Színház, 1995 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1995-05-01 / 5. szám

ŐRMESTER Esküszöm! FELÜGYELŐ A felesége életére! ŐRMESTER A feleségem életére. FELÜGYELŐ Jut eszembe, egyszer kölcsönadhatná a feleségét. Csinos? ŐRMESTER Nem különösebben. FELÜGYELŐ Hogyhogy? ŐRMESTER Nőtlen vagyok. FELÜGYELŐ (dühbe gurul) Akkor meg mit esküdözik itt a felesége éle­tére! ŐRMESTER A felügyelő úr mondta, hogy esküdjem. FELÜGYELŐ Torkig vagyok magával! Szóval ezt az előbbi... izét... nem mondta senkinek? ŐRMESTER Senkinek. Esküszöm a... FELÜGYELŐ (legyint) Akkor ne is mondja senkinek. Mert én leszek az első, aki letartóztatom. ŐRMESTER De felügyelő úr, kérem... FELÜGYELŐ Nem szarunk be, Józsi! Ha csak nekem mondta, nem tartóztatom le. És tudja, miért? ŐRMESTER Fogalmam sincs. FELÜGYELŐ (súgva) Mert nekem is az a gyanúm, ami magának. ŐRMESTER (ragyogva) Igazán?! FELÜGYELŐ És arra is gondolt, mert nem akarhatják egyesek odafönt, hogy korszerű technikánk legyen a megfigyelésre? ŐRMESTER Ezen már sokat törtem a fejem. De nem jutott eszembe semmi. FELÜGYELŐ (belejön) Eláruljam, mért nem akarják? ŐRMESTER Tessék szíves lenni. FELÜGYELŐ (súgva) Mert korszerű technikával a fejeseket is megfi­gyelhetnénk. Hogy vajon ők is teljesítenek-e, vagy csak az állampol­gárokat kötelezik rá? ŐRMESTER (ordít) Azt a kurva keresztanyjukat! FELÜGYELŐ (megszeppen) Tessék? ŐRMESTER Azoknak a fejeseknek odafönt! FELÜGYELŐ (más hangnemben, hidegen) Miről beszél? ŐRMESTER Hát azokról... akik csak mondják, de nem teszik. FELÜGYELŐ Nem értem. Micsodát? ŐRMESTER Szóval nem teljesítenek. És ezért nem szerelnek fel ben­nünket korszerű technikával. FELÜGYELŐ Megmagyarázná végre, őrmester, mit hord itt össze ne­kem? ŐRMESTER De hát a felügyelő úr mondta, hogy... FELÜGYELŐ Én mondtam? Mit mondtam? ŐRMESTER (zavarodottan) Hát hogy izé... mármint a fejesek... hogy azokat is megfigyelhetnénk.. FELÜGYELŐ Megfigyelni a vezetőinket? Mit képzel maga? ŐRMESTER Hogy ők is teljesítenek-e... De hiszen a felügyelő úr mondta... FELÜGYELŐ Én? Mikor? ŐRMESTER (majdnem sírva) Most... az előbb... FELÜGYELŐ Azt állítja, hogy én ilyesmit mondtam? ŐRMESTER Igen... az előbb... nekem... FELÜGYELŐ (fenyegetően) Azt meri állítani?! Csend Halljuk! Azt meri állítani?! ŐRMESTER Nem... nem merem állítani... FELÜGYELŐ Tehát mit mondtam én? ŐRMESTER Semmit. FELÜGYELŐ Abszolúte semmit? ŐRMESTER Abszolúte semmit! FELÜGYELŐ (lehiggadva) Rendben van, őrmester. Jó lesz vigyázni, őrmester. Egyszer még bajba kerülhet, őrmester. ŐRMESTER Igenis, felügyelő úr. FELÜGYELŐ Magának az a dolga, hogy ne tévessze szem elől, akire ráállítják. Értette? ŐRMESTER Értettem. FELÜGYELŐ És maga szem elől tévesztette azt a párocskát, pedig rá­juk volt állítva. ŐRMESTER Talán azért, mert közben észhez tértek. És valahol, vala­melyik lakásban... FELÜGYELŐ De hol a bizonyosság? A biztonsági szervek legfőbb bi­zonyossága a bizonyosság. ŐRMESTER Nekem volna egy átfogó javaslatom. Amíg nincs techno­lógiánk, addig semmiféle lakásban ne számítson, hiába állítja valaki, hogy ma már teljesített. Csakis nyilvános helyen számítson. Mond­juk, a parkokban. Ott aztán nem volna gond a megfigyelés. Akkor mindig tudnánk, ki teljesít és ki nem. FELÜGYELŐ (fejét csóválva) Őrmester, őrmester! És a szemérem, az kutya? ŐRMESTER (tűnődve) Akkor marad a bizonytalanság. FELÜGYELŐ Nem marad! Mert maga mint emberi tényező úgy fogja végezni a dolgát, hogy én megbízható jelentést küldhessek a fel­jebbvalóimnak! Különben velem gyűlik meg a baja! Megértette? ŐRMESTER Igenis. FELÜGYELŐ Akkor munkára! Kerítse elő nekem azt a párocskát. Két egészséges fiatal, és van pofájuk felforgatni az