Színház És Társaság, 1919 (3. évfolyam, 2-3. szám)
1919-01-11 / 2. szám
zinház és Társaság 3. oldal ortájban volt itj, a piros zsöl- és bársonyszékek oly elekek és minden finomságuk meloly drágák voltak, hogy mi merészebb álmainkban sem idoltunk arra, hogy oda beteedjünk. Akkortájban a földzi álló volt a diákhely, oda mk valamennyien s az első első szám az a kényelmes kitűnő sarok volt, amely apfolyóhoz esik. Hogy az emezt a elfoglalhassa, ahoz azért, hogy elsőnek szaladjon földszinti állóhelyre, kabátnál messziről rádobja a sa- t és elkiáltsa: le van bezecálva... inek a lebezeccolásnak pedig története, sőt előzménye van előzmény abból állott, hogy engedélyt kellett kérnünk a házba. Tizen, húszan iratk fel egy osztályból bennegyszerre s bizony komofájt a szive annak, akinek a te kedves és okos magyar im, Seprődi János kihúzta, ha és én mindig ott szerepelaz engedélykérők sorában, sha nem történt meg, hogyták volna ki óra után aláaz engedélyt. Rólunk jól Seprődi tanár uram, hogy otorus szinházbajárók va, s bár ő lelkes szinházba- endizgetője volt a diákságnak, s Horosz és Kupás női divat üzlete is Kolozsvár, Mátyás királyi tér 18. — Telefon 649. a mi szinházszeretetünkkel magyarázta azokat a titkos és ránk nézve nem mindig kellemetes jegyzéseket, melyek tanári notiszában kettőnk neve mellett állottak ... Mikor ezen a cenzúrán átestünk, még az internátusi felügyelővel is alá kellett írassuk az engedélyt. Itt már taktikával dolgoztunk, mert a felügyelő tanárhoz a legjobb magaviseletű bennlakót küldtük. Nagy drukkok között vártuk az eredményt s a mennyország kapukulcsának nem örvendtünk volna úgy, mint az ilyen színházi engedélynek... A színház hét órakor kezdődött, a vacsora pedig félhétkor. Aki azt hiszi, hogy egy félóra alatt kényelmesen meg lehet vacsorázni s a Farkas utcából a Hunyadi-térig elsétálni, sőt még várakozásra is marad az időből, az még nem ült a földszinti állóhelyen. A színház Cerberusa félhétkor nyitja a kapukat, tehát már negyedhétkor, sőt azelőtt ott kell lenni, ha az ember elsőnek akar bejutni. Aztán ismerni kell a kapu ravaszságát, aki elébe áll, azt hátralöki az ajtó, mikor kinyílik, tehát oldalt állni és ébernek lenni, mikor jön a díszruhás, mogorva portás... Óh, mi ketten Hetivel nagyon jól ismertük a színházbajárás titkát. Lemondtunk a vacsoráról, de bementünk és kiprotezsáltuk a cipónkat. A cipót zsebre dugtuk, a fele kiállt a kabátból, de azt akkorára, mikor bekerültünk, már lecsipdestük. Nem szégyen, hogy éhesek is voltunk ... így jártunk mi színházba ket