Színház, 1995 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
FORDÍTANI NEM KELL FÉLNETEK JÓ LESZ (/.. C/HX^ ^Uotl A Katona József Színház Shakespeare: Szentivánéji álom című bemutatóján (melyről a SZÍNHÁZ 1994/12. számában közöltünk kritikát) debütált Nádasdy Ádám új fordítása. Kevéssé az előadásról, inkább a szövegről zajlott az a kétórás beszélgetés a Kossuth Rádióban, melynek rövidített,szerkesztett változatát az alábbiakban közreadjuk. A beszélgetés résztvevői: Dávidházi Péter irodalomtörténész, Máté Gábor színész-rendező, Nádasdy Ádám költő-műfordító és Ruttkay Kálmán irodalomtörténész. Riporter: Csáki Judit. r\jdjCcjU\*MUXxitO'-L-CK^— Miért fordította le a Szentivánéji álom című drámát? N. Á.: — Megrendelésre és pénzért. Gothár Péter rendező kért föl a Katona József Színház nevében. Valószínűleg azért engem, mert tudta, hogy írtam ilyen tárgyú verseket, és tudta, hogy szeretem a darabot. Ő fölkért, én meg boldogan rávetettem magam. — Habozás nélkül? N. A.: — Igen. — Nem kisebb ambícióval méghozzá, minthogy természetesen azt szeretné, hogy az ön fordítása jobb legyen, mint Arany Jánosé. A 2000-ben megjelentetett „használati utasításában ” azt is elmondja, hogy ön szerint Arany elsősorban költeményt fordított, ön viszont színházi szöveget. R. K.: — Ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. Aranynak egyébként nem az általunk ismert szöveg az első Szer?f/Váné//-fordítása, mert még Nagyszalontán lefordította, az is lehet, hogy németből, és előadatta amatőrökkel, ő festette a díszletet, ő rendezte, mindent ő csinált, mert nagyon fontos volt számára, hogy kipróbálja színpadon. — Felvetődött, hogy talán szentségtörés Arany után lefordítani Shakespeare remekművét, de erről aligha érdemes beszélgetni. Arról viszont igen, hogy ez a százharminc éves szöveg elavult-e. R. K.: — Azt hiszem, ha Nádasdy Ádám a nyilatkozataiban megállt volna ott, hogy azért fordította le a darabot, mert szereti, mert egy modern szövegű fordítást rendeltek tőle — amire különben is hajlott —, akkor nem volna semmi Máté Gábor (Oberon) és Csákányi Eszter (Pukk) baj. De ő elszólja magát, amikor azt mondja: nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy ennek a műnek van egy Arany-féle fordítása is. Ettől kezdve folyton Arannyal szemben próbálja a maga szövegének a létjogosultságát bizonyítani, ami módszertanilag, azt hiszem, nagyon helytelen. Amikor betekintést nyertem a készülő fordításba, nagyon sok kifogásom volt, a szememnek rosszul „hangzottak” bizonyos dolgok. Bevallom, kajánul ültem a színházban, és vártam ezeket a rosszul hangzó részeket — és nem jöttek be. Gondoltam, nyilván Nádasdy kijavította. Utána megnéztem a szöveget — nem javította ki. Ebből az a tanulság, hogy a színpadról jól jöhet le olyasmi is, ami olvasva nem olyan jó. Nádasdy viszont Aranyt abban marasztalja el, hogy már olvasva is nehéz, színpadon meg pláne... Én pedig azt hiszem, hogy ha Nádasdy szövege — amit én olvasva kifogásolhatónak érzek—jól jön le a színpadról, akkor nyilván jól van elmondva. És az Arany-szöveget is lehet jól mondani. D. P.:— És ha az Arany-szöveg történetesen „nem jól jön le”, akkor nem okvetlenül már nem jól jön le. Tudjuk ugyanis Egressy Gábor vissza ix • $d-C\ ux 10 Hdll^ Colhoz : -tocndiLk %-a tjy" n „JÓL BŐGTÉL, OROSZLÁN!” BESZÉLGETÉS NÁDASDY ÁDÁM FORDÍTÁSÁRÓL