Színház, 1971 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

BRÓDY SÁNDOR: A MEDIKUS (VIZSGAELÖADÁS AZ ÓDRY SZÍNPADON). PAUDITS BÉLA (JÁNOS) (IKLÁDY LÁSZLÓ FELV.) Indirekt instrukciók. Nem veszik igény­be az ő teljes tudatát, az elintézendő dologgal kapcsolatosak. Ha mindent azonnal megmondok: én megszabadul­tam ugyan a súlytól, a feszültségtől, de tulajdonképpen nem segítettem, és lehe­tetlenné tettem, hogy az útját végigjárja. Csak annyit szabad mondani, azt a mi­nimumot, ami könnyen megtehető abban a pillanatban. Ilyenkor úgy fogja érezni a gyerek, a színész, hogy pont annak a hiánya gyötörte. Ez lehet egy gesztus, színpadi hely vagy helyzet, környezet, egy mondat, kellék - részviszonylat, aminek realizálása semmi fáradságot nem igényel. Jó esetben azt sem, hogy végig kelljen gondolnia. Félig tudatosan észleli. Ha az irány jó - ha jól válasz­tom az instrukciót - utat érez, amerre már teljesen önállóan tud menni. Minél pontosabb — annál kevesebbre van szük­ség. A tehetséges turistaútjelzők ponto­san tudják, hogy melyik útszakaszon kell 5 és melyiken 50 méterre a követ­kező jelet a fára festeni. . . Szabadab­ban érzi az ember magát, ha a minimális fára a minimális stráfot húzták rá. Ez a színészvezetés ideális módja. - A leg­nagyobb akadálya rendezőnek, pedagó­gusnak: önmagával való elfoglaltsága. Szerepelni akar, és így célhoz jutni. Az ilyen órán a tanár magát akarja érvé­nyesíteni, mint az ember a társadalom­ban. A gyerek pedig: nem tudja elmon­dani a szövegrészletét végig soha. A gye­rek kénytelen azt hozni, amit én - a ta­nára! - tőle hallani akarok. Azaz: úgy akarom hallani, ahogy én, a tanár a leg­jobban tudom. Holott: a dolognak nincs abszolút formája. Azt kell akarnom, hogy a gyerek úgy mondja el, ahogy ő a legjobban tudja. Első évben, ha megérzi, 2 z hogyha ezen az úton jár, jobb a közér­zete, nyert ügyünk van. A jó eredményt, jó állapotot jelzi a fizikai közérzet. Ha valaki azt mondja: - Ügy fájt egész délután a hátam! - vagy ezt: - A végén tudnám elölről kezdeni - megmondta, hogy jó úton járnak-e. - A leállított szí­nész már alig tud továbbmenni. A leg­jobb instrukciókra nem is szabad emlé­keznie! - aha, aha -, és már tovább, csak annyi kellett belőle, ami hamar meg is tapadt. B.-ban (egy német kisvá­rosban) néztem végig egy próbát. A ren­dező - Herr Professor! - a nézőtér kö­zepén ült. Ha valami nem tetszett, meg­nyomott egy csengőt! Leállt a próba. Másik gombot nyomott meg. Kigyulladt egy lámpa - amivel önmagát megvilá­gította. A színészek előrejöttek a szín­pad széléig, és ott sorba álltak. Bitte, Herr Professor! Elmondta, hogy mit ki­fogásol. Jawohl, Herr Professor! Rövid esztétikai elemzést adott II. Richárd jel­leméről. Bitte, fangen Sie es an! A lám­pát kikapcsolta. Aztán még háromszor, négyszer, ötször, hatszor, tízszer: csengő, lámpa. Aztán fölment a színpadra, meg­mutatta; a színész udvarias profillal meghallgatta, utánacsinálta. - A próba közben elhangzó esztétikai magyaráza­tok - semmit sem érnek. Esztétizálni csak a próbán kívül, nem a darabbal összefüggő dolgokat érintve lehet. Ha az éppen próbált darabra megfogalma­zom - elszegényít. Nem szabad azt hin­ni, hogy ha a színész elolvassa az elem­zéseket Hamletról, többet tud, mintha