Szinház és Mozi, 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-07 / 1. szám

Minden tisztelet Kele­men Lászlónak, az első pest-budai színtársulat igazgatójának, de annyit mégis megtehetett volna, hogy válaszra méltatja Csokonai Vitéz Mihály debreceni poéta öt levelét, amelyek mindegyikében feleletet sürget az általa felajánlott tizenhat komé­diára. Kelemen László nem válaszolt neki, s ezzel bi­zony rossz példát szolgál­tatott minden későbbi ko­rok magyar színigazgatói­nak, akik tisztelendő ha­gyományként őrizték és tartották meg azt a rossz szokást, hogy a benyújtott drámákra nem felelnek. Pedig ez a hagyomány se nem tiszteletreméltó, se nem haladó.­bból az 1793-ban írt öt levélből értesü­lünk róla, hogy Csokonai milyen gazdag anyaggal kívánta szolgálni az életre­­ke­lő magyar színházi kul­túrát. A tizenhat darab kö­zül sok teljesen elveszett. A megmaradt tíz közül a három eredeti komédia csa­k később íródott meg — mert Kelemenék némasága sem vette el kedvét — ket­tő pedig csak töredék. Pe­dig, ha akkor, a pest-budai színtársulat több figyelmet szentel Csokonainak, a­­magyar vígjáték atyjáé­nak, talán ma nem Kisfa­ludy Károlyt­­kellene tisz­telnünk, hanem őt, akiről minden okkal el lehet mon­dani, hogy a nagy magyar költők­­között ő volt az, akit a saját kora a legkevésbé pártolt és becsült meg.­armincegy esztendős volt, mikor beteg tü­deje sírba vitte és sokkö­­tetes költői terméséne­k szinte külön ráadása ez a színdarab-sorozat. Mind arról beszél, hogy az utó­kor köztudatában is mi­lyen méltánytalan, mikor kósza és kóbor poétának, holmi csavargó, bohém fi­gurának könyvelik el, hol­ott ez az egész hatalmas életmű bizonyítja, hogy komoly, gazdagon munkás írói élet záródott le ilyen fiatalon. Ennyit dolgozott annak ellenére, hogy sok­szor hajszolt vándoréletet élt. E­redeti darabjai közül­­Az özvegy Kamyóné ’s az két szeleburdiak­ című­ről a Nemzeti Színház mos­tani előadásai is bizonyít­ják, hogy időtállóan ma is jó szórakozást ad a közön­ségnek. Az a gúnyolódó és tréfáló kedv, amely ebből a komédiából ismerős szá­munkra, végigvonul a töb­bin is. "A méla Tem­pe­­fői, vagy az Is bolond, aki poétává lesz Magyarorszá­gon­, a »Gerson du Mal­­heureux- és a­­Pofók, vagy Cultura- mind ugyanabban a hangnemben szólalnak meg. Gyakorta naiv meseszövé­sük jó alkalom, hogy író­juk elmondja bátor gondo­latait a magyar közviszo­nyaikról. Így valamiképpen a költő egyben megindítója lesz a magyar színpadi szatírának. Tele csúfolódó kritikával és harcos kedv­vel mindegyik a magyar kultúra, a magyar nyelv és az egész­­ akkori magyar élet idegent majmoló, kor­látoltan elmaradt voltát veszi tollhegyre. Mondani­valói számára határozott rajzú, tipikus figurákat tud teremteni, akik közül nem egy tovább él Kisfaludy — sőt sok későbbi vígjáték­­író írásaiban. Ha ezek a színjátékok javarészt mes­terségbeli eszközökben és nyelvileg messze is esnek a mától, mondanivalójuk határozottságával, amely nem■ kíméli az előkelősködő nemes urat, a gazdag pol­gárt és az olcsó tudálékos­ságot, talán az akkori darabokna komolyabb ér­téket is adnak. többi darabja fordí­tás vagy átdolgozás- Különösen nagy tisztelője volt Metastasiónak, a XVIII. század népszerű olasz színdarab- és opera­szöveg költőjének, akinek nem­­kevesebb mint négy darabját fordította le. Át­ültetései között számunkra a legérdekesebb, hogy Cso­konai első operafordítóink közé tartozott és ő for­málta át először magyar nyelvre Mozart »Varázsfu­­volájá­nak prózai és zenei szövegét teljes egészében. ősz, amikor a nagy költő halálának 150 éves fordulójáról ünnepi megemlékezés történik, életművéből nem szabad elfelejteni a magyar szín­padi írás­­kezdő idejére eső útépítő szerepét. Bálint Lajos 18

Next