államrendet! ŐRMESTER Ez a mai fiatalság, kérem. Nagyon szomorú... FELÜGYELŐ Ne tartson nekem itt gyászmisét, hanem induljon végre. ŐRMESTER Megyek! (Indul balra, elmegy a Freud-szobor előtt) FELÜGYELŐ Állj! Az Őrmester megáll és visszanéz És a szobor? Csak úgy elmegy az Állami Ősatya mellett? ŐRMESTER Bocsánat. Teljesen megzavarodtam. (Visszajön a Freud­­szobor elé, meghajol előtte, majd megindul kifelé. Megáll, egy pilla­natig tétovázik, újra megfordul, és visszamegy a Felügyelőhöz) Fel­ügyelő úr, kérem... én a felügyelő úrtól mindig csak tanulok... a fel­ügyelő úr olyan nekem, mintha atyám volna... FELÜGYELŐ Magának nem én vagyok az atyja, hanem Freud, az Ál­lami Ősatya! (A szoborra mutat­­Ó! ŐRMESTER Na, éppen ezt akarom én kérdezni a felügyelő úrtól, de nagyon bizalmasan. Ki az a Freud? FELÜGYELŐ Ezt komolyan kérdi? ŐRMESTER Komolyan. De maradjon köztünk, jó? FELÜGYELŐ Mint a biztonsági szolgálat embere véd egy államrendet — és azt sem tudja, milyen eszme jegyében? Hogy ki ennek az ál­lamrendnek az ősnemzője? ŐRMESTER De tudom, Freud! És meg is hajlok a szobra előtt rende­sen, az előbb csak rövidzárlatom volt. De valami közelebbit nem le­hetne? Ki az a Freud? FELÜGYELŐ Nagy pszichológus! Világhírű lélekidomár! A pszicho­analízis megteremtője... ŐRMESTER Nahát, én meg mindig azt hittem, hogy hadvezér. FELÜGYELŐ Annyiban hadvezérnek mondható, hogy hadat üzent az elfojtásnak. ŐRMESTER Kézzel vagy kötéllel? FELÜGYELŐ Mi az, hogy kézzel vagy kötéllel? ŐRMESTER A megfojtás melyik módjának üzent hadat? FELÜGYELŐ Úristen! Nem megfojtás, hanem elfojtás! Tudja, milyen különbség? ŐRMESTER Nem tudom. FELÜGYELŐ Az elfojtás lélektani fogalom. A nemi ösztön elfojtásáról van szó. Arról, hogy ha elfojtjuk a nemi ösztönt magunkban, akkor az felgyülemlik bennünk és más utakat keres, netán robbanásszerűen tör ki belőlünk. Elfojtás — gátlás — neurózis! ŐRMESTER (felvidul) Ezt ismerem, ezt a jelszót! Ezt mi tanultuk a ki­képzésen. És erre vágtuk ki a díszlépést a Nagy Szemlén. Ennyi az egész? FELÜGYELŐ Mi az, hogy ennyi az egész? ŐRMESTER Ezt találta fel? FELÜGYELŐ Kicsoda? ŐRMESTER Hát Freud, az Állami Ősatya. FELÜGYELŐ Mást is feltalált, de nekünk ez a lényeges. ŐRMESTER És a többivel, amit feltalált, mi van? FELÜGYELŐ Mondom, hogy a többi nem lényeges. Nekünk erre van szükségünk, tehát mi ezt emeltük ki a tanításból. Ez a pszichoanalí­zis. ŐRMESTER Akkor a többit nem is kell megtanulni? FELÜGYELŐ Nem. Sőt! ŐRMESTER Sőt? FELÜGYELŐ Sőt!!! ŐRMESTER Jó. Akkor ezt most megpróbálom megjegyezni. (Elége­dett) Végre tudom, hogy a mi Freudunk nem hadvezér volt, hanem ő találta fel a paralízist. FELÜGYELŐ (sötéten) Fogjon le valaki! ŐRMESTER (készségesen) Én is jó leszek? FELÜGYELŐ (ordít) Maga nem jó! Semmire! ŐRMESTER Csak le akartam fogni a felügyelő urat. Arra tetszett kérni, nem? FELÜGYELŐ Maga fog le engem? Én fogom le magát! Életfogytiglan! Jól jegyezze meg, mert utoljára mondom: pszichoanalízis! Értjük egymást? Pszichoanalízis! És nem paralízis! ŐRMESTER Értem, értem. (Dörmögve) Olyan nagy különbség? A színpad jobb oldalán, hátul macskaléptekkel, a falhoz lapulva, be­óvakodik Jancsi és Juliska. Épp az ellenkező irányba kémlelnek, nem veszik észre a Felügyelőt és az Őrmestert. Ez utóbbi szintén nem veszi észre őket, mert ő viszont balra akar távozni. A Felügyelő azonban meglátja őket, és nagyon óvatosan, lábujjhegyen, ugrásra készen közelít a két fiatalhoz. Az Őrmester, mielőtt kimegy, még akar valamit mondani a Felügyelőnek, megfordul, meglátja Jancsit és Juliskát, és felordít Felügyelő úr! Ott vannak! Jancsi és Juliska, mint akiket áramütés ért, megfordul, majd villám­gyorsan eltűnik

Next