Színház, 1980 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Haimon és Kreon fehérben, de fekete mellénnyel. Merthogy ők nem egyértelműek. Állnak a színpadon hosszan és filozofálgatnak. Hol fehérben, hol feketében. A siker óriási. Strindberg: Szerencsés Péter (Penniteatteri Helsinki, rendező: Laura Jántti). A színház neve magyarul körülbelül annyit tesz: Filléres színház. Nekünk talán: szegény színház. Annak minden kellékével együtt. A helyszín egy tornaterem, középen egy nagy ágy, oldalt svédszekrények, mellettük gyér világítás. Négyszereplős kollektív alkotás. Félúton a bohóctréfa, a pszichodráma és a dilettantizmus között. Végeredmény: döntetlen az intellektualizmus javára az unalommal szemben. A siker gyérebb. Beckett GWo-jának (Jyväskylän Huoneteatteri, rendező vendégként David Hamilton az Egyesült Államokból, aki nemsokára végleg letelepedik a Nemzeti Színházban) finn címe (Huomenna hän tulee) bizonyosságot tartalmaz: Holnap eljön. Az előadás is hajlik erre az optimizmusra. Bár a kileveledző fácska itt akasztófa, s a két várakozó is elég öreg már a reménytelenséghez, s Pozzo is eléggé fogát vesztett oroszlán - mégiscsak úgy tűnik, valóban eljöhet holnap - mondjuk Godot. Máskülönben nemigen lenne értelme annak, hogy Vladimir és Estragon cseréljék a jellemüket ebben az előadásban, felcserélhetők legyenek, összekeverhetők és így következetlenek. Ha Godot eljön, akkor nem fontos, hogy Vladimir álmait Estragon álmodja vagy fordítva, akkor lényegtelen, hogy ki akasztja fel magát, s kit nem bír el a kötél sem. De ha nem jön el ? Akkor nem jó az előadás. A siker hatalmas. Volt még gyerekszínházba oltott Barba, egyetemi mezítlábasán megjelenő Lope de Vega - de a lényegen nem változtatott: ez a harmadik út világnézetileg kiérleletlen, ezért nekem úgy tűnik, a finn színház az első döntő lépést a másik két út szintézisében teheti, teszi majd meg. Szerény színház Egy színházi kultúra léte és fejlődése - gondolom - egyenes arányban áll azzal a társadalmi igénnyel, mely létrehozza és támogatja. Erről a társadalmi igényről nagyon rejtetten árulkodik a finn színház. Ha mégis, úgy elsősorban romantikus antikapitalizmusával, a példaadó hős keresésével, a tiszta és egyértelmű helyzetek bemutatásával. Ez az igény nem arra irányul, hogy elfedjen problémákat. Inkább arra, hogy a felmutatással egy időben orvosságot is ajánljon. Ha megsejteti a középszerűség buktatóit, nyomban odaállítja az abból kiemelkedni tudó hőst. Ha megsejteti a társadalmi ellentétek szociális okait, nyomban történelmi példát hoz, ideológiai alapra helyezkedik, és vonzó expresszivitással a tüntetést mindjárt be is szövi az előadás menetébe. Ha ki kell mondani, hogy az emberi kapcsolatok megfeneklenek, hamisak, nem értjük egymást igazán, akkor nyomban elérzékenyül, drámát indukál, nem enged cinizmusba fordítható iróniát. Ez a színház szerényen úgy tesz, mintha csak formai útkeresései lennének a fontosak. Rejtőzködik, szemérmesen elbújik. De közben azért egy valódinak tűnő arcot mutat felénk. Mint ahogy a finn emberekkel való viszonyunkban is ezt éreztük. Barta Lajos Szerelem című drámája a tamperei színházban Színház Helsinkiben Az utóbbi idők legnagyobb színházi eseménye Joonas Kokkonen Az utolsó kísértések című operájának előadása a helsinki Állami Operában. A zeneszerzőt Sibelius utódjának tartják, a Finn Akadémia tagja, számos szimfónia, kamarazenei és kórusmű szerzője, aki munkásságával jelentős hatást gyakorol a mai finn zenei életre. Az utolsó kísértések Kokkonen első operája, amelyet már csaknem négy éve szüntelenül telt házak előtt játszanak Helsinkiben és a savonlinnai Várszínházban. Most folynak a tárgyalások a londoni, New York-i és párizsi vendégszereplésről. Lauri Kokkonen, az opera szövegírója neves finn irodalmár, több színdarab szerzője. A mű főhőse, Paavo Routsalainen, a XVII. századbeli híres finn „parasztpróféta”, aki halálos ágyán az álom és a valóság határán tizennégy vízióban újraéli életének nagy kísértéseit. Sajátosan finn nemzeti operát állított színpadra a rendező, Sakari Puurunen; oratóriumszerű megjelenítésben vitte színpadra a főhős látomásait, a misztikussá növelt képeket a XVII. század vallásos életéből. A helsinki prózai színházak műsorrendje színes kaleidoszkóphoz hasonlítható. Mindamellett műsoron tartják a klasszikus repertoár ismertebb darabjait is, például a helsinki Nemzeti Színházban Strindberg IV. Erikjét, Osztrovszkij Az ökör emlékiratait, G. B. Shaw A megtört szívek házát, G. Hauptmann Naplemente előtt című művét, mely Marton László vendégrendezésében és kitűnő szereplőgárdával arat sikert. Csehov Sirálya a Városi Színházban Langbacka rendezésében vonz telt házakat, Shakespeare Othellója, valamint Moliére A mizantrópja is a színház műsorrendjén szerepel. A klasszikus irodalom rendszeresen felújított alkotásai mellett hangsúlyos gonddal szerepelnek a repertoáron a klasszikus és mai finn színdarabok, így például Arvid Járnefelt Samuel Kröll című műve. Járnefelt a háború előtti nemzedék klasszikusa; Tolsztoj meggyőződéses híve és követője volt; ezt elvei és élete is példázzák: erőteljesen LŐRINCZ ÉVA 41