Színház, 1982 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
tuációra jön. Például, ha olyan valaki táblából a színpadon, akinek nem is volna szabad bent lennie, vagy ha sorban jönnek be a szereplők, és mindegyik ugyanazon a néven mutatkozik be és így tovább. Egyébként szerintem az első nevetés a legfontosabb. Ha az jól és jókor jön be, utána már rendszerint egy engedettebb, finomabb, lazább, sokszor ízlésesebb játék következhet. Ezt sok színész tudja, érzi. - A Vidám Színpad jelenlegi társulata megfelelő-e elképzeléseihez ? - Igen. A hiányokat, főleg nagy egyéniségekben és színészkarakterekben pótolni kell... - Kikre számíthat ? Mennyire kíván támaszkodni a dramaturgiára ? - Szeretném, ha mindenki „megfürödhetne” a kabaréban, akinek tehetsége és vonzalma van ehhez a műfajhoz. A szerződtetésről még korai volna nyilatkoznom. A dramaturgiára pedig nagyon számítok; ebben a műfajban borzasztó fontos, hogy naprakészek, felkészültek és pontosak legyenek. Egyébként „nyitott” dramaturgiát és „nyitott” színházat szeretnék; azt, hogy a szakma, a kritikusok bármikor bejöhessenek, hogy a szerzők vagy szerző-„jelöltek” anyagot, jelenetvázlatot, ötletet hozzanak, mindent elolvasunk, mindent megbeszélünk. Mi mindenkitől tanulni szeretnénk, azt hiszem, ez az egyetlen lehetséges út. - És a rendezők ? Tervez-e a rendezői gárdában frissítést ? - Rendezői gárda nincs, egyetlen szerződtetett rendezőnk Kalmár Tibor. Vendégrendezőkkel kívánunk dolgozni, hiszen ha vendégként jön valaki, az kedvvel vállalja a munkát. És ha kölcsönösen „beleszeretünk” egymásba, dönthet, itt marad-e. - Milyen anyagi feltételekkel és lehetőségekkel kezdi a munkát ? - Az volt a kérésem, szüntessék meg a rovatgazdálkodást. Bevételi lehetőségeink legyenek nyitottak, a felhasználás kérdésében se korlátozzanak, és tudjuk a színészeinket és munkatársainkat menynyiségi és minőségi munka alapján fizetni. - Ez mit jelent ? - Nem új találmány. Érdekeltté kell tenni őket a munkában, meg kell becsülni azt, aki tud, méghozzá láthatóan. Ha nincs rovatgazdálkodás, létrehozhatok olyan produkciókat, amik megkeresik a pénzt egy nívósabb kísérlethez. Ha nincsenek merev határok, érdekeltté tehetem a színház minden tagját, hogy energiájának és tehetségének döntő többségét a színházra áldozza, sőt, ezt jogosan meg is követelhetem tőle. Mára valahogyan sikerült nemcsak a színházak, hanem a színészek közötti rangsort is elmosni. A színészek között nincs meg a kívánatos anyagi különbség, ilyen szempontból ma nem érdemes sztárnak lenni. Ha a Nemzetibe bekerülni havi húszezer fixet jelentene, akkor rögtön emelkedne a szakma tekintélye. - Ilyen formában is kívánatosnak, tartaná ezt? - Azt hiszem, igen. Hajtaná a színészt, látná maga előtt a nagyokat, és kialakulnának azok a színházi arculatok is, amelyek ma nagyon hiányoznak. - ön különbözni szeretne. .. Milyen is lesz tehát a Vidám Színpad ? - Szeretném, ha ennek a színháznak derűs légköre lenne, ha a vérbeli komédiások óriásokká lehetnének, a fiatalok ugródeszkának használhatnák, vagy itt maradnának egy életre. Ehhez ki kell alakulnia egy sajátos arculatnak... Március 26-án a Nemzeti Színház