Színház, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

megélhetésre sem elegendő, általuk önkényesen megállapított bérrel, addig azok, akiknek semmi más érdemük nem volt, mint a nyilaspárti tagság, meggazdagodtak és vagyonokat gyűjtöttek. Annál fájdalmasabban érint, hogy most a vár­va várt felszabadulás után ugyanazt akarják ve­lem csinálni, mint 1941-ben. Egyes lapközlemények szerint ugyanis a Nem­zeti Bizottság ötös tanácsa kijelölte az új színigaz­gatókat, többek között a tulajdonomat képező színházakra is. Úgy a Nemzeti Kormány, mint mélyen tisztelt Polgármester Úr számos nyilatkozatából az él a köztudatban, hogy a magántulajdon szentségét respektálni kell! Teljesen érthetetlen előttem, ho­gyan lehetséges, hogy ennek tudatában a Nem­zeti Bizottság delegál igazgatókat a­nélkül, hogy az illetők színház­épülettel vagy a bérleménnyel rendelkeznének. Nem vagyok hivatva arra, hogy saját magam­ról véleményt nyilvánítsak, de egész pályám a nyilvánosság előtt folyt le és bátran merem állí­tani, hogy legalább annyi érdemem van a magyar ◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ► színházi kultúra fejlesztése terén mint bárkinek azok közül, akiket a Nemzeti Bizottság kijelölt. Amennyiben tehát a nemzeti kormány és igen tisztelt Polgármester Úr továbbra is fenttartja korábbi nyilatkozatát, hogy a magántulajdon minden körülmények közt tiszteletben tartandó, van szerencsém bejelenteni, hogy színházaim felett a rendelkezési jogot fenttartani kívánom és arra kérem a Polgármester Urat, hogy a játszási engedélyek kiadása előtt engemet meghallgatni méltóztassék. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett, maradok Polgármester Urnak alázatos szolgája és tisztelője Budapest, 1945 február 21 Wertheimer Elemér VI. Bajza ucca 54 (2+1 f., autográf tintaírás. A 3., különálló f. hát­oldalán az iktatószám: 220050/XI.-1945.) Földényi László és Törzs Jenő a Magyar Szín­ház Az Úr katonái című előadásában (1935) Wertheimer levele néhány napot késett. A buda­pesti színházak 1945. tavaszi átszervezése ugyanis január vége és február közepe között lezajlott. A levélben említett új színházigénylők első fellépéséről ugyan már a Szabadság januári cikke is tudósított, amikor hírül adta, hogy meg­alakult a Színügyek Előkészítő Bizottsága és a vele együttműködő, a színházak műsorát össze­állító Műsorbizottság. A két bizottság tagjainak nevét a lap nem említette. Egy január 30-án kelt polgármesteri rendelet azonban a Magyar Művé­szek Szabadszervezete Színházi Osztályának adott megbízást a színházi szakma dolgozóinak összeírására, összekeresésére, s a Színházi Osz­tály vezetőiként Gobbi Hildát, Major Tamást, Lehotay Árpádot és Várkonyi Zoltánt nevezte meg. A Szabadság 1945. február 15-i, Ötös Bi­zottság a színházak élén című cikke már arról írt, hogy létrejött-valószínűleg az Előkészítő Bizott­ságból és az említett Színházi Osztályból - az az Ötös Bizottság, amelynek tagjaiként ez a híradás Both Bélát, Gobbi Hildát, Várkonyi Zoltánt, Major Tamást és Oláh Gusztávot sorolta fel. A Wert­heimer által említett, a színházak felosztását elő­készítő Ötös Bizottság javaslatot tett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak a színházi szakma reform­jára, és azonnal szét is osztotta az ostrom után használható színházépületeket. A döntő szem­pont a színházvezető személye volt. Ezt a javas­latot Oláh Gusztáv nem írta alá, úgy tűnik, ő is, akárcsak Lehotay, a későbbiekben kimaradt a fővárosi színházak elosztását irányító szerveze­tekből. A tervezet a Magyar Színház épületét az Operaház, a Nemzeti Színház és a Népopera (más néven Városi Színház, ma Erkel Színház) kama­raszínházaként jelölte meg, így itt önálló együt­test nem terveztek. Az Andrássy Színház Szabad Színház néven szerepelt, Várkonyi Zoltán igazga­tásával. Both Béla a Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség (MADISZ) kezelésébe adandó, Erzsébet körúti Royal Színházat (ma Madách Színház) vezette volna Ifjúság Színháza néven, de ezt az épületet március elején elcserélte az Erzsé­betvárosi Színházra (volt Városligeti Színkör). A Budapesti Nemzeti Bizottság (a négy párt és a szakszervezetek képviselőiből álló) öttagú bizott­sága 1945. február 16-án e javaslatot megfontol­va adta ki az 1944-45-ös csonka és az 1945-46- os teljes évadra a színigazgatói engedélyeket. A Magyar Színház igazgatójáról ekkor nem döntöt­tek, illetve hagyták, hogy a Nemzeti Színház Ma­jor Tamás vezette társulata, amely a romos Blaha Lujza téri épület helyett jobbat keresett, első bemutatóját az Izabella téren tartsa, és itt játsz­­szon júniusig. A kialakult helyzetet kodifikálta a

Next