Szinészek Lapja, 1936 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

51588 luk.­­ 1936. LV. évf. 3. sz. Megjelenik havonként egyszer. Budapest, március hó színészek lapja AZ ORSZÁGOS SZINÉSZEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE KIADJA: AZ ORSZÁGOS SZÍNÉSZ­­EGYESÜLET KÖZP. IGAZGATÓ TANÁCSA BUDAPEST, Vik­. BAROSS-TÉR 9. SZÁM TELEFON­SZÁM: 32-1­67 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL X . " díj Tanács jelentése a Közgyűléshez. Ismét elérkeztünk ahhoz a for­­dulóhoz, hogy beszámoljunk a mé­lyen tisztelt közgyűlésnek egy le­folyt esztendő nevezetesebb ese­­ményeir­ől. Beszámolónkat azzal a fájdalmas megállapítással kell kezdenünk, hogy a vidéki színészet a legutóbbi beszámoló óta lényege­sen nehezebb helyzetbe jutott. En­nek oka elsősorban természetesen azokban a sorozatos elemi csapá­sokban keresendő, melyek porba­­sújtott nemzetünket egy év lefor­gása alatt fagykár, jégverés, aszály, orkán, pusztító vihar­ és más egyéb szerencsétlen gazdasági kialakulás formájában sújtották s bár a nyomor és szenvedés a rab­bilincsekbe láncolt, szabad akara­tától megfosztott magyar nép kö­zös sorsa, mégis úgy érezzük, h­ogy a nemzeti gondolat letéteményese, a 150 éves dicső múltra vissza­tekintő magyar vidéki színészet a magas kormány mostoha gyer­meke lett és elhagyatva a der­mesztő hideg közöny meg nem ér­demelt mély­pontjára jutott. Uram Isten, vedd el tőlünk a keserűség poharát, emeld fel az elhagyott és meg nem értés fagyos közönyébe telhetett magyar vidéki színésze­tet, mely hosszú esztendőkön át tü­relemmel és megadással­­viselte a X .­­ , megpróbáltatások súlyos kereszt­jét és fordítsd felénk a kormány urainak, a törvényhatóságoknak, a városoknak és mindazoknak szí­vét, akik a magyar szó és magyar dal magasabb rendű kultúráját istápolni hivatottak, hogy érezzék, értékeljék és a magyar kultúra szeretetében felmelegedve szüksé­gét lássák annak, hogy a magyar nyelv és kultúra, a nemzeti érzés fejlesztésére és ápolására közre­ható magyar színészet támogatá­sában egy nemes célt szolgálnak és hathatósan elősegítik állami és nemzeti ideáljaink kiépítésének nagy művét. Bevezető soraink után van sze­rencsénk beszámolónkat előterjesz­teni . A mindjobban észlelhető gazda­sági válság magával hozza a szín­házlátogató közönség apadását és a pénztelenség egyik újabb súlyos kinövése, hogy már csak a filléres előadásoknak van közönsége, ezek az előadások pedig még telt házak esetén sem térítik meg az igazga­tók kiadásait, amiknek sajnálatos folyománya eredményezi az igaz­gatói tartozásokat s bár elsősorban­ mindig a társulatok megélhetését tartjuk szem előtt, mégis az inté­zet, illetve tagjaink nyugdíja biz­tosítása érdekében mindent elkö­vettünk arra nézve, hogy a hátra­lékos igazgatókat fizetési kötele­zettségeik teljesítésére rákénysze­­rítsük és akiknél eredményt el­érni nem tudtunk, ott a végső eszközhöz folyamodtunk és az ille­tők koncessziója bevonását kértük. Az utóbbi időben 5 színigazgató koncessziója bevonásra tet­tünk javaslatot, azonban ezek bevonására sor nem ke­rült, mert az illetők időköz­ben befizetéseikkel csökkentet­ték tartozásukat és a kultuszmi­nisztérium a fizetés ellenében ha­ladékot adott. Ez a haladék termé­szetesen csak ideiglenes jellegű és annyit jelent, hogy újabb nemfize­tés esetén következik a kérlelhetet­len intézkedés, mely a koncesszió bevonására vezet. Évközben Buda Dénes negyed­rangú színigazgató koncesszióját kénytelenek voltunk bevonni, mert a társulatánál uralkodó fegyelmet­­lenség az igazgató erélytelenségét bizonyította és ez lehetetlenné tette a társulat belbékéjének helyreállí­tását. Az 1935/36-ik évre a kultusz­kormány az alábbi színigazgatói engedélyeket adta ki:

Next