a szöveget mondja - mintha éli. - Nem tudom, hogy melyik próbán mi telik ki, minden nyitva van, egészen hosszan. Ta­lán egy negyed óra - talán az egész ha­szontalan. Ne zárjam ki a negyed óra létrejöttének lehetőségét; ha lenni tud, hát legyen. Ha mára nincs: egy egész elveszett nap - semmi. Tökéletesen ár­talmatlan. Egyetlen kikényszeritett pil­lanat azonban személyiség nélkül . . . Ugyanígy: az elveszített óra, semmi — az instrukcióval létrehozott görcsös pil­lanat végzetessé válhat. - A második évben a technikai dolgok szerepe meg­nő. A mozgást — sok különórán - kemé­nyen megmunkáljuk; de nem akarom a gyereket mozgáskonvenciókra kénysze­ríteni. Gyerekkoromban hegedülni ta­nultam, és a tanáromnak az volt a szo­kása, hogy amikor rosszul tartottam, megütötte a könyökömet. Mindig rosz­­szul tartottam. Aztán egy másik tanár­hoz kerültem, aki nem ütögetett. - Amíg nem tudod, hogy bizonyos hangok ak­kor szólalnak meg szépen és jól, ha jól tartod, addig én hiába ütögetem a kö­nyöködet - mondta. Nincs értelme erre vigyázni. Ha sokat ütögetem a könyö­két: lehet szép tartása, de nem fog szé­pen hegedülni. Minden állás-, mozgás- j megoldás csak mint a pszichikai harmó- | nia következménye érvényes. E nélkül dekoráció. Semmi értelme. A legszebb dekoráció is unalmas - ha nem adekvát a színész lelkiállapotával. - A színész- I nek reggel tíz órakor művészetet kell sugároznia, minden ellenállással szem- ! ben. Ez csaknem abszurditás, képtelen- j ség. A dolgunk kilencven százaléka az, hogy el tudjuk kezdeni, hogy a színész olyan állapotra jusson, hogy a légkör, amiben a művészet létre tud jönni, je­len legyen. A szöveg, a gesztus, a part­ner csak ebben a légkörben tud megele­venedni. - Csak ezen a légkörön keresz­tül tud sugározni. A pedagógiában: a spontán tehetség elővillan; hogy ezt fénynyalábbá tudja összefogni; hogy ké­pesek legyenek magukat olyan állapotba hozni, hogy hosszú ideig tudjanak sugá- 1 rozni ... - ez volna a feladat. Hogy a | gyerek képes legyen létrehozni ezt az ál- j lapotot, összekötni, egyenletesen sugá­rozni. Képes legyen bármikor felkelteni, az időtől függetlenül. Ez a bármikor ­­ez a professzionista munka. Lelkének egész belső harmóniájával nem tud mit kezdeni e nélkül a pszichikai technika nélkül. Eleven életáram, szerves élet a színpadon - ez az a minimum, ahol a színház kezdődik. Ettől függ, hogy egyáltalán világosság van-e a színpadon. Ez a felfogás azonban ma nem elfoga­dott. Nem így van a világban. Helyette: külső inspirációt, trükköt fogadnak el az ) esztéták. Ezért az, amiről beszéltünk, ma \ csak egyik fajtája a színháznak. Azonban \ - azt hiszem - egyetlen lehetséges módja | a színész nevelésének. Lejegyezte: Vekerdy Tamás Bródy Sándor: A medikus. (Ödry Színpad) Rendezőtanár: Ádám Ottó, díszlet: Jánosa Lajos. Szereplők: Paudits Béla (IV. f. h.), 7.ala Márk (IV. f. h.), Marschek Gabi (III. f. h.), Koroknay Géza (III. f. h.), Oszter Sándor (IV. f. h.), Andai Kati (IV. f. h.), Faluhelyi Magda (IV. f. h.), Szacsvay László (IV. f. h.), Fenyő Ervin (IV. f. h.), Maros Gábor (IV. f. h.), Tí­már Béla (III. f. b.), Szegvári Menyhért (III. f. h.), Bencge Ilona (III. f. h.), Sir Kati (III. f. h.).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék