Színház, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

ménynek is tekinthető, amikor a szín­házlátogatók a felvonás között rendel­kezésükre álló időben inkább ismerősök­kel beszélgetnek, kicserélik véleményü­ket - többek között - a látottakról, hal­lottakról. A vizsgálat módszereként az önkitöl­­tős kérdőív mellett döntöttünk. Felme­rült annak a lehetősége, hogy a nézők a színházban megkapják a kérdőívet előre bérmentesített borítékokkal együtt. Ezt a megoldást el kellett vetnünk, hisz a kérdőív nyomdai költségein túl, ez az eljárás előrenyomtatott borítékonként 2,60 Ft-ba került volna. Másrészt kétsé­gesnek tűnt, hogy az előadás megtekin­tése után a néző érdekelt-e még abban, hogy a kérdőívet kitöltse, és vegye ma­gának azt a fáradságot, hogy a boríté­kot a postaládába bedobja. Kombinált eljárást választottunk, olyan kérdőívet készítettünk, amelyet a megkérdezett még a színházban kitölt­­het, ha tájékoztatásra van szüksége, a kérdezőbiztosok segíthetnek, s mindez csupán néhány percet vesz igénybe. Hat egyetemi hallgató kérdezőbiztos segítet­te munkánkat, akik korábban már több alkalommal vettek részt interjús szocio­lógiai vizsgálat lebonyolításában. Mind­egyik kérdezőbiztos karszalagot viselt, több íróeszköz volt náluk, s a nézőté­ren, illetve a folyosón sétálva felhívták magukra a figyelmet. A kérdéseket 21 X 15 cm nagyságú zöld karton mindkét oldalára nyomat­ták. A szervezők az előadás időpontjá­nak közlésével együtt értesítették a bér­lettulajdonosokat: a színház igazgató­sága kéri a kedves nézőt, hogy az elő­adás alkalmával szíveskedjen kitölteni egy kérdőívet, amely a színház műkö­désével kapcsolatos, s ezzel nagyban segíti a színházi vezetést. A szegedi napilapban, a Délmagyar­­országban „blickfangos” cikk jelent meg („Zöld karton a vörös bársonyon”), amely felhívta az április második felé­ben és május első napjaiban színház­ba látogatók figyelmét, hogy a színház igazgatósága számít a kérdőív kitöltésé­ben , minden néző segítségére. Ennek a cikknek keretében mind a későbbi né­zők, mind az olvasók megismerkedhet­tek a szociológiai jellegű felmérés cél­jaival. A Mindenki városa főpróbáján meg­vizsgáltuk, hogyan funkcionál a kérdő­ívünk. A főpróbát megtekintette a Jó­zsef Attila Tudományegyetem közel száz negyedéves jogászhallgatója, akik szociológiai módszertani gyakorlat ke­retében már megismerkedtek a kérdőív­technikával. A valóságos helyzetnek megfelelően az előadás előtt megkapták a kérdőívet, a kérdezőbiztosok segítet­tek, ha szükség volt. Ez a próba meg­győzött bennünket arról, hogy a kérdőív a célnak megfelel, kitöltése nem vesz sok időt igénybe, tehát ahogyan tervez­tük, a következő előadásokon kioszt­hatjuk a nézőknek. A vizsgálat során alkalmazott kérdő­ív négy blokkra, illetve tizenhat fő kér­désre oszlik. Az objektív adatokra (fog­lalkozás, iskolai végzettség, életkor, a megkérdezett neme) vonatkozó kérdé­seket a kérdőív végén helyeztük el. Úgy gondoltuk, hogy a néző szívesebben vá­laszol ezekre a számunkra oly fontos kérdésekre akkor, ha már elolvasta a többi kérdést, és megállapította, hogy a kért információ a színházzal kapcso­latos, tehát anonimitását akkor sem fe­di fel, ha megválaszolja a személyére vonatkozó kérdéseket. A színházlátogatási szokások­ elemzé­sét több kérdés tette lehetővé. Abból, hogy a megkérdezett bérlettulajdonos vagy alkalmi jegyvásárló, következtet­hetünk a