Színház, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
„Együtt ül a társaság. Mai emberek. A kezek láncot tartanak. Ödipuszt idézik. S egyre-másra jelentkeznek a thébai lelkek, Jokaszté, Kreon, Ödipusz. A tömegtransz növekvő izgalmában átélik újra a tragédiát. De nem egészen úgy, ahogy Szophoklész megírta. A fiatalok és öregek kórusának harca unszolja-tüzeli Ödipuszt, lódítja sorsa felé. És a játék értelme, hogy a saját vérét keresi, és a saját vére ellen küzd az ember. Apja ellen, a kizökkenthetetlen, kegyetlen aggok ellen, és anyjáért, kedveséért, akiben önmagára, saját vérére emlékezik, és elbukik. Ez az Ödipusz is a Szfinx jóslatát teljesíti be, de a jóslat értelme más itt az apák önkénye ellen törő küzdelemben, a természetes, szabad társadalmat kiharcoló ember lelkének tükrében. Vakon bolyong ő, de sorsának értelme győztesen csap föl a fiatalok harci kórusában.” A győzedelmes ifjúságba vetett hit máshol is megformálódik műsoraikban. A Szabad Zrí indulója című kórus hasonló optimizmust sugall. Megjelent Palasovszky egyik verseskötetében is, és ha csupán erre a szövegre támaszkodunk, könnyen hajlunk arra, hogy csak a meghökkentőt, a zrí keltette utcai zsargont érzékeljük. De ha a leírásokkal együtt a sorok mögé halljuk a refrénekben feltranszformált kórushangokat, kitetszik, hogy a frisseség, a fiatalság, a cselekvés dicséretét zengik a jobbára indulathangokból, jelszavakból összeállított szöveggel. Nem az egyes szavak fontosak, hanem a dinamika, a ritmus s az összhatás, mely a természetes mozgásból absztrahált kórusmozgással válik teljessé. A szavaló és mozgáskórusokra alapuló műsorok a húszas évek végére két alapvető formát öltenek. Az egyik típus a műsoros estekből nő ki: a rövid mozgáskompozíciókat, etűdöket a bennük kifejeződő közös gondolat tartja össze, hozza közös nevezőre. Ezek közül a legjelentősebb Madzsar Aliz és Róna Magda koreográfiája Kozma József zenéjére, a Bilincsek. A műsor hét tételből áll, vagyis az ember megkötöttségének hét változatából: Önmagunk börtönében, A bálvány, A falak, A Gép hatalmában, Egymás rabjai, Emberi bilincsek, s az utolsó, Mikor a gondolat tetté válik, lényegében a megszabadulás élményét adja. Az egyes jelenetek pontos koreográfiájával nem szolgálhatunk, de szimbolikáját talán érzékletessé tehetjük az egyik részletes ismertetésével. Palasovszky és Róna Magda táncolták az Egymás rabjait. A Férfi és a Nő rövid „bilincs-lánccal” van egymáshoz kötve. A zene hangjaira táncolni kezdenek, de mert mindegyik más mozdulatot akar, csak rángatják egymást, mígnem lépteiket összeigazítva táncolnak olyan táncot, melyet ugyan egyikük sem kívánt táncolni, de amelyet a táncok megengednek. Ekkor elszakadnak a kötelékek, s elszabadulva mindegyikük kedve szerint mozoghat. A furcsa csak az, hogy bár nem figyelnek egymásra, ugyanazokat a mozdulatokat végzik, mint amikor még összetartoztak. Emlékeikben, reflexeikben megőrződött a másik. Vagy ilyen jellegű volt Róna Magda egy magánszáma, a Gótika. A harmonikus, szende szobor a zene hangjaira megelevenedik. Rémeket és gyötrő vágyakat küzd le, retteg a kísértéstől és sóvárogja a szabadulást, majd ismét visszatér merev, de most már leleplezett nyugalmába. A táncos szobor voltának megfelelően nem hagyja el szoborfülkéjét: karja s táncban eddig nem alkalmazott, mimikája fejezi ki a vergődést. A másik típusú kompozíció, amelyet szívesen jelölnek mozgásdrámának, színdarabszerű, epikus cselekménnyel rendelkezik. Ilyen a Babiloni vásár, a Srác és Vagabund Hipokráciában, meg az Európa. Ezeket így ismertette a korabeli kritika: „A Babiloni vásár - pantomim. Eszméje: tánc az arany körül, amely ebben az esetben nem aranyborjú, hanem aranygóléin. Ezt a változtatást a tánc követelte meg, mert az aranyszobor mozdulatai, ritmikusak, összhangban a körülötte és alatta folyó tánccal. Vörös fezes vásári árusok kínálják holmijaikat. A tömeg vásárol, tolong, de akinek aranya nincs, az hiába epekedik. Aztán hirtelen változással felmagasodik az aranygólem alakja. Az alatta merev pózban ülő árusok most mozdulatlan kórussá válnak, amely litániaszerű monotonsággal ismétli egyre az eléje táncoló tudósnak, hegedűművésznek, munkásnak, széplánynak, mindenkinek - Aranyat észért! - Aranyat vérért! - Aranyat verejtékért! - Kacajért! Könnyért! - és mindenki megszédül, odaveti az aranyakért a legkedvesebbet: a hegedűt, a kalapácsot, a könyvet, a szépséget. Aztán az aranygólem egyetlen görnyedő csoportba tereli össze valamennyit, és megkezdődik az ostorozás, kancsuka csattog, jajszó és szenvedés mozdulatai, míg a szörnyeteg kacag felettük. Az Európa Georg Kaisernek egy igen ügyesen táncszínpadra alkalmazott komédiája. Ismert mitológiai mese, modern, majdnem freudi lélektannal alátámasztva. Zeus és Hermés leszáll az unalmas Olymposról, és mint két halászlegény elrejtőznek egy fűzfa tetején. Látják, hogy igen furcsa országba jutottak, mert itt a férfiak szinte lányosan finomak. Zeus elhatározza, hogy magáévá teszi a csodált és meghódíthatatlannak hirdetett királyleányt, Európát. Agenor király, Európa apja elhatározza ugyanis, hogy annak adja lányát, akinek a tánca legjobban tetszik. A táncverseny végbe is megy az unatkozó leánysereg előtt, de Zeus hiába lesz az első táncával, Európa kineveti. Az isten mérgelődve tűnik el, és bosszút tervez. Mikor aztán Európa és udvarhölgyei a tengerparton gúnyolódva eltáncolják Zeus pompás mozdulatait, Zeus bika képében megjelenik, és a csúfolódók közé rohan. Európa azonban nem ijed meg, ellenkezőleg: nagyon megtetszik neki az állati vadság. Enyelegni kezd a bikával, majd szinte megrészegülve, az állat hátára fekszik, és az elragadja őt. Másnap reggelre Zeus eltűnik, de Európa megtalálta, amire vágyakozott. Agenor király udvarába harcosok érkeznek, és asszonyokat követelnek. A király kineveti őket, de Európa s vele a többi lány beront, s kitörő örömmel dobják oda magukat a medve módra topogó harcosoknak. Georg Kaiser eszméjét igen szépen megtartva a fanyar komédia hangulatában, a mozdulatszínpad számára remekül mentették át Madzsar Aliz és Róna Magda. Palasovszky Ödön rendezése modern volt AURUS LEÁNYA - RÉSZLET PALASOVSZKY ÖDÖN SZÍNHÁZÁNAK ELŐADÁSÁBÓL (1931 45