Színház, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 11. szám
Amúgy a barikádnak sem állnak mindig ugyanazon az oldalán. A színházi pillanatot megörökítő fotón természetesen az sem látszik, hogy az 1984 őszén újra színházban együtt próbáló két színésznőt a közös munka miképpen hangolta újra közös hullámhosszra. Próbák után egy konyak mellett üldögéltek az Anna presszó valamelyik kényelmetlen asztalkájánál, s lázasan alakítgatták, formálták szerepüket, színpadi pillanataikat s az egész előadást. A túlságosan bohózatira sikerült sikerített alaphangú színjátékba fanyar és tragikus ízeket csempésztek, hogy a nagy vidámságban azért a közönség olykor hallja a kaszasuhogást. A konyakot kortyolgatva, visszavisszaidézve egy-egy régi pillanatot, hajdani nemzeti színházas emléket - úgy volt!, nem úgy volt!, te akkori, de én akkor! -, pletykálkodva, fecsegve, emlékezve magánéletük közös szilánkjait is beleépítették az előadásba. Aztán 1986 nyarán Ruttkai Éva elbúcsúzott a színpadtól, szeptember 27-én az élettől. Szeptember elején Margittai Ági - aki átvette Ruttkai Éva szerepét a Pesti Színházban - látogatóban járt nála. Vacsoráztak, beszélgettek, körbe-körbe bolyongtak a konyakospoharak, Ruttkai Éva színészakadémiát tartott, elmesélte-előadta, hogyan is kell eljátszani Eleonóra szerepét. A nagy színésznő átadta a fiatalabb színésznőnek a szerepet. Életét, sorsát nem adhatta át. És a Tangó előadásaiból azután már hiányoztak Gobbi Hilda és Ruttkai Éva életének közös szilánkjai. Gobbi Hilda minden este, amikor 1986 őszén a Tangó előadásában színpadra lépett, tudta: Ruttkai Éva nincs a színpadon. 1986. november 12-én is tudta, amikor este a színházba érkezve egy szerkesztőségi vagy nyomdai akárki hanyagsága következtében-azt kellett olvasnia a Pesti Műsor aznap megjelent számában, hogy Eleonóra szerepét aznap este Ruttkai Éva játssza. A nézőtéren, előadás előtt valaki a műsorújságot böngészte, és zavartan, halkan odaszólt a feleségének, de hiszen Ruttkai Éva meghalt! E zavart félmondat nem hallatszott fel a színpadra. Vagy talán mégis? A papírzizegés, ahogy a nézőtéren többen újra és újra tétován belelapoztak a sajtóhibás műsorújságba? Mikor kezdődött aznap este a színjáték? Kinek mi járt a fejében? Volt, aki csodában reménykedett? Volt, aki csodában reménykedett. Gobbi Hilda - aki tűzzel-vassal ragaszkodott lelkét erősítő, önáltató tévedéséhez: halála előtt ő beszélt utoljára Ruttkai Évával - 1986. november 12-én, amikor a Pesti Színház nézőterén elsötétedtek a lámpák, lassan elcsitult a suttogás, az újságzizegés, és elkezdődött a játék, tudta: Ruttkai Éva nincs a színpadon. És amikor karácsony előtt Páger Antal is örökre az égbe költözött, Gobbi Hilda úgy döntött: az 1984. december 13-án bemutatott Tangó-előadás nincs többé. Azóta Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Páger Antal-Eugénia, Eleonóra, Eugeniusz-az örökkévalóság valamely kellemes zugában keveri a zsugát. Lehet, hogy Gobbi Hilda ott is bemutatja a kártyatrükköt - ahogy egyik kezéből a másikba átpörgeti a lapokat -, amit egy bűvésztől tanult a Tangó bemutatója előtt? Biztos, hogy nekik ott is osztanak jó lapokat. A színháztörténész meg összekotorászsza a fotókat, följegyzéseket, kritikákat, videofelvételt, a fellelhető hivatalos papírokat - a forrásbázist, ahogy szakszerűen illik mondani -, és megpróbálja felidézni, miről szólt, miről nem szólt, milyen volt, milyen lehetett ez a furcsa Tangó a Pesti Színház színpadán, a haldokló szocializmus harmincötödik esztendejében. (1986. május 14-én délután nyitották meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban Huszárik Zoltán emlékkiállítását. Plakát: a halott Huszárik Zoltán világító szemű, szomorú arca mögött a halott Latinovits Zoltán, Szindbád elmosódó sziluettje. Ruttkai Éva késik, már lassan kiürül a terem, amikor lihegve, fáradtan megérkezik. Kórházból jön, kezelésről. Beteg. Könynyek nélkül sír. Margitka nagyon beteg. A kórházban mondta az egyik orvos, hogy bent fekszik Dajka Margit, nagyon beteg, meg fog halni. Meg fog halni! Nem mertem bemenni hozzá. Nézegetjük Huszárik Zoltán rajzait, kéziratait, fényképeit, valaki mosolyogva odaköszön, egy kislány autogramot kér a meghívóra. Indulni kell, este a Pesti Színházban Tangó. A társalgóban üldögélünk, Ruttkai Éva újra és újra mondja, meséli, magyarázza: Margitka meg fog halni, Margitka meg fog halni! Páger Antal - kilencvenedik éve felé ballag - kedvenc karosszékében üldögél, nem hallja, nem akarja hallani Ruttkai Éva rajongását. Dörmög, szuszog, morgolódik: Mikor kezdünk?, mennyi az idő?, egy pohár vizet kérek!, a zakómat! Gobbi Hilda lázasan fecseg: Margit, mi van a Margittal?, ugyan már!, most hallottam, hogy Amerikába készül, jaj hát, na, kisfiam, hozzon nekem egy kávét... meg egy konyakot... Néma zaj. Megszólal a hangszóró, harmadik figyelmeztetés. Eugénia, Eleonóra, Eugeniusz boldogan indul a színpadra. Kezdődik az előadás.) Páger Antal önarcképe Esküvő, 1951 34