Színház, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
megélhetésre sem elegendő, általuk önkényesen megállapított bérrel, addig azok, akiknek semmi más érdemük nem volt, mint a nyilaspárti tagság, meggazdagodtak és vagyonokat gyűjtöttek. Annál fájdalmasabban érint, hogy most a várva várt felszabadulás után ugyanazt akarják velem csinálni, mint 1941-ben. Egyes lapközlemények szerint ugyanis a Nemzeti Bizottság ötös tanácsa kijelölte az új színigazgatókat, többek között a tulajdonomat képező színházakra is. Úgy a Nemzeti Kormány, mint mélyen tisztelt Polgármester Úr számos nyilatkozatából az él a köztudatban, hogy a magántulajdon szentségét respektálni kell! Teljesen érthetetlen előttem, hogyan lehetséges, hogy ennek tudatában a Nemzeti Bizottság delegál igazgatókat anélkül, hogy az illetők színházépülettel vagy a bérleménnyel rendelkeznének. Nem vagyok hivatva arra, hogy saját magamról véleményt nyilvánítsak, de egész pályám a nyilvánosság előtt folyt le és bátran merem állítani, hogy legalább annyi érdemem van a magyar ◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ► színházi kultúra fejlesztése terén mint bárkinek azok közül, akiket a Nemzeti Bizottság kijelölt. Amennyiben tehát a nemzeti kormány és igen tisztelt Polgármester Úr továbbra is fenttartja korábbi nyilatkozatát, hogy a magántulajdon minden körülmények közt tiszteletben tartandó, van szerencsém bejelenteni, hogy színházaim felett a rendelkezési jogot fenttartani kívánom és arra kérem a Polgármester Urat, hogy a játszási engedélyek kiadása előtt engemet meghallgatni méltóztassék. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett, maradok Polgármester Urnak alázatos szolgája és tisztelője Budapest, 1945 február 21 Wertheimer Elemér VI. Bajza ucca 54 (2+1 f., autográf tintaírás. A 3., különálló f. hátoldalán az iktatószám: 220050/XI.-1945.) Földényi László és Törzs Jenő a Magyar Színház Az Úr katonái című előadásában (1935) Wertheimer levele néhány napot késett. A budapesti színházak 1945. tavaszi átszervezése ugyanis január vége és február közepe között lezajlott. A levélben említett új színházigénylők első fellépéséről ugyan már a Szabadság januári cikke is tudósított, amikor hírül adta, hogy megalakult a Színügyek Előkészítő Bizottsága és a vele együttműködő, a színházak műsorát összeállító Műsorbizottság. A két bizottság tagjainak nevét a lap nem említette. Egy január 30-án kelt polgármesteri rendelet azonban a Magyar Művészek Szabadszervezete Színházi Osztályának adott megbízást a színházi szakma dolgozóinak összeírására, összekeresésére, s a Színházi Osztály vezetőiként Gobbi Hildát, Major Tamást, Lehotay Árpádot és Várkonyi Zoltánt nevezte meg. A Szabadság 1945. február 15-i, Ötös Bizottság a színházak élén című cikke már arról írt, hogy létrejött-valószínűleg az Előkészítő Bizottságból és az említett Színházi Osztályból - az az Ötös Bizottság, amelynek tagjaiként ez a híradás Both Bélát, Gobbi Hildát, Várkonyi Zoltánt, Major Tamást és Oláh Gusztávot sorolta fel. A Wertheimer által említett, a színházak felosztását előkészítő Ötös Bizottság javaslatot tett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak a színházi szakma reformjára, és azonnal szét is osztotta az ostrom után használható színházépületeket. A döntő szempont a színházvezető személye volt. Ezt a javaslatot Oláh Gusztáv nem írta alá, úgy tűnik, ő is, akárcsak Lehotay, a későbbiekben kimaradt a fővárosi színházak elosztását irányító szervezetekből. A tervezet a Magyar Színház épületét az Operaház, a Nemzeti Színház és a Népopera (más néven Városi Színház, ma Erkel Színház) kamaraszínházaként jelölte meg, így itt önálló együttest nem terveztek. Az Andrássy Színház Szabad Színház néven szerepelt, Várkonyi Zoltán igazgatásával. Both Béla a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) kezelésébe adandó, Erzsébet körúti Royal Színházat (ma Madách Színház) vezette volna Ifjúság Színháza néven, de ezt az épületet március elején elcserélte az Erzsébetvárosi Színházra (volt Városligeti Színkör). A Budapesti Nemzeti Bizottság (a négy párt és a szakszervezetek képviselőiből álló) öttagú bizottsága 1945. február 16-án e javaslatot megfontolva adta ki az 1944-45-ös csonka és az 1945-46- os teljes évadra a színigazgatói engedélyeket. A Magyar Színház igazgatójáról ekkor nem döntöttek, illetve hagyták, hogy a Nemzeti Színház Major Tamás vezette társulata, amely a romos Blaha Lujza téri épület helyett jobbat keresett, első bemutatóját az Izabella téren tartsa, és itt játszszon júniusig. A kialakult helyzetet kodifikálta a