Színház, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-08-01 / 9. szám
személyiség és a működőképes közösség akkor ellenpontot jelentett, egy másfajta társadalmi gyakorlat igényét jelezte. Mára ezt a szerepét is elvesztette, anélkül hogy új lehetőségei támadtak volna. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a kazincbarcikai fesztivál legtöbb előadása a kultúra problémáiról és lehetőségeiről beszélt, még azokban a produkciókban is, amelyeket a magyarországi seregszemlét nemzetközivé tágító külföldi társulatok mutattak be. Ryszard Latko: Édesapám, édesapám, kibújt ám a szög a zsákból (Gödöllői Diákszínpad) • SZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL • Az infantilis színház Ilyen volt mindjárt a nyitóelőadás is, a bécsi „MU"-csoport bemutatója. Az iskolai együttes produkciója a magas kultúrához, a nemzeti kultúrkincshez való viszony infantilizálódását jelezte. Az osztrák irodalom klasszikus értékű műveiből vett szövegek tiszteletlen előadásban jelentek meg (nem túl eredeti ötletek kevéssé szellemes megvalósításával). A távolságtartás - a nemzeti sajátosságok parodizálásán túl - azt jelezte, hogy az egyén a művészeti alkotásokat nem saját kultúrájaként, hanem lététől idegen elemként birtokolja. Hasonlóan infantilis ötletek mozaikszerű halmazára épült a szlovák Disk együttes Tanap című előadása is, amely a kultúra válságát ideológiák szétfoszlásaként jelenítette meg. Közép-európai létünk két alapvető eszmerendszerére utalt a bemutató: a keresztény világnézetre és a kommunizmus ideológiájára. Az előbbit a bibliai bűnbeesés parafrázisait megjelenítő részletek, az utóbbit a szocialista ünnepségrendezés formáit parodizáló jelenetek jelzik. Az előadás szerint azonban egyik világnézetnek sincs már érvényes üzenete az emberek számára. Az ideológiák szétesésével, a kulturális hagyományok elhalásával egyre inkább a vulgáris, az alpári uralkodik el, az agresszivitás növekszik. Rosszkedv, távlattalanság nyilvánul meg az előadásban, a fogódzót nem találó ember reménytelensége, a kultúráját újraalapozni, felépíteni nem tudó közösség tanácstalansága, és ez a tanácstalanság határozta meg az előadás színvonalát is. Ugyancsak az infantilis színház sajátosságai jellemezték - azonban ellenkező előjellel - a Gödöllői Diákszínpad előadását is. A bemutatott darab, Ryszard Latko: Édesapám, édesapám, kibújt ám a szög a zsákból című komédiája a társadalmi lét infantilizálódásáról szólt. A megjelenített vidéki család élete azért vált komikusan kisszerűvé, képtelenül groteszkké, mert az emberek kiszakadtak az archaikus paraszti kultúrából -a hagyományok helyére lépő, a központosított társadalom közvetítette tömegkultúra azonban alkalmatlan a kultúra hagyományos funkcióinak betöltésére. Manipulatív, létüktől idegen eszmények között, szokásrendjüket felborító hamis értékrend vonzáskörében téblábolnak a darab szereplői, miközben saját életükkel, döntéseikkel csak erősítik a hazugságok világát. A család például az ólban elzárva tartja a százéves nagymamát, az elpusztíthatatlan paraszti életerőnek, a rendíthetetlen ősi rendnek a jelképét, akinek jelenléte életük számonkérő ellenpontjaként egyre terhesebb számukra. A medréből kifordult világot a gödöllői diákszínjátszók groteszk mimikával, képtelen testtartással, gesztusokkal jelzik; közben rengeteg megfigyeléssel, játékötlettel hitelesítve a figurákat. Ahogy azonban elfárad a darab, már kissé önismétlőnek hat a kezdetben fergeteges eszköz- 39