddhista kolostorban is van versengés, ez része az emberi természetnek. Ami iga­zán számít, hogy képesek va­­gyunk-e megváltoztatni ma­gunkat, legyőzni az irigységet, a gyűlöletet, a féltékenységet, amelyek mind-mind a „ver­seny" negatív oldalát jelentik.­­ A Dalai Lámát több mint tíz éve ismeri... Igazi szent ember, rettenetes bátorsággal megáldva. Lelki és politikai vezetője a buddhisták­nak, vezetőnk immár 45 éve, amióta Tibetet elfoglalta a Népi Kína 1950-ben. A Dalai Láma Indiába menekült, és azóta, menekültként egyszerre spiri­tuális elöljáró és népének meg­­védelmezője, folyamatosan har­col, küzd népe kiirtása ellen. Genocídiumról, népirtásról van szó, amelynek eddig egymillió­kétszázezer ember esett áldoza­tul. És minden tragédia ellené­re a Mester azt mondja: ,A mi vallásunk a jóság, a megértés, a szeretet vallása."­­ Melyik volt a legkülönlege­sebb találkozásuk? Amikor 1989-ben megkapta a Nobel-békedíjat, San Francis­cóban forgattam egy filmet, de otthagytam csapot-papot, ren­­dezőt-kollégát-producert, és az első géppel Újdelhibe repültem. Egyszerűen ki kellett fejeznem, át kellett adnom neki a szere­tettem­ üzenetét. " Mit kapott ön a buddhiz­mustól? Mi buddhisták mindannyian a belső békénket, a harmóniát keressük - ezt semmilyen más vallástól nem lehet megkapni. És büszke vagyok arra, hogy a film és a show-business világá­ban napról napra növekszik a buddhisták száma: Tina Tur­ner, Oliver Stone, Sting, Isabelle Adjani, Shirley McLaine és (film­nyelven szólva:) még sokan má­sok... • Gondolja-e azt, hogy ezzel is hamarabb véget lehet vetni a tibeti népirtásnak? Ha hallatjuk a hangunkat, nos, ez az egyetlen lehetőség. A világ közömbössége az, ami megijeszt engem. Ha kutyákat és macskákat kínoznának úgy, ahogy a kínaiak teszik a tibeti­ekkel, a világ már réges-régen tiltakozna, protestálna... 4 Kedves Richard Gere, a buddhisták talán legneveze­­tesebbike, boldog ember ön? A szó, hogy boldog, talán egy kicsit erős. Az előzőek után bol­dog nem lehetek. De azt állítha­tom, hogy boldogabb vagyok, mint húsz évvel ezelőtt, amikor még nem ismertem a buddhiz­must.­­ Immár hosszú pályafutásra tekinthet vissza. Mennyiben változott meg a munkája, jobban élvezi-e a munkát most, mint amikor elkezdte? Most sokkal több az örömöm a csapatmunkában. Együtt dolgozni más emberekkel, egy­szerűen élvezem, hogy valamit más emberekkel együtt csiná­lok. Azt hiszem, az elején... ? Önzőbb volt? Nem, nem önzőbb, csak sok­kal inkább a magam munkájá­val voltam elfoglalva. Emellett ma már másképpen is közelítek a szerepeimhez.­ ­ Könnyebben? Könnyebben lépek be és lé­pek ki a szerepemből. Például ha egy olyan pasit játszom, aki öngyilkosságot követ el, most már nem kell egész nap úgy vi­selkednem, „belejátszanom magam" abba, hogy öngyilkos­ságot fogok elkövetni.­­ Lehet, hogy arról van szó, hogy ma már az „egó”-ja ke­vésbé vesz részt a munká­ban? Ezt nem negatív érte­lemben értem, hanem mint­ha „elengedné” a szerepet, hadd fürödjön ő a reflektor­­fényben...? Ebben lehet valami, mert so­sem szerettem reflektorfény­ben, a figyelem középpontjában lenni. Mindig megzavart, min­dig inzultált, hogy úgy mond­jam. Ami megváltozott bennem az idők folyamán: több bennem a türelem. A munkámmal kap­csolatban is. Tehát ma már tu­datosan tudom: adott a feladat, amit el kell végeznem, amit meg fogok csinálni, amit a lehető legjobban meg fogok csinálni - és kész.­­ Ma már jobban elviseli a magának szegezett kérdése­ket, a figyelmet, amely egy sztárt kötelezően körül­vesz? Minden a türelemről szól. Nem hiszem, hogy ma többet tudnék, mint régen, hogy ma azért jobban csinálnék valamit, mint régen. Türelmesebb va­gyok az „egésszel" szemben. 4 Találkozik még Cindy Crawforddal? No comment. 4 Segített önnek a buddhiz­mus, a „belső utazások” böl­csebbé tették? Szerintem a bölcsesség azt jelenti, hogy kevesebbet tu­dunk! Ahogy egy tibeti szerze­tes megfogalmazta: a bölcses­ség valójában az ismeretlenről szól, a spontaneitásról, a pilla­natról.­­ Ha elnézzük az elmúlt éve­ket, ahogy a média beszivár­gott a szórakoztatóiparba, ahogy mindent kiteregetett az angol királyi családról, az emberekről, akik reflektor­­fényben voltak és vannak... Mindent, igazat és nem iga­zat egyképpen megírtak - mi a véleménye erről? Egyszerűen nem szabad ész­revenni. Nem tehetsz ellene semmit, tehát jobb nem odafi­gyelni...