Színház, 2019 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2019-04-01 / 4. szám
SZOMBATHELY / JORDÁN Hogyan élhetjük túl József Attilát? Pontosabban hogyan élhet túl József Attila korszakokat, nemzedékeket? Az 1936-ban írt Szabad-ötletek jegyzékének kérdésekkel, kételyekkel övezett besorolása, 1938-tól datálható töredékes közreadásai, majd a teljes szöveg nyilvánosságra kerülése, szamizdatban, hibás változatokban való terjedése már önmagában izgalmas történet József Attila életművén belül és a költő kultuszában. Az „anyag” a terápiás szándékkal írt orvosi dokumentumtól a pszichoanalitikus önvallomáson át a különleges, az „automatikus írás” poétikáját működtető lírai műalkotásig sokféle meghatározást kapott már. Egyedisége, közreadásának etikai aggályai, „botrányos” nyelvezete, titkokkal övezett története, terjedése tehát eleve vonzóvá és alkalmassá tette arra, hogy a szövegből előadás készüljön. Különösen a rendszerváltást megelőző években, amikor József Attilára (még) mint az egyik legnagyobb magyar proletár költőre „kellett” tekinteni a hivatalos irodalom aktuális szemlélete, besorolása szerint. Mindezekkel a kérdésekkel, kételyekkel együtt, és az azóta jelentősen megváltozott József Attila-kép ellenére is az 1987- ben életre keltett, Jordán Tamás által mondott előadást most is élénk érdeklődés kíséri. A művész többször közreadott és az egyes előadásokon újramesélt emlékeiből tudható, hogy az általa izgalmasnak tartott és önszorgalomból megtanult monológ konyhai interperszonális sessionökből nőtt ki színpadi produkcióvá. Hogy bemutatható-e nagyobb közönség előtt, színházi keretek között, a kor tiltott-zűrt „játékának” szeszélyén múlott, s a jelenleg is nézhető, hallható előadás „szavalatokkal”, versekkel kiegészülve nyerhette el a tűrés ingerküszöbét, a „bemutatható” kultúrpolitikai pecsétet. Különösen, hogy a főpróbát megtekintő Király István, Bálint András visszaemlékezése szerint, zokogott az elragadtatástól. Az irodalomtörténész naplója némileg mérsékeltebb hatást tükröz, de Királynak bizonyára része lehetett abban, hogy az előadás szabad jelzést kapjon: „1987. április 6. hétfő - József Attila Szabad ötletek jegyzékének főpróbája a Radnóti Színpadon. Jordán Tamás műsora: Szuggesztív erejű. A fejhallgató egy ember belső életébe visz be. Jobban érződik, milyen végtelen emberi szenvedés felett élnek a versek.” A Szabad ötleteket a rendszerváltás körüli években láttam a Radnóti Miklós Színpadon, végzős gimnazistaként vagy friss egyetemistaként. Akkoriban az egyáltalán nem szokványos előadóest az Amit szívedbe rejtesz címbe burkolózott. Az ággyal, asztallal és még néhány jelzésszerű díszletelemmel szobaként, belső térként berendezett sötét színpadon ülő színész képe él emlékezetemben, és az egyszer csak meginduló halk beszéd. Egy alak, aki szinte suttogva darálja a különös asszociációkat, színpadon akkor ritkán hallható káromlásokat, trágár(nak tartott) szavakat, kifejezéseket. Az imaszerű, olykor felerősödő, olykor lelassuló motyogásba, belső beszédbe József Attila-versek simultak bele, alig észrevehetően, mint amikor a kőműves elsimítja a különböző textúrájú anyagokat. A monológ lenyűgözött. Legalábbis ezt az élményt őrzöm mintegy huszonöt éve emlékezetemben. 2019 elején a NyolcTíz Klubban tartott estén azonban hoszszas felvezetés, Jordán Tamás beavató standupja előzi meg a színészi játéknak mondható, évtizedekkel ezelőtt összeállított Szabad ötletek jegyzéke című „darabot”. Nem tudom, hogy az emlékezetem hagy-e cserben, vagy mindez, mármint az előadás születésének és magának a József Attila-szöveg történetének ismertetése lett új, a mostani befogadók kedvéért beemelt eleme a Jordán-esteknek. Zavaromat fokozza, hogy az interneten megtalálható a szombathelyi Berzsenyi Pódium sorozatának 1991-es előadása, amely szintén tíz-tizenkét perces beavatással, majd a jelenlegi estétől eltérően egy József Attila-verscsokor elszavalásával kezdődik. És ez esetben nyugodtan használható a szavalás kifejezés, amelyet Jordán - jogosan - hárít a Szabad-ötletek VISY BEATRIX GYÓNÓMA Újranéző: Szabad-ötletek jegyzéke Jordán Tamás előadásában