Színház, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
évtized nagyon nagy idő egy színész életében —, hanem jelentőségét is honorálta a jellegzetesen pesti humor alakításában. Mert Kabosnak a mind kevésbé a hajszínére és más külső jellegzetességeire építő, bensőséges egyénisége tipikusan pesti jelenség. Kár volna ennek a fővárosi ízű tréfálkozásnak a jelentőségét lebecsülni. Budapest nemcsak az iparban, a közéletben, a „magas” kultúrában az ország centruma, hanem a viccelődésben is. Miután Kabos László ma már egyre nagyobb mestere lett e műfajnak, az a zenés, táncos játék, amelyet műsorában három vendégével, Agárdy Gáborral, Urbán Erikával és Aradszky Lászlóval együtt előad, kellemes színfolt a színpadi világban. Nosztalgikus és a végefelé kissé szentimentálisra hangolódott estjén Kabos László az amerikai revüt is igyekszik fölvonultatni, hol parodisztikus, hol eredeti formájában. E vállalkozás azonban csak félig sikerült, mert a színház rendelkezésére álló eszközök - kis létszámú zenekar és girlcsapat - ehhez nem elegendők. A közönséggel való játéknak elvileg nem vagyok ellensége, ha az szellemes, mint például a kabaréműsor videojelenetében. Itt azonban erőltetett, ahogyan Kabos egy nőt és egy férfit a színpadra csalogat, és ott kényelmetlen helyzetbe hozza őket. Lehet, hogy mások humorosnak tartják ezt, de a látott előadáson, amikor a fiatal, bájos lány vőlegénye ott ült a nézőtéren, nem tartottam különösebben ízlésesnek a pikáns szituációba kényszerített ifjú leányzóval eljátszatott jelenetet. Kabos vendégei közül a nagyon csinos Urbán Erika és Aradszky László néhány sanzont és dalcsokrot ad elő, kedvesen és tehetséggel, Agárdy Gábor pedig egykori híres szerepéből, Hasek Svejkjének dramatizált változatából Katz tábori lelkészét idézi föl. Ez a magánszám, amely a művész kiemelkedő játékkultúrájára irányítja a figyelmet, megerősíti azt a régóta hangoztatott meggyőződésemet, hogy az irodalom a Vidám Színpadnak sem válik ártalmára. A kabaréműsorokból - leszámítva az író-esztéta-politikus Lunacsarszkij üde jelenetét, a Mi újság odaát ?-ból - régóta hiányolom a pallérozott színvonalú humor jelenlétét. Kár volna a régi hagyományokból ezt a nagy alkotók fémjelezte művészetet végleg kirekeszteni a Vidám Színpadról. Színészek A következőkben a teljesség igénye nélkül a társulat tagjairól és vendégeiről szólok, bevezetőben megjegyezve, hogy a Vidám Színpad Bodrogi Gyula vezetése óta mind több tehetséges művészt vonultat föl műsoraiban. Anélkül hogy rangsorolnék, a bemutatott műsorok időrendjében szólok róluk. Schubert Éva a Bubus Mamájaként manírok nélkül, sajátságos humorának teljes fegyverzetében alakítja a félelmetes hatalmú anyóst, akinek egyetlen mozdulatától is retteg az egész család. Meggyőződésem, hogy Rátonyi Hajnal, ha több feladatot kapna, a társulat egyik erőssége lehetne, és ezt a Bubus szerelmes, csintalan, cserfes diáklányaként, valamint az Elvámolt éjszaka féltékeny feleségeként igazolta. Bodrogi Gyula nemcsak vezetésével és rendezéseivel fémjelzi e sikeres intézmény működését, hanem színészi játékával is. A Bubusban a pipogya, de kikapós férjet alakítja utolérhetetlen bájjal és humorral, a Szomorú vasárnapnak pedig ő a főszereplője. Igazából ebben J. Stok: Isteni komédia (Kis Színpad). Straub Dezső és Dzsupin Ibolya jelenete (MTI Fotó) 24