Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-12-16 / 50. szám

A­ntal Lívia, a fiatal ma­gyar énekesgárda ,te­hetséges­­tagja a közelmúlt­ban két hetet töltött Cseh­szlovákiában. Hangversenyt adott a cseh fővárosban és több felvételt készített vele a prágai rádió. Útiélmé­­nyeiről és benyomásairól a következőket mondotta a Színház és Mozinak: — Megható az a szeretet és érdeklődés, amellyel Csehszlovákiában a magyar zenét, különösen Bartók és Kodály művészetét fogad­ják. Prágai ária- és dales­tem első részében klasszi­kus és romantikus szerzők műveit énekeltem (ez lesz januári budapesti hangver­senyem műsora is), majd Liszt-dalokból, Bartók és Kodály népdalfeldolgozá­saiból mutattam be néhá­nyat. A hangverseny után a közönség és a mu­zsikusok — többek köztt Dobias zene­szerző, Szmetacsek karmes­ter, Tauberova és Krilova, a kiváló énekesnők, vala­mint Skupa professzor, a híres prágai bábszínház igazgatója —, valamennyien kifejezésre juttatták, hogy mennyire szeretnék Bartók és Kodály életművét még sokkal jobban megismerni. Ezt tapasztaltam a rádióban is, ahol kizárólag magyar műveket kértek tőlem. ■­ Egyébként lépten-nyo­­mon találkoztam a nagy ha­gyományokon nyugvó, szé­leskörű cseh zenekultúra je­leivel. Elég annyit monda­nom, hogy a kamarazene­estekre is sorbaállnak a je­gyiekért. A Nemzeti Színház esti operaelőadásaira pedig elviszik a gyerekeket is. -Az eladott menyasszony­ egyik pompás előadásán lát­tam olyan nagymamát, aki két-három unokáját is »gar­dírozta« az előadáson. Prá­ga egyébként már a Mozart­én jegyében él, éles falra­gaszok hirdetik a nagysza­bású Mozart-hangversenye­­ket és operaelőadásokat. A mély és alapos zenekultúra nemcsak prágai jelenség, ez tapasztalható szerte a vi­déken is. Antal Lívia A mizserfalvi bányászok bensőséges vacsora keretében ünnepelték köz­ségükben a Faluszínház hu­szonötödik vendégszereplé­sét. De távolról sem ez az egyetlen szép forduló a Fa­­luszínház utolsó negyedéve­ MIZSERFALVÁN nek működésében. Most ját­szották százötvenedszer Balzac »Grandet kisasz­­szony«-át, száznyolcvanad­szor Skvarkin »Idegen gyer­­mek-»-ét, kétszázadszor a »Montmartrei ibolyá"-t. Szeptember 16-tól decem­ber közepéig nyolc darabot mutatott be a színház és eb­ből öt magyar szerző műve volt. A magyar szerzők ál­talában nagy sikert aratnak a vidéki városokban, és fa­lun. Móricz Zsigmond »Sári bíró«-ja túl jár az ötvene­dik előadáson, Gárdonyi »­A lámpás« című színműve de­cember idusán érte el az ötvenedik előadást. 1956 elején bemutatják Schiller »Ármány és szere­lem", Osztrovszkij »A hozo­­mánynél­küli lány", Safra­­nek »Makrancos házasok", Dunajevszkij »Vidám vá­sár«, Sásdi Sándor »Nyolc hold föld" és Szinetár György »Déryné" című da­rabját. Jelenet az eddig százötvenszer ját­szott »Grandet kisasszony« elő­adásából. Eugenie — Kassai Ilona, Charles — Kiszely Tibor, Grandet - Lénárd Béla 10

Next