Színház és Mozi, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-24 / 52. szám
A Nógrád megyei Szécsény olyan ezen a szombat estén, mint a felbolydult méhkas. A főutcán soha nem látott forgalom. Egymás után érkeznek Pestről az autóbuszok, hozzák a vendégeiket a Faluszínház hétezredik előadására. Hétezer este, kétmillió ember. Le lehet-e mérni ünnepi beszédben, egy estét betöltő gondolatokban ezeknek a számoknak a jelentőségét? Csak a faluszínháziak tudják igazán, hogy mit jelent Shakespeare Zalaszentgróton. Csizmarek ■*Bujócska*<-ja Szécsényben. Az ünnepi esten kitüntetett Sörös Ferenc gépkocsivezetőnek, Ádám István szervezési osztályvezetőnek, Pálfi Ferenc színésznek, Grundmann Béla színpadi díszítőnek ez tükröződik az arcán, amikor Non György miniszterhelyettestől átveszik a »Szocialista Kultúráért» kitüntető jelvényt. Bezreg a filmhíradó felvevője, zúg a magnetofon, amelyre a rádió rögzíti az ünnepi eseményt. Mátrai József, a Faluszínház igazgatója a színpadra szólítja Gonda Ferencet, a kétmilliomodik nézőt, hogy elnyújtsa az ajándékot, több mint két tucat szépirodalmi könyvet. Gonda Ferenc tízgyerekes mintagazda. Nem újdonság neki a színház, éppen azt magyarázza a gratulálóknak, milyen nagy dolog az, hogy szinte kéthetenként járhattnak színházba. Kitűnő az előadás, a színészek játékában benne izzik az ünnepi est öröme. Táviratok érkeznek, mert ezt az ünnepséget minden színház magáénak érzi. Üdvözlet jött a Nemzeti Színháztól, a Fővárosi Operettszínháztól, s a nézők tömegétől. Kétmillió ember gondol szeretettel a színház áldozatkész kitűnő művészeire, vezetőire. My. A. , Gonda Ferenc, a kétmilliomodik néző, figyeli az előadást (Magyar Fotó — Giuk felv.)