Színház, 2000 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2000-05-01 / 5. szám

SZÍNHAZEPITESZET — MA három részre: a színház belső strktúrája az egyáltalán nem hagyományos építészeti kül­sőről is leolvasható. Az északi, azaz a város belseje felé eső oldalon továbbhaladva meg­szűnik az épület tagoltsága, a funkcionalitás igényének eleget téve az egyszerű, sima for­mák uralkodnak, itt van a művészbejáró. A megbízó városi önkormányzat pontosan meghatározta, hány nézőt kell befogadnia a nézőtérnek, és hogy a színház legyen alkal­mas prózai, lírai és balettelőadásokra egy­aránt. A nézőszám 940 fő a prózai előadáso­kon (a harmadik emeleti galéria nélkül), 1128 fő 100-120 tagú zenekart igénylő elő­adás, 1181 fő 60-80 tagú zenekar, illetve 1230 fő (ez a maximum) telt ház esetén. Fur­csa módon ebben a modern színházépületben a nézőtér sokkal jobban hasonlít a régi szín­házak nézőtereihez, ami valószínűleg a több­­tagozatúsággal magyarázható. Alaprajza nem is patkó, inkább pontos kör, és az eme­leteken páholyok is vannak. A 20 méter szé­les, 16,7 méterre szűkíthető, enyhén hajlított formájú színpadnyílás hagyományos megol­dású. A színpadot a legmodernebb technikai berendezésekkel szerelték fel, alapterülete 340 négyzetméter, előszínpad nincs — a ze­nekari árok megszüntetésével a színpad íve­sen kapcsolódik a nézőtérhez­­, hátrafelé vi­szont mélyíthető. A színház építészei, Lorenzo Giacomuzzi Moore építész és Giuliano Parmigiani mér­nök, már bizonyították képességeiket: ők építették a városi stadiont, a palmanovai kór­házat, de régi villák és középületek felújítá­sával és restaurálásával is foglalkoznak. Konzulens cég: az angol Theatre Projects Consultants. Lyric Theatre - a patinás londoni színház min­tájára így nevezik a sanghaji Grand Theatre termét, melyben főleg zenés és opera-előadá­sokat tartanak. A komplexum megépítésével nem kisebb célt tűztek maguk elé a város vezetői, mint egy olyan ismertségű és színvo­nalú létesítmény megvalósítását, amilyen a sydneyi Operaház, a New York-i Lincoln Center vagy a Bastille Opera Párizsban. A színház tervezését megelőző pályázatra 1994-ben több mint harminc céget hívtak meg az USA-ból, Franciaországból, Kanadá­ból, Koreából, Németországból, Japánból, Hongkongból és Tajvanról. Ennek győztese­ként a francia Jean-Marie Charpentier and Associates cég nyerte el a megbízást, refe­renciaként elsősorban a párizsi Bastille Ope­ra tervezését tudva a hátuk mögött a nyolcva­nas évekből. A sanghaji Grand Theatre impozáns acél­üveg épülete a város szívében, a Népek teré­nek északnyugati sarkán áll. A hatalmas, alul ívelt tető, amely a nagy üveghomlokzatú épületet koronázza, valamennyire a hagyo­mányos kínai építészet pagodáira emlékeztet, de ugyanakkor a mai technikai kultúra nagy­vonalú megnyilatkozása, „válasz” az ég lefe­lé görbülőnek érzékelt ívére, és ily módon kontraszt a Föld görbületével is. Néhány adat jól érzékelteti, hogy megvalósítása nem min­dennapi mérnöki teljesítmény volt: a hatal­mas tető tömege 6075 tonna, amely annyi, mint az Eiffel-torony acélszerkezetének tö­mege. Alaprajza 110 x 90 méter, és különle­gessége, hogy a földön szerelték össze ele­mekből, majd huszonegy óra leforgása alatt emelték be a helyére. A SAJÁT PORTÁNKON SÖPRÖGETVE Hogyan helyezhető bele Magyarország, ez az aprócska sziget Kelet és Nyugat határán Nuovo Teatro - Udine Grand Theatre - Sanghaj SZÍNHÁZ XXXIII. évfolyam 5. szám • 2000. május

Next