Szinészek Lapja, 1921 (58. évfolyam, 1-7. szám)

1921-05-15 / 4. szám

SZÍNÉSZEK LAPJA 6. Fölemeltük a tagdíjakat évi 120 koronára, nyugdíjasoknál 30 koronára. Javasoljuk a közgyűlésnek, hogy a nyugdíjasok tagdíját törölje a tanács, továbbá az orvosi díjat a nyugdíjalap fizesse. 7. Megteremtettük az állandó temetkezési segélyt. 8. Az elnök S. Fáy Szerénát és Czakó Vilmost 40 éves jubileuma alkalmából üdvözölte. 9. Örömmel mondunk köszönetet az egyesület elnökének és tisztviselőinek, akiknek köszönhető, hogy 800 ezer korona jegypótdíj folyt be. 10. A minisztérium több izben utalt ki rendkívüli segélyt nyugdíjasainknak, amiért ezúton is hálás köszö­­netünket nyilvánítjuk és kérjük az elnököt, hogy e segély továbbra is folyósíttassék. 11. Örömmel regisztráljuk azt a tényt, hogy a nyugdíjkifizetések jelentékenyen emelkedtek, utasíttas­­sék a tanács, hogy ez a jövőben fokozottabb mérték­ben történjék. 12. Távollevő kartársaink érdekében tett intézke­déseket mindnyájan a legnagyobb megnyugvással vehet­jük tudomásul. 13. Örömmel említjük, hogy a Petykó-fillér alap, mint ilyen megszűnt, s ma már helyette ezrekkel ren­delkező Deák Péter alap szolgál arra, hogy szorult helyzetben levő nyugdíjasokat pillanatnyi segélyben részesíthetjük. Indítványozzuk, hogy az elnöknek, Stella Gyulá­nak és a tisztviselőknek hálás köszönetünk kifejezése mellett a felmentvényt megadni méltóztassanak. Felkérjük a 1. Közgyűlést, tekintettel arra, hogy Géczy István az egyesület titkárja ez évben töltötte be színészkedése 40 éves és irodalmi munkássága 25 éves évfordulóját és hogy aki ennyi ideig híven, becsületesen, önzetlenül és teljesen szegényen szolgálta a magyar színészetet és a magyar kultúrát, dicsőséget szerezve ezzel magának a színészetnek, óhajtanánk, hogy ha majdan a konszolidált viszonyok helyre állnak és nyug­díjba megy, élete utolsó éveit legalább nélkülözések nélkül töltse el, azért javasoljuk, hogy nyugdíja akkor, ha majd nyugdíjaztatását kéri, évi 6000 koronával állapíttas­­sék meg és ezt az igen tisztelt Közgyűlés már most leszö­gezte. Nem hisszük, hogy a közgyűlés igen tisztelt tagjai ezen indítványunkat ne egyhangúlag tennék magukévá. Ez alkalommal megemlékezünk még szeretettel és becsüléssel arról, hogy Géczy Istvánt a Petőfi társaság tagjai közé választotta. A jelentést tevő bizottság jelentése után Sebestyén elnök öt percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Sebestyén kéri a közgyűlés képviselőit, hogy mindenki objektív­ higgadtságát megőrizve szól­jon a tárgyhoz. Ő maga is elragadtatta magát az imént Almássyval szemben és ezt elismeri, sajnálkozásának adva kifejezést. Almássy Endre a jelentéstevő bizottság előterjesz­tését hézagosnak látja, apróbb jelentőségű dolgokkal foglalkozik és nem említ meg olyan dolgokat, amelyek kardinális jelentőségűek. És ezért ő a következő javas­latokat terjeszti a közgyűlés elé: 1. Tegye vizsgálat tárgyává a Tanács a tagoknak a kommün alatti viselkedésüket és akik hazafiatlan visel­kedést tanúsítottak és részesek voltak az Egyesület fel­­robbantásában, azokkal bánjon el kérlelhetlen szigorral. 2. Mondja ki a közgyűlés, hogy a konzorciumokat 1921. szeptember 1-től kezdve eltörli és visszaállítja a régi törvényes fixumos állapotot. 3. Készítse el az új Tanács a nyugdíjszabályzat teljes átformálását még pedig f. év október végéig úgy, hogy a november hóban összehívandó közgyűlés már ezzel foglalkozhasson és 1922 január 1-től a nyugdíjak ennek az új táblázatnak alapján fizettessenek ki, mert itt feltétlen szükség van arra, hogy a nyugdíjba lépő tagnak legalább a létfenntartása biztosítva legyen. Hibáz­tatja ebben a kérdésben az elnököt, hogy mint telj­hatalmú megbízottnak, nem volt elég bátorsága ezt a kérdést a kormánynál megoldani. 4. Vigye keresztül az új Tanács az iskola reor­ganizációját. 5. Utasítsa vissza a közgyűlés Szabó Dezső író­nak a vidéki színészet ellen a „Virradat“-ban megjelent támadását. Egyebekben javasolja az Elnök és szám­­vizsgálónak a felmentvény megadását. Szilágyi Vilmos. Személyes ügyben szólal fel, amennyiben Almássy beszédében őt is aposztrofálta. Kijelöli, hogy ha Almássy az ő helyén lett volna, nem beszélt volna úgy, ahogyan most beszélt és nem mon­dotta volna el ezt a kritikát. Ő mindent megtett a nyug­díjasok érdekében és Almássynak az a kívánsága, hogy olyan nyugdíjat biztosítsunk nyugdíjasainknak, amiből gond nélkül megélnek, nagyon szép kívánság egy theór­iában, de Almássy elfeledte megmondani a módo­zatot, amivel ez elérhető legyen. Mathematikát nem lehet hangzatos beszédekkel intézni el. Ami a Szabó Dezső hírlapi cikkét illeti, erre nézve napirendre térést javasol, mert aki egy ily erkölcsi alapon álló társadalmi osztály felett olyan kritikát gyakorol, mint Szabó Dezső, azt csak szánni lehet. Beöthy László a színigazgatók szövetsége nevé­ben ellenkező nézeten van, mint Szilágyi. A támadás oly rosszakaratú és ostoba, hogy ezen az alapon tán joga volna az Egyesületnek túltenni magát rajta, de nem tartja azt megengedhetőnek a színésztársadalom erkölcsi reputációja érdekében. Kéri a közgyűlést, hogy olyan határozatot hozzon, amelyhez csatlakozhatik majd a Budapesti Színigazgatók Szövetsége is. Sebestyén, Almássy, Vértesi és többek hozzászólása után a köz­gyűlés kimondja, hogy megbotránkozásának és tilta­kozásának ad kifejezést Szabó Dezső cikke felett és határozatának megszövegezésére öttagú bizottságot küld ki, melynek tagjai: Beöthy László, Stella Gyula, Almássy Endre, Mariházi Miklós és Zboray Miklós dr. ügyész. A kiküldött bizottság a következő szöveget terjeszti a közgyűlés elé. Az Országos Színészegyesület közgyűlése a ma­gyar színészek és színigazgatók egyetemének nevében visszautasítja Szabó Dezső író méltatlan támadását. Méltósága alatt levőnek tart minden vitát a vádak fölött.

Next