Színház, 1973 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
képben mintegy megdermeszti Ádámot, mondván: „Álomkép, ne mozdulj! Érezd kezemnek végzetes hatalmát” — nem hiszem el, hogy Ádám érzi, s nem tud mozdulni. Nem biztos, hogy csak azért nem, mert Lucifer hangja hűvös és nyugodt, hisz ha „végzetes” akarna lenni, az nyilvánvalóan illusztratív és nevetséges hatást tenne. — Amit maga számon kér, az mégiscsak a XIX. századi színjátszás. Színházi példával válaszolok. Nem lehet eljátszani, hogy „király vagyok”; rossz színész az, aki királyként akar járkálni a színpadon. A többieknek kell eljátszani a viselkedésükkel, hogy ő a király. — A színházban a jelenlevők jelenléte teremt szituációt, s a király a szituációtól király. De vajon egy hangjátékban is lehet ekképp királyt teremteni ? — Ha azt hallom, „ne mozdulj”, s ezt csend követi, tudom, hogy emögött van valami. Erő. S éppen a beállt csend bizonyítja, hogy nagy erő. — A végén Lucifer váratlanul felhagy jólfésült jópofaságával, és dühbe gurul.— Mert elvesztette a játszmát. Azt hitte, ha megadja az embernek a gondolkodást, cserébe az majd úgy lép fel a másik nagy erővel szemben, hogy ezáltal neki biztosítsa a győzelmet. Holott szerintem épp a gondolkodás képessége az „ember tragédiája”. — Mi a célja Lucifernek az eszkimóképpel ? Ez újra csak színházszempontú kérdés, mert hozzáadtunk, hogy ennek a képnek a látványa kelt elsősorban „iszonyatot”. — Számomra az eszkimókép nem a megszokottat jelenti. Ádám és Éva minden képben találkoznak. Eleve együvé tartozásukat meg is beszélik. Egyek. De az utolsó képben — valamikor az időben, talán már napjainkban — az emberek már nem ismerik meg egymást. Két ember, aki tizennégy képen át együtt volt, elmegy egymás mellett. . . — A rádiófelvétel legatmoszferikusabb részei már hanganyaguknál fogva is, érthető módon, a tömegjelenetek. Az egyes történelmi képeket bevezető zenei motívumok jellegzetes hangulatot teremtettek az egyes képeknek, anélkül, hogy a „korzene” igényével akartak volna hatni. ■— Nem a kort kellett jelezniök, hanem a drámát előrevinniök. A drámát viszont a nép viszi —■ mint a történelemben is. A nép hangja emberi hang, s ezeket a jellegzetes hangokat vittem végig a történelmen. Saád Katalin Az Irodalmi Színpad jövőjéről Beszélgetés Keres Emil igazgatóval — Bizonyára nyomós okok késztették arra, hogy a Thália Színház gondjai mellett az Irodalmi Színpadéit is vállára vegye. Milyen elgondolások vezettek erre a lépésre ? — Második múzsámnak, második műfajomnak érzem az irodalmi pódiumot. Mondhatnám úgy is, hogy összenőttem az irodalommal, otthon érzem magam az irodalmi életben, szinte személyes ez a kapcsolat, így évek során át önkéntelenül is készültem erre a feladatra. A legdöntőbb azonban, hogy a jelenlegi igények egybeestek személyes elképzelésemmel, vagyis azzal, hogy az Irodalmi Színpadot a magyar irodalom fórumává és az előadóművészet otthonává tegyük. — Mielőtt ezeket az elképzeléseket kifejtené, hadd kérdezzem meg: hogyan vélekedik az Irodalmi Színpad és a színházak viszonyáról általában ? — Európai körutam során — a Szovjetunióban, Csehszlovákiában s a nyugati államokban is — többek között azt vizsgáltam, hogy van-e ott ilyenfajta tevékenység, és mennyiben kapcsolódik a színházakhoz. Igyekeztem tehát a hazai eredményeknek a kontrollját megkeresni. Bár ez a téma külön fejezetet igényelne, annyit megállapíthatunk, hogy kifejezetten ilyen zsánerű színpad — amely állami támogatásban részesül — nincs, s ez már önmagában fémjelzi a hazai tevékenységet. Ugyanakkor tény, hogy a színházak mellett műfaji rangra lépett a drámán kívüli irodalom megszólaltatása. Tervünk, hogy a Színházi Intézettel karöltve olyan nemzetközi szimpoziont rendezzünk, melynek alaptémája a műfaj támogatása, illetve hitelének megerősítése lenne. Magyarországon az előadóművészetnek rendkívül nagy hagyománya van, és ennek története ugyancsak feldolgozásra vár. Az Irodalmi Színpad megalakulása éppen ezért volt nagyon jelentős állomása a műfajnak, s a vállalkozás érdeme a szó szoros értelmében elévülhetetlen. Versen és drámán kívül az irodalom minden más műfaja elsősorban olvasás- Petőfi Sándor: Az apostol (Irodalmi Színpad). Oszter Sándor (Szilveszter) és a Dominó Együttes (MTI Fotó : Keleti Éva felv.) 37