Színház és Mozi, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-24 / 52. szám

A Nógrád megyei Szé­­csény olyan ezen a szombat estén, mint a fel­­bolydult méhkas. A főutcán soha nem látott forgalom. Egymás után érkeznek Pestről az autóbuszok, hoz­zák a vendégeiket a Falu­­színház hétezredik előadá­sára. Hétezer este, kétmillió ember. Le lehet-e mérni ün­nepi beszédben, egy estét betöltő gondolatokban ezek­nek a számoknak a jelen­tőségét? Csak a faluszínhá­ziak tudják igazán, hogy mit jelent Shakespeare Za­­laszentgróton. Csizmarek ■*Bujócska*<-ja Szécsényben. Az ünnepi esten kitüntetett Sörös Ferenc gépkocsiveze­tőnek, Ádám István szerve­zési osztályvezetőnek, Pálfi Ferenc színésznek, Grund­­mann Béla színpadi díszítő­nek ez tükröződik az arcán, amikor Non György minisz­terhelyettestől átveszik a »Szocialista Kultúráért­» ki­tüntető jelvényt. Bezreg a filmhíradó felvevője, zúg a magnetofon, amelyre a rá­dió rögzíti az ünnepi ese­ményt. Mátrai József, a Falu­színház igazgatója a szín­padra szólítja Gonda Feren­cet, a kétmilliomodik né­zőt, hogy elnyúj­tsa az aján­dékot, több mint két tucat szépirodalmi könyvet. Gon­da Ferenc tízgyerekes min­tagazda. Nem újdonság neki a színház, éppen azt ma­gyarázza a gratulálóknak, milyen nagy dolog az, hogy szinte kéthetenként járhat­­t­­nak színházba. Kitűnő az előadás, a szí­nészek játékában benne iz­zik az ünnepi est öröme. Táviratok érkeznek, mert ezt az ünnepséget minden színház magáénak érzi. Üd­vözlet jött a Nemzeti Szín­háztól, a Fővárosi Operett­­színháztól, s a nézők töme­gétől. Kétmillió ember gon­dol szeretettel a színház ál­dozatkész kitűnő művé­szeire, vezetőire. M­­y. A. , Gonda Ferenc, a kétmilliomodik néző, figyeli az előadást (Magyar Fotó — Giuk felv.)

Next