Színház, 2008 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
déseknél elsődleges szándékunk, hogy olyan színházi produkciókat és programokat támogassunk, amelyek szakmai alapossággal és pontossággal, valamint alanyi módon képesek a körülöttünk lévő világot megfogalmazni, a jelen alapvető kérdéseit és problémáit érzékeny és időszerű formában tudják felvetni. Folyamatosan keressük azokat az alkotókat, akik képesek csak rájuk jellemző színházi nyelvet létrehozni, akiknek a működése magas szakmai és művészi színvonalon valósul meg, s akiknek a kreativitása képes társulatot alkotni, vagy arra érdemes, hogy társulat keletkezzen körülöttük. Állandó törekvésünk továbbá, hogy általunk olyan művészi erő kerüljön kivételes helyzetbe, amelynek közösség- és közönségformáló ereje is kimagasló. Támogatásainkat azoknak szánjuk, akik mindezeken a területeken hasznosan tudják felhasználni az általunk nyújtott kereteket, figyelembe véve, hogy a klasszikus és a kortárs színházi értékek egymást nem kizáró, hanem egymást kiegészítő alkotói attitűdök. Természetesen reménykedünk abban, hogy ezek az elvek olyan színházi erőket gyűjtenek össze, akiknek nemzeti színházi támogatása művészileg is példát tud adni, hosszú távon is formálva a magyar színjátszást. Ebben a munkában potenciális partnernek olyan művészeket tekintünk, mint - a teljesség igénye nélkül - Alföldi Róbert, Ascher Tamás, Balázs Zoltán, Bagossy László, Bodó Viktor, Csizmadia Tibor, Fodor Tamás, Frenák Pál, Goda Gábor, Gothár Péter, Horváth Csaba, Jeles András, Kiss Csaba, Kovalik Balázs, Mohácsi János, Mundruczó Kornél, Novák Eszter, Pintér Béla, Schilling Árpád, Simon Balázs, Szász János, Székely Gábor, Szőke Szabolcs, Telihay Péter, Vidnyánszky Attila, Zsámbéki Gábor, Zsótér Sándor, valamint a köréjük csoportosuló színészek, tervezők, dramaturgok, zenészek és más alkotótársak. Mindezeken túl számítunk a fiatal alkotókra, így például a Színház- és Filmművészeti Egyetemről kikerülő művészekre. Nem intézményeket keresünk, és nem is kizárólag drámairodalomban gondolkodunk. Olyan alkotókat keresünk, akik tudják, hogy a színház egyaránt meríthet a verbális, vizuális, testi és zenei forrásokból. A Nemzeti Színház repertoárja és programjai ezeket az elveket folyamatosan érvényesítik. Nem befejezett állapotot tükröznek, hanem a változó társadalmi, kulturális és színházi közeg folyamatait fogják állandóan láthatóvá tenni. Létezése közegével együttműködve a Nemzeti Színház folyamatosan tükrözi majd a magyar társadalom és a magyar színház pillanatnyi állapotát. Az adott projektek kiválasztása ugyanakkor nem ad hoc gesztusként működik, hanem gondos és alapos tervezés eredménye, amit egyrészt a Művészeti Tanáccsal való folyamatos együttműködés (lásd a VII.1. fejezetet), másrészt a tematikai felépítés, harmadrészt pedig a projektszemlélet garantál. A kiválasztás tehát mindig folyamat, de nemcsak idő tekintetében, hanem szervezeti értelemben is. Ebből adódóan az intézmény döntései nem egyszemélyi döntésekként születnek, hanem konszenzusra való törekvés eredményeképpen, munkatársi kapcsolatban. Nemzeti Színház-elképzelésünk megvalósulása esetén nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a Nemzeti Színház új struktúrájába a megfelelő szakembereket megtaláljuk. S bár a fenti elveknek megfelelő, úgymond, „legjobb” művészeket szeretnénk megnyerni munkánknak, nem akarnnk elitközpontot létrehozni. Ha van olyan, amit elitnek hívhatunk, akkor azt ne egyetlen központba gyűjtsük, ne akarjuk kiszakítani természetes közegéből, hanem keressük meg, és segítsük ott hatni, ahol létrejön és jelen van. Azt szeretnénk, hogy ezek az alkotók lehetőségeket kapjanak, támogatásban részesüljön munkájuk, fókuszba kerüljenek, de elsősorban ott, ahol egyébként is alkotnak. A rendelkezésre álló lehetőségek decentralizálásával a kulturális esélyegyenlőség mellett a kulturális élet minőségének javításához is szeretnénk hozzájárulni, mégpedig országszerte. V. A NEMZETI SZÍNHÁZ FELÉPÍTÉSE A fentebb vázolt elveket a Nemzeti Színház két alapvetően önálló, de egymással szorosan összefüggő terület együttműködésében valósítja meg. A