színházlátogatás gyakoriságá­ra. Nem közömbös számunkra, hogyan jut el a néző a színházba, a szervezés­nek a sajtónak, a baráti kör ajánlásá­nak, a darabok spontán igénylésének, illetve ezek együttes hatásának milyen ösztönző hatása van. Választ kértünk arra vonatkozólag is, hogy egyáltalá­ban miért jön a néző a színházba. Mi­lyen szerepe van ebben a színésznek, a szerzőnek, a műfaj kedvelésének, társa­dalmi eseménynek tekinti-e a színház­­látogatást, vagy nem is tudja megmon­dani, hogy miért váltott bérletet vagy színházjegyet, a különböző műfajok kedvelése hogyan befolyásolja a szín­házbaj­árást. Fontos következtetéseket vonhatunk le az évad folyamán játszott darabok látogatottságának, illetve a tetszés vagy nem tetszés és a véleménynyilvánítás­tól való tartózkodás százalékos megosz­lásából az egyes társadalmi csoportok ízlésszintjére vonatkozólag. A színházlátogatási szokásokat és az ízlésszintet nem a művelődésből kisza­kítva akartuk vizsgálni, hanem össze­függésbe hoztuk az olvasási és televízió­­nézési szokások gyakoriságával. A nézők megértették, hogy a színház­nak további munkájához szüksége van a kérdőívek adataira, de egyébként is számítottunk elsősorban a bérlettulaj­donosok lojalitására, akiknek egy részét több éves kapcsolat fűzte a színházhoz. A kérdőív formája segítette a kitöl­tést. A kemény kartont nehéz volt ös­­­szegyűrni és eldobni, ahhoz túl nagy volt, hogy zsebbe vagy kézitáskába le­hessen tenni. Minden bizonnyal többen úgy gondolták, könnyebb a kérdőívet kitölteni, mint eldobni vagy elrejteni. A visszakapott több ezer kérdőívet nem szándékoztunk mind értékelni. Az egész információmennyiség értékelése megnehezítette volna mind a zárt, mind a néhány nyitott kérdés kódolását, más­részt a gépi feldolgozás igen nagy vo­lumenű gépi idő igénybevételét tette volna szükségessé. A nézőknek a társadalmi munkameg­osztás struktúrájában elfoglalt helye szerint, a foglalkozásnak megfelelően csoportosítottuk a kérdőíveket, és az így kapott százalékos megoszlást fi­gyelembe véve 500-as mintát képeztünk. Az egyetemi és főiskolai hallgatók kér­dőíveit külön dolgoztuk fel. Az 500-as mintanagyságba véletlen kiválasztás alapján bekerült kérdőívek válaszait kódoltuk, majd a József Attila Tudo­mányegyetem Kibernetikai Laboratóriu­mának segítségét igénybe véve a Számí­tástechnikai és Ügyvitelszervező Válla­lat gépei készítették elő elemzésre az anyagot. A gépi feldolgozás programját úgy készítettük, hogy egyrészt az objektív adatok bontásában kaptunk táblákat: foglalkozás, iskolai végzettség,­­a meg­kérdezett neme és iskolai végzettsége szerint, továbbá a program figyelembe vette, hogy akik valamilyen műfajt kü­lönösen kedvelnek, miért járnak szín­házba. Végül a táblaterveket elkészí­tettük az olvasási és televíziónézési szo­kások gyakorisága szerint is. A fenti el­veket alkalmaztuk az egyetemi és főis­kolai hallgatókra vonatkozó adatok gé­pi feldolgoztatásában is. A rendkívül gazdag és többféle szem­pont szerint feldolgozott anyag elem­zése értékes következtetések levonását teszi lehetővé, amelyekre azonban jelen tanulmányunk keretében nem­ tudunk ki­térni. Az elvégzett vizsgálat és a feldolgo­zott anyag elemzéséből levont következ­tetések birtokában a módszerrel kapcso­latban néhány megállapítást nyugodtan megkockáztathatunk: 1. A színházlátogatók jelentős száza­léka bérlettulajdonos, akiket a színház- 31

Next