és a Népszínház társulati ülésén, a művelődési miniszter dr. Malonyai Dezsőt, a Népszínház igazgatóját és Vámos Lászlót, a Népszínház művészeti vezetőjét, valamint Sziládi Jánost, a Nemzeti Színház igazgatóját tisztségük alól felmentette. Egyidejűleg dr. Malonyai Dezsőt a Nemzeti Színház igazgatójává és Vámos Lászlót a Nemzeti Színház művészeti vezetőjévé kinevezte. Székely Gábort, a Nemzeti Színház főrendezőjét és Zsámbéki Gábort, a Nemzeti Színház vezetőredezőjéta jelenlegi munkakörükben meghagyva — megbízta egy 1983 január 1-ével létesülő önálló színház előkészítésével. A Népszínház igazgatójának kinevezete Miszlay Istvánt. Fentiekkel öszszefüggésben olyan dötést hozott, amelynek értelmében a Nemzeti Színház kamaraszínháza a Várszínház, a Népszínház központja a Józsefvárosi Színház lesz, az új színház pedig a Katona József Színházban létesül. * Március 31-én, a József Attila Színház társulati ülésén, Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács Művelődési Főosztályának vezetője megköszönve eddigi tevékenységét, felmentette beosztásából Miszlay István igazgatót és Berényi Gábor főrendezőt. A József Attila Színház új igazgatójává Szabó Ervint, új főrendezőjévé Iglódi Istvánt nevezte ki. ZÉTÉNYI LILI Egyszemélyes színház, egyszemélyes közönségnek Beszélgetés Ruttkai Évával Igen, színház. A színmű írója, rendezője és főszereplője egyszemélyben: Ruttkai Éva. Az egyszemélyes közönség pedig én vagyok, a kérdező. Előttem jegyzettömb, kezemben toll. Helyzetem privilegizált. Közönség létemre néha társalkotónak érezhetem magam. Megszakíthatom a cselekményt, kérdéseket tehetek föl, megjegyzéseket fűzhetek az elhangzottakhoz, ellenvéleményt jelenthetek be, sőt kritikát gyakorolhatok ott, helyben. S teszem is mindezt, mert tudom: kötelességem „kívül maradni”. Ez az „előadás” azonban nem tűri a kívül maradást. Kérdezek, írok. Azaz írnék. Ruttkai válasz közben félbeszakítja a mondatot, nem akarja, nem tudja folytatni addig, míg újra a szemébe nem nézek. Válaszai nem csupán szavakbólmondatokból állnak, hanem gesztusokból, indulatokból, nevetésekből, könynyekből, mindabból, amit összefoglalóan így hívunk: Ruttkai Éva. Csoda-e hát, ha úgy érzem, ebben az „előadásban” a szó csak statiszta lehet? - Mire vagy kíváncsi ? - kérdezi az előre kiosztott szerepeket formabontóan felcserélve. „Ruttkai Évára” - mondanám, de ő megelőz. - A színésznek nem az a dolga, hogy nyilatkozzék! Sok színésztől hallottam már ezt a mondatot. Én is tudom, hogy a színész kötelessége tenni a dolgát a színpadon legjobb képességei szerint. A deszkákról kell meggyőznie igazáról a közönséget. Az előzetes filozofálgatások és az utólagos okoskodások magyarázkodásnak, néha mentegetőzésnek is tűnhetnek. Sőt, később számon kérhetők, veszélyesek lehetnek. Nehéz vitatkoznom, mégis megpróbálom. - A színésznek, ha olyan művészi súlyú és hitelű, mint Ruttkai Éva, művészi és magánemberi viselkedése példát nyújthat vagy elrettenthet. Véleménye áthidalhatja a szakma és a közönség közti réseket, szakadékokat. Kiküzdött előjogai bátrabb szókimondásra hatalmazhatják föl. Még be sem fejezem, Ruttkai Éva máris hevesen tiltakozik: 39