Színház, 1987 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
mindenki ezek által a tabuk által remél értelmet adni az életének, de a tabukhoz való ragaszkodás éppen az idegenséget és a távolságot teremti meg az egyén és környezete, az én és a másik között. Spiró iróniája súlyos, kegyetlen irónia. A Csirkefejé különösen az. Erre is érvényes Kierkegaard megállapítása, hogy az irónia „az adott valóságot magával az adott valósággal semmisíti meg”. Továbbá, hogy „az irónia mint uralt momentum épp azáltal mutatkozik meg a maga valójában, hogy a valóság realizálására tanít, hogy a megfelelő hangsúlyt a valóságra helyezi’. (írásaiból, Bp., 1982, 100. és 118.) Tragikum és ironikusság kapcsolatában az irónia gyakori eleme a tragédiának. Spiró tragédiáiban, drámáiban pedig állandó összetevője az ironikusság a tragikumnak. E két elem együttléte azt eredményezi, hogy az irónia lehetetlenné teszi a teljes tragikum megvalósulását, mégpedig kétféle okból is. Egyfelől azért, mert az iróniát képviselő egyén szempontjából viszonylagossá és bizonytalanná minősíthető a világ valamennyi értékvonatkozása, le- és felértékelhetővé válik és válhat bármi; másfelől a tiszta tragikumban értelmesnek minősülő áldozat, a tragikus hős értékteremtő és -őrző pusztulása az ironikus világban értelmét és értékét veszti. Külön kell még szólnunk a társadalmi nyilvánosság kérdéséről, mely a Csirkefejnek, rendkívül eredeti és az egész mű szemléletét és dramaturgiáját meghatározó leleménye. Ez a külvárosi belső udvar az a tér, amelyben hitelesen jeleníthetők meg az udvar - egymás elől egyébként saját zugaikba elzárkózó - lakóinak lényeges létproblémái. Ebbe a közegbe a külvilágnak is csak egy meghatározott rétege hatolhat be: a társadalmi intézmények képviselői közül azok, akik a „végeken”, a periférián (az ott lakókkal azonos szinten) helyezkednek el. Egy lakótelepi panelépületben is összeverődhetne a lakóknak ez a halmaza, de ott a tervezők és az építtetők gondoskodtak arról, hogy a társadalmi nyilvánosság ne funkcionálhasson. Ez az udvar a dráma fontosabb szereplőinek organikus élettere, és bár az ott lakók bármikor magukra zárhatják lakásuk ajtaját, a nyilvánosság gyakorlására is lehetőségük van. A Csirkefej egy udvaron játszódik, és a dráma ennek a helyszínnek a kijelölésével azt is bemutatja, hogy ma ez az a valóságos emberi élettér, ahol a társadalmi nyilvánosság még hitelesen működhet, ahol még sorskérdések dőlnek el a környezet résztvevő közreműködésével. Ez is legfőbb összetevője a darab tragikus iróniájának, s ez a drámai nyilvánosság is a mű hitelének és dramaturgiai, világképi egységének a megteremtését szolgálja. A Csirkefej Katona József színházi bemutatójának díszletét Khell Csörsz tervezte. A színpadkép tagolása lényegében az író utasításait követi, néhány részletében azonban eltér attól. A kocsibehajtó (mélyen a boltozat ívét követő kétszárnyú kapuval) itt nem balra szemben, hanem a színpad közepén látható. A Vénasszony lakásajtaja átkerült a bal oldalra, s amellett - a bal oldali díszletfalon - nyílik a Nő és elöl a Tanár ajtaja. A kaputól jobbra egy zöldre mázolt, bódészerű garázs látható, mellette elöl Apa ajtaja, melyhez egy háromfokú vaslépcső és korlát vezet. A poroió ebben a színpadképben nem középen áll, hanem Apa lakásajtaja mellett van a falra szerelve. A bal oldali házrész kopott, málló vakolatával és kék nyílászáróival szemben az Apa lakásának koszos téglafala és szürke ajtaja látható. A bal oldali fal tetején betapasztott villamosvezeték, az eresz alatt fürdőkád (öntöttvas), limlommal tele. A kapualjban vashordó és régi vaskályha. Az udvar közepén, a kőburkolat között apró földdarab a „kert”, benne tuskó. Khell Csörsz díszlete legapróbb összetevőiben és egészében is a Csirkefej atmoszferikus közegét, színpadi megvalósításának hiteles életterét teremti meg. A látványt uraló sivárság, az udvar és a lakások elhanyagoltsága, a „lelakott” térképként fejezi ki azt, amit a dráma Gobbi Hilda (Vénasszony)