Színház, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
ménynek is tekinthető, amikor a színházlátogatók a felvonás között rendelkezésükre álló időben inkább ismerősökkel beszélgetnek, kicserélik véleményüket - többek között - a látottakról, hallottakról. A vizsgálat módszereként az önkitöltős kérdőív mellett döntöttünk. Felmerült annak a lehetősége, hogy a nézők a színházban megkapják a kérdőívet előre bérmentesített borítékokkal együtt. Ezt a megoldást el kellett vetnünk, hisz a kérdőív nyomdai költségein túl, ez az eljárás előrenyomtatott borítékonként 2,60 Ft-ba került volna. Másrészt kétségesnek tűnt, hogy az előadás megtekintése után a néző érdekelt-e még abban, hogy a kérdőívet kitöltse, és vegye magának azt a fáradságot, hogy a borítékot a postaládába bedobja. Kombinált eljárást választottunk, olyan kérdőívet készítettünk, amelyet a megkérdezett még a színházban kitölthet, ha tájékoztatásra van szüksége, a kérdezőbiztosok segíthetnek, s mindez csupán néhány percet vesz igénybe. Hat egyetemi hallgató kérdezőbiztos segítette munkánkat, akik korábban már több alkalommal vettek részt interjús szociológiai vizsgálat lebonyolításában. Mindegyik kérdezőbiztos karszalagot viselt, több íróeszköz volt náluk, s a nézőtéren, illetve a folyosón sétálva felhívták magukra a figyelmet. A kérdéseket 21 X 15 cm nagyságú zöld karton mindkét oldalára nyomatták. A szervezők az előadás időpontjának közlésével együtt értesítették a bérlettulajdonosokat: a színház igazgatósága kéri a kedves nézőt, hogy az előadás alkalmával szíveskedjen kitölteni egy kérdőívet, amely a színház működésével kapcsolatos, s ezzel nagyban segíti a színházi vezetést. A szegedi napilapban, a Délmagyarországban „blickfangos” cikk jelent meg („Zöld karton a vörös bársonyon”), amely felhívta az április második felében és május első napjaiban színházba látogatók figyelmét, hogy a színház igazgatósága számít a kérdőív kitöltésében , minden néző segítségére. Ennek a cikknek keretében mind a későbbi nézők, mind az olvasók megismerkedhettek a szociológiai jellegű felmérés céljaival. A Mindenki városa főpróbáján megvizsgáltuk, hogyan funkcionál a kérdőívünk. A főpróbát megtekintette a József Attila Tudományegyetem közel száz negyedéves jogászhallgatója, akik szociológiai módszertani gyakorlat keretében már megismerkedtek a kérdőívtechnikával. A valóságos helyzetnek megfelelően az előadás előtt megkapták a kérdőívet, a kérdezőbiztosok segítettek, ha szükség volt. Ez a próba meggyőzött bennünket arról, hogy a kérdőív a célnak megfelel, kitöltése nem vesz sok időt igénybe, tehát ahogyan terveztük, a következő előadásokon kioszthatjuk a nézőknek. A vizsgálat során alkalmazott kérdőív négy blokkra, illetve tizenhat fő kérdésre oszlik. Az objektív adatokra (foglalkozás, iskolai végzettség, életkor, a megkérdezett neme) vonatkozó kérdéseket a kérdőív végén helyeztük el. Úgy gondoltuk, hogy a néző szívesebben válaszol ezekre a számunkra oly fontos kérdésekre akkor, ha már elolvasta a többi kérdést, és megállapította, hogy a kért információ a színházzal kapcsolatos, tehát anonimitását akkor sem fedi fel, ha megválaszolja a személyére vonatkozó kérdéseket. A színházlátogatási szokások elemzését több kérdés tette lehetővé. Abból, hogy a megkérdezett bérlettulajdonos vagy alkalmi jegyvásárló, következtethetünk a színházlátogatás gyakoriságára. Nem közömbös számunkra, hogyan jut el a néző a színházba, a szervezésnek a sajtónak, a baráti kör ajánlásának, a darabok spontán igénylésének, illetve ezek együttes hatásának milyen ösztönző hatása van. Választ kértünk arra vonatkozólag is, hogy egyáltalában miért jön a néző a színházba. Milyen szerepe van ebben a színésznek, a szerzőnek, a műfaj kedvelésének, társadalmi eseménynek tekinti-e a színházlátogatást, vagy nem is tudja megmondani, hogy miért váltott bérletet vagy színházjegyet, a különböző műfajok kedvelése hogyan befolyásolja a színházbajárást. Fontos következtetéseket vonhatunk le az évad folyamán játszott darabok látogatottságának, illetve a tetszés vagy nem tetszés és a véleménynyilvánítástól való tartózkodás százalékos megoszlásából az egyes társadalmi csoportok ízlésszintjére vonatkozólag. A színházlátogatási szokásokat és az ízlésszintet nem a művelődésből kiszakítva akartuk vizsgálni, hanem összefüggésbe hoztuk az olvasási és televíziónézési szokások gyakoriságával. A nézők megértették, hogy a színháznak további munkájához szüksége van a kérdőívek adataira, de egyébként is számítottunk elsősorban a bérlettulajdonosok lojalitására, akiknek egy részét több éves kapcsolat fűzte a színházhoz. A kérdőív formája segítette a kitöltést. A kemény kartont nehéz volt összegyűrni és eldobni, ahhoz túl nagy volt, hogy zsebbe vagy kézitáskába lehessen tenni. Minden bizonnyal többen úgy gondolták, könnyebb a kérdőívet kitölteni, mint eldobni vagy elrejteni. A visszakapott több ezer kérdőívet nem szándékoztunk mind értékelni. Az egész információmennyiség értékelése megnehezítette volna mind a zárt, mind a néhány nyitott kérdés kódolását, másrészt a gépi feldolgozás igen nagy volumenű gépi idő igénybevételét tette volna szükségessé. A nézőknek a társadalmi munkamegosztás struktúrájában elfoglalt helye szerint, a foglalkozásnak megfelelően csoportosítottuk a kérdőíveket, és az így kapott százalékos megoszlást figyelembe véve 500-as mintát képeztünk. Az egyetemi és főiskolai hallgatók kérdőíveit külön dolgoztuk fel. Az 500-as mintanagyságba véletlen kiválasztás alapján bekerült kérdőívek válaszait kódoltuk, majd a József Attila Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumának segítségét igénybe véve a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat gépei készítették elő elemzésre az anyagot. A gépi feldolgozás programját úgy készítettük, hogy egyrészt az objektív adatok bontásában kaptunk táblákat: foglalkozás, iskolai végzettség,a megkérdezett neme és iskolai végzettsége szerint, továbbá a program figyelembe vette, hogy akik valamilyen műfajt különösen kedvelnek, miért járnak színházba. Végül a táblaterveket elkészítettük az olvasási és televíziónézési szokások gyakorisága szerint is. A fenti elveket alkalmaztuk az egyetemi és főiskolai hallgatókra vonatkozó adatok gépi feldolgoztatásában is. A rendkívül gazdag és többféle szempont szerint feldolgozott anyag elemzése értékes következtetések levonását teszi lehetővé, amelyekre azonban jelen tanulmányunk keretében nem tudunk kitérni. Az elvégzett vizsgálat és a feldolgozott anyag elemzéséből levont következtetések birtokában a módszerrel kapcsolatban néhány megállapítást nyugodtan megkockáztathatunk: 1. A színházlátogatók jelentős százaléka bérlettulajdonos, akiket a színház- 31