­­ Tulajdonképpen nagyon ér­dekes önnel kapcsolatban, hogy annyi mindenről írtak, házasságáról, magánéletéről, bármiről is - sohasem reagált rá. Semmiről sem vett tudo­mást, így őrzi meg integritá­sát? Nem, ha analitikusan nézzük a dolgokat, úgysem lehet sem­mit se tenni.­­ Mások bíróságra mentek, pereltek, és nyertek is a bul­várlapok legszélsőségesebb megnyilvánulásaival szem­ben... Sokszor én is gondoltam rá. Amikor felhívták rá a figyelme­met, amikor még a barátaim is nagyon dühösek lettek. Aztán vártam, és lehiggadtam. Külön­ben sem szeretném a fél élete­met a bíróságon tölteni.­­ Mi az, amit a legjobban sze­retne csinálni? Dolgozni. A munkát szere­tem. Filmet csinálni. Minden egyes darabnak önálló érzelmi és értelmi üzenete van. Remél­hetőleg a filmjeim valamilyen érzelmet ébresztenek a nézőkben. Ez a fontos. 4 Van valami konkrét új ter­ve? Ez nem így működik. Ha van egy jó forgatókönyv, akkor elol­vasom, és határozok. Egyelőre még nem érkezett ilyen. 4 Ha már a forgatóköny­vekről esett szó, hallani lehe­tett arról, hogy Martin Scor­sese „valamire készül” a Da­lai Lámával kapcsolatban. Igen, egy életrajzot, biográfiát készít a lámáról.­­ És éppen ebben a vállalko­zásban Richard Gere ne lenne benne?! Valamilyen módon benne va­gyok, természetesen. Amin Martin Scorsese most dolgozik, az eredetileg Melissa Matheson forgatókönyve. Sok évvel ezelőtt kezdte el írni, és segítettem őt a technikai részletekben, hogy egyáltalán a Dalai Láma közelé­be kerüljön, hogyan lehet erre a jogokat megszerezni satöbbi. Szóval ennyiben „benne vol­tam". Ezen túl azonban semmi másról, többről (Esetleges film­­szerepről - A Szerk.) nem be­szélhetek.­­ Akkor beszéljünk ismét Ri­chard Gere politikai szerep­­vállalásáról. Szívesen. Épp mostanában nyitt meg egy képkiállításom a La Brea Galériában a tibeti tá­jakon készített fotóimból.­­ Nem zavarja magát az a faj­ta közvélekedés, amely min­dig szóba kerül, ha színészek a politika környékére téved­nek? „Egyik hónapban így gondolkoznak, a másik hó­napban amúgy. A politika a színészek számára csupán a feltűnés eszköze” - mondják sokan. Kik mondják ezt?­­ Hát a média. Miért, valaha is komolyan vették önt? Va­laha is leült valaki önnel szemben a politikusok közül és megkérdezte: „Miben se­gíthetek?” Azért sok mindent tettem. Tévéműsorokban vettem részt anno, amikor az akkori repub­likánus kormányzatnak igen szoros kapcsolatai voltak a kí­naiakkal. A State Department túlságosan is „forrónak" talált minden, a Dalai Lámával és Ti­­bettel kapcsolatos témát, min­dent el is követett, hogy az egész történet ne kerüljön bele a tömegtájékoztatásba. Amikor a későbbiek folyamán a nagy show-kba meghívtak, mindig mindenki csak a filmsztárral szeretett volna beszélni. Ami­kor mondtam, hogy Tibetről kellene beszélnünk, az ott el­pusztított több mint egymillió emberről, „megfagytak" a szer­kesztők. Kellett a külügy, a Sta­te Department jóváhagyása. És persze megadták az engedélyt, ha ímmel-ámmal is. Egyszer meg nagyon „átvágtak". Egy fil­met akartam bemutatni, amely a tibetiek sanyarú sorsáról szólt, a kolostorok elpusztításá­ról, az emberek megkínzásáról. És amikor elkezdődött a filmbe­­játszás, azon boldog tibetiek mosolyogtak... Kiderült, hogy a külügy adott egy másik filmet, amit a kínaiaktól kaptak... Ez tizenegy évvel ezelőtt volt. Ak­kor jöttem rá, milyen nehéz lesz a média figyelmét ráirányítani az „igazi" ügyre, a valóságra.­­ Mint színész sosem érezte, hogy önt is manipulálják, avagy részt kell vennie a ma­nipulációban? Engem az ügynököm mani­pulál, aki rávett arra, hogy in­terjúkat adjak... (Ferenczy Europress) A nagy nyilvánosság számaira Richard Gere mégiscsak az a jó­képű filmszínész, aki megdobogtatja a női szíveket, aki szám­talan filmben játszott 1978-ban elkezdődött (film)karrierje óta. Mégis kevesen tudnák kapásból felsorolni filmjeit - vala­hogy híresebb lett, mint azok a filmek, amelyekben főszerepet játszott... Talán csak a Julia Robertsszel 1990-ben forgatott Pretty Woman a kivétel. Kevesen tudják, hogy Richard Gere a színpadon, a Broadwayn is gyakori vendég. A Theatre World Awardot, talán a legrangosabb színházi kitüntetést kapta a „Bent" című Broadway-sikerért, de fellépett Londonban a Young Vic színpadán is. n 01 dUiUA (ams) r°U

Next