Nemzeti Színház tevékenységei (VI. fejezet): Színházi, kulturális és közművelődési tevékenységek, melyek a Nemzeti Színházat a magyar és a nemzetközi színházi élettel, a közönséggel, a fővárossal és a vidékkel, valamint a magyar társadalom különböző közösségeivel és csoportjaival kapcsolják össze. A Nemzeti Színház működtetése (VII. fejezet): Egyrészt a Nemzeti Színház menedzsmentje, amely a működést művészeti, adminisztratív, szakmai, pénzügyi, kommunikációs, jogi és technikai értelemben meghatározza és szervezi, másrészt pedig az infrastrukturális működés, amely az új struktúrájú intézmény működési területét adja. E területek világos megkülönböztetése alakítja ki az intézmény szervezeti és gazdasági felépítését, amelyben külön szervezeti és gazdasági egységeket képviselnek a tevékenységek, valamint a működés és a menedzsment. Ezáltal átláthatóvá és értékelhetővé válnak a különböző szintek működései mind a teljesítmény, mind a pénzügyi ráfordítás szempontjából. A Nemzeti Színház költségeinek megoszlása ennek megfelelően két alapvető részre oszlik: • A Nemzeti Színház tevékenységeinek (színházi, kulturális és közművelődési tevékenységek) a költségeire (produkciós alap) - a költségvetés kb. 50%-a. • A Nemzeti Színház működtetésének a költségeire - a költségvetés kb. 50%-a, amely szintén két részből áll: • A menedzsment, kommunikáció és működésük - a költségvetés kb. 25%-a. • Az épület és a benne lévő színháztechnika működtetése, karbantartása és fejlesztése - a költségvetés kb. 25%-a. Ezek a fő területek további alosztályokra oszlanak mind költségvetésileg, mind szervezetileg, ami azt szolgálja, hogy a funkcióknak a lehető legmegfelelőbb, de egyúttal a lehető legátláthatóbb struktúráját tudjuk létrehozni, amelyben mindig teljes információval rendelkezhetünk a munka minden részletéről. Mindezekből egyértelmű, hogy az intézmény szervezeti felépítését gyökeresen új szempontok szerint szeretnénk megvalósítani, ami elengedhetetlenné teszi, hogy pályázatunk sikere esetén lehetőség nyíljon az intézmény teljes újrastrukturálására. Rövid távon az intézmény újrastrukturálása a társulat megszüntetésével és a technikai/adminisztratív munkatársak számának csökkentésével jár, amelynek szakmai, szociális és érzelmi hatásait teljes mértékben átérezzük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a társulat megszüntetése feszültségeket eredményez, színházi karriereket hoz nehéz helyzetbe, de ezt a lépést az új működés bevezetése teszi szükségessé, és nem értékítéleten alapul. Kifejezetten ezért alakítunk ki másfél éves átmeneti időszakot, ami alkalmat adhat arra, hogy a társulat tagjai szakmai továbblépésüket megvalósítsák. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az átszervezés a lehető legkevesebb emberi, szakmai és szociális megrázkódtatással járjon. Hosszú távon a Nemzeti Színház tevékenységei olyan lehetőségeket teremtenek országszerte, amelyeken keresztül ezek a munkatársak ismét bekapcsolódhatnak a Nemzeti Színház munkájába. Nem beszélve arról, hogy a Nemzeti Színház tevékenységei országszerte hozzájárulnak a jelenlegi munkahelyek fenntartásához, vagy akár bővüléséhez is vezethetnek. A Nemzeti Színház költségvetésének jelentős részét tehát a tevékenységek tennék ki, melyek közül a színházi tevékenység a leghangsúlyosabb. Ehhez képest a menedzsmentre és az épületre öszszesen fordítható erőforrások nagyságrendileg csak együttesen tehetik ki ugyanezt az összeget. Csak ekkor beszélhetünk kiegyensúlyozott működésről. Ebből nyilvánvalóvá válhat, hogy a Nemzeti Színház kultúrpolitikai elvei és működési jellege elsősorban a gazdasági erőforrások egy jelentős részének felszabadítását és koncentrált művészeti befektetésének lehetőségét igyekszik megteremteni. Mindezt annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközök jelentős részét viszsza tudjuk forgatni a színházi struktúrába. Az eszközök visszaforgatása produkciós alapon, gondos tervezéssel történik. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, az infrastruktúra, a személyzet és a menedzsment költségeit mindig a lehető legoptimálisabb szinten kell tartanunk. www.szinhaz.net