Színház, 1972 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
évenként változó anyaggal, s így is terjeszthessük a színházi ismereteket, szemléltető módon - makettek, rajzok, tervek segítségével - mutassuk be a magyar színház múltját, jelenét, tevékenységét. - Ezekkel a szavakkal elérkeztünk a Bartók Színház jelenéhez, gondjaihoz, problémáihoz. Az egykori Thália-színházépület - valljuk, de - elöregedett, elavult, s nyilvánvaló, hogy a fiatalok 10-es évekbeli színházának külsőségeiben, technikai ellátottságával is igazodnia kell a korhoz- Van-e pénz, lehetőség a színházépület korszerűsítéséhez? - Felmerült olyan elképzelés, hogy az egész épületet le kellene bontani, s teljesen új színházépület készülne a helyén. Szerencsére, ez a terv hamar „meghalt”, ismerve az építkezések jelenlegi lassú, bizonytalan ütemét, hosszú évekre megint színház nélkül maradt volna az ifjúság. Végül is úgy döntöttek, több ütemben fognak hozzá a rekonstrukcióhoz. A már említett földszinti - bejárati - rész bővítése, átépítése az első feladat, ezután következik majd a színpad, az öltözők rendbehozatala, a nézőtér átfestése. A Paulay Ede utcai színházépületet én nagyon szeretem, alkalmas a színházra, s bár kulturált körülmények között akarunk játszani, nézőt fogadni, meg kell őszintén mondani: nem az épületen múlik majd a siker. - Ez valóban így is van, hiszen világszerte pincékben, garázsokban s egyéb, nem színházra szánt helyiségekben tartanak - nagy sikerrel - színházi előadásokat. De hogyan tovább? Megmarad-e a jelenlegi helyzet, amikor minden előadásra - nyilván nagy nehézségek, bonyolult egyeztetések árán - vendégművészeket szerződtetnek? Vagy gondolnak saját társulat kialakítására? - Jelenleg nagyon hiányos a színház apparátusa, különösen a technikai személyzet létszáma kicsi. S ez annál is inkább baj, mert az 1972/73-as évadban a gyermekszínházi részleg működését szeretnénk gyarapítani. Eddig évente 180 előadást tartott, az új évadban az előadások száma 210 lesz, sőt, még ezt a számot is növelni szeretnénk. Hamarosan el szeretnénk érni, hogy a Bartók Színház ne csak a város szívében, hanem a peremkerületekben is játsszon (zárójelben jegyzem meg: ezentúl a csillebérci úttörőtáborban is tartunk előadásokat az iskolák nyári szünidejében), keresünk a leendő kamaraszínház részére megfelelő helyet, ahová majd könnyebben eljuthatnának a külvárosi fiatalok. Ez a kamaraszínház természetesen ugyanolyan rendszeresen játszik majd, mint a Paulay Ede utcai. Ebből is kiderül: a nagyobb feladatok megoldásához feltétlenül szükség van kezdetben egy kisebb, később majd egy nagyobb törzstársulatra. A társulatfejlesztést két ütemben szeretnénk megvalósítani: 1973 januárjától a színház gyermekrészlegének fejlesztéséhez szükséges kisebb állandó társulatot szeretnénk létrehozni, a második ütemben - 1973 augusztusától - a műszaki apparátust fejlesztjük, s 16 főnyi színésztársulatot akarunk szervezni, elsősorban az ifjúsági részleg munkájához. - Neves színészek szerződtetésére gondolnak, vagy kezdő fiatalokat kívánnak bevonni a színház tevékenységébe? - Társulatunkba csaknem kizárólag fiatal művészeket várunk. Közülük keressük azokat, akik egyformán jól énekelnek, táncolnak, illetve prózát mondanak. A fiatal nézők szeretik a modern zenét, mozgást, érthető, ha színházunk éppen ezért zenés darabokat akar bemutatni, s ezt az igényt — megítélésünk szerint - csak sokoldalú fiatal színészek elégíthetik ki. Nálunk jó dolga lesz a színésznek: bőven lesz részük „sztárszerepben” kiugrási lehetőségre, de mivel kollektív színházat szeretnénk kialakítani, elvárjuk tőlük, hogy adott esetben ugyanolyan lelkesedéssel játsszák el a kisebb szerepeket is. S ha már Móra Ferenc: Aranykoporsó (Bartók Színház), Szénási Ernő (Bion) és Bitskey Tibor (Diocletianus császár) (Iklády László felv.) 54