Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-12-16 / 50. szám
Antal Lívia, a fiatal magyar énekesgárda ,tehetségestagja a közelmúltban két hetet töltött Csehszlovákiában. Hangversenyt adott a cseh fővárosban és több felvételt készített vele a prágai rádió. Útiélményeiről és benyomásairól a következőket mondotta a Színház és Mozinak: — Megható az a szeretet és érdeklődés, amellyel Csehszlovákiában a magyar zenét, különösen Bartók és Kodály művészetét fogadják. Prágai ária- és dalestem első részében klasszikus és romantikus szerzők műveit énekeltem (ez lesz januári budapesti hangversenyem műsora is), majd Liszt-dalokból, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásaiból mutattam be néhányat. A hangverseny után a közönség és a muzsikusok — többek köztt Dobias zeneszerző, Szmetacsek karmester, Tauberova és Krilova, a kiváló énekesnők, valamint Skupa professzor, a híres prágai bábszínház igazgatója —, valamennyien kifejezésre juttatták, hogy mennyire szeretnék Bartók és Kodály életművét még sokkal jobban megismerni. Ezt tapasztaltam a rádióban is, ahol kizárólag magyar műveket kértek tőlem. ■ Egyébként lépten-nyomon találkoztam a nagy hagyományokon nyugvó, széleskörű cseh zenekultúra jeleivel. Elég annyit mondanom, hogy a kamarazeneestekre is sorbaállnak a jegyiekért. A Nemzeti Színház esti operaelőadásaira pedig elviszik a gyerekeket is. -Az eladott menyasszony egyik pompás előadásán láttam olyan nagymamát, aki két-három unokáját is »gardírozta« az előadáson. Prága egyébként már a Mozartén jegyében él, éles falragaszok hirdetik a nagyszabású Mozart-hangversenyeket és operaelőadásokat. A mély és alapos zenekultúra nemcsak prágai jelenség, ez tapasztalható szerte a vidéken is. Antal Lívia A mizserfalvi bányászok bensőséges vacsora keretében ünnepelték községükben a Faluszínház huszonötödik vendégszereplését. De távolról sem ez az egyetlen szép forduló a Faluszínház utolsó negyedéve MIZSERFALVÁN nek működésében. Most játszották százötvenedszer Balzac »Grandet kisaszszony«-át, száznyolcvanadszor Skvarkin »Idegen gyermek-»-ét, kétszázadszor a »Montmartrei ibolyá"-t. Szeptember 16-tól december közepéig nyolc darabot mutatott be a színház és ebből öt magyar szerző műve volt. A magyar szerzők általában nagy sikert aratnak a vidéki városokban, és falun. Móricz Zsigmond »Sári bíró«-ja túl jár az ötvenedik előadáson, Gárdonyi »A lámpás« című színműve december idusán érte el az ötvenedik előadást. 1956 elején bemutatják Schiller »Ármány és szerelem", Osztrovszkij »A hozománynélküli lány", Safranek »Makrancos házasok", Dunajevszkij »Vidám vásár«, Sásdi Sándor »Nyolc hold föld" és Szinetár György »Déryné" című darabját. Jelenet az eddig százötvenszer játszott »Grandet kisasszony« előadásából. Eugenie — Kassai Ilona, Charles — Kiszely Tibor, Grandet - Lénárd Béla 10