Színház és Filmművészeti Tájékoztató, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952-12-01 / 12. szám
I « 168 © gorkiji **Uj romantika" erősítette meg Sztanyiszlavszkij és Nyemirovic««Dancsenk © helyzetét az orosz színpadom 42 Eijeli menedékhely előadása* Gorkijnak^ a szocialista realia uras megalapítójának darab«ja jelentette ennek az iránynak a kezdetét* Azonban ez a megszilárdulási folyamat bonyolultnak bizonyult. Megszakította a forradalom előtti tízéves reakció és önkény , ez nem múlt el nyomtalanul a Művész Színház fölött sem. "Ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem következett volna be, a mi művészetünk elveszett, megfeneklett volna", - mondta Nyemir © 4vics.Dancsenko* A forradalom jótékony, megmentő hatását saját magán tapasztalhatta. A forradalom kivezette őt a művészi zsákutcából* nagy eszmékkel gazdagította, hatalmas, soha nem látott feladatokat állított eléje* Tulajdonkénen elmondhatjuk, hogy a szocialista realizmusra törekedő szovjet szinházi mozgalom élére állt. Az Ellenségek előadása olyan színházi manifesztummá vált, amely megszilárdította a forradalmi korszak művészi realizmusát, «a szocialista realizmust. Maga Nyemirovics-Dancsenko gyakran folyamodott más meghatározásokhoz: "Magasrendű realizmus", "hősi realizmus"*,"költői realizmus"* De amikor pátosszal telitett eszmékről, az egyszerűségről, az életszerűség, szinpadszerűség és a társadalomfilozófiai elem szintéziséről beszélt, amikor olyan művészetre törekedett, amelyben az éles politikai tendencia nemcsak művészi meggyőződéssé, hanem élő valósággá válik, tulajdonképen sajátszerű módon a szocialista realizmus fogalmát tárta fel. A szocialista realizmusért vívott harcot határozottan és következetesen folytatta és ez a harca nem szorítkozott a Moszkvai Művész Színház próbatermeinek szűk területére. Megértette, hogy nem is olyan ártatlanok azok a rendezők, akik a szocialista realizmus mezébe öltöztetik a régi realizmusból és régi romantikából kevert eklektikus nyárspolgáriasságot* A színház elméletében tapasztalható zűrzavar is nyugtalanította* Amikor napjainkban felvetődtek a régi romantika rehabilitációjának kísérletei, Nyemirovics-Dancsenko engesztelhetetlen határozottsággal utasította el* Vitába szállt a kritikusokkal, rendezőkkel, színészekkel, színháztudományi szakemberekkel, /felbukkanó elméleti zavarokban őket tartotta leginkább bűnösöknek/. "Néha szeretnék odamondogatni mindazoknak, akik a romantikus színházról áradoznak; « mélyenszántóbban gondolkozzanak és akkor meglátják, hogy egész egyszerűen a régi hamis színművészetét akarják visszaállítani*. *"• Nyemirovicssinguieeenko azt tartotta, hogy a művészi egyszerűségben az orosz nemzeti művészet szépsége, ereje, sajátszerűsége rejlik. Nem óhajtott hallani sem arról, hogy a szovjet szinház le tudna mondani a realista egyszerűségről, hogy a régi romantika "dagályos" affektáltságnak kisértésébe essék* A realista művészek között is volt egynéhány, akik ebbe a bűvkörbe kerültek* Amikor a szürke egyszerűség ellen protestált Nyemirovic Is-Dancsenko a mély, szigorú, költői, pátosszal telitett egyszerűséget kívánta/, amikor a "féligazságot" tagadta, /Nyemirovics-Dancsenko az élő igazságot, az életérzés lelkesültségét kívánta/, amikor mások színpadi effektusokban, külső kiállításban és pompázatosságban kerestek kiutat, ugyanakkor Nyemirovics—Dancsenko a színészeket az elkorcsosult realizmusból a szocialista realizmus nagy feladatai felé vezette ki, óvakodott attól, hogy a hősök költői