Színház És Társaság, 1920 (4. évfolyam, 38-50. szám)

1920-09-18 / 38. szám

Színház és Társaság között akkor érzi igazán elha­­gyatottságát, az élet r­omisz ki­csinységét, mikor künn esik az eső s köd takarja be a házakat. Akkor vágyik valami nagyszerű után, melyet azonban maga sem tudna szavakkal megnevezni. Megvalósítani, törni utána, ve­zettetve az ösztönzől: gyáva, lusta rá­s megelégszik azzal, hogy félig behunyt szemmel, kifáradva álmokra álmokat építsen. Azt hiszem, az emberek éppen ősszel tudnák szeretni egymást. Nem tavasszal, mikor langyos a levegő, sok a virág, hanem ősz­szel, ónesős, hűvös szeptember közepén. Ekkor magunk vagyunk s vérünk lázad az élet után, de a tavasz beittasodott emlékei s az ősz külső ridegsége megkötöz. Milyen szép is lenne szerelmet ősszel kezdeni. Milyen őszinte, igaz lehet az ősz szerelme. Benne lenne a mohóságban is az elmú­lás tudata. Nem félni a haláltól, de felhasználni az életet. A diák szerelme azért ámulé­­kony, mert tavasszal kedzte. El­kábul a levegőtől, megpezsdül a vére­s meleg kis szivének lükte­tését rossz versekbe önti. Nem vették észre, amelyik diák ősszel kezdett szeretni, az meghalt sze­gény. Nagy szerelmet érzett, a köd a szívére ömlött, tudatára ébredt kicsinységének, gyáva lett s meghátrált. Az ilyenek teszik szomorúvá, bántóvá az őszt. Az ősz és a tavasz csak egyben külömböznek. Az egyik hidegé, késlekedővé, félénkké gyúr, az utóbbi napsugara meg felbátorít. Ezért mondják a szerelem év­szakának a tavaszt, s megölőjé­­nek az őszt. ----Künn szitál az eső s kemé­nyen, zajjal pattog a háztetőkön. Köd ereszkedett le. De az eső­ben, a ködben benne van az igazi élet, az igazi szerelem. Csak sokszor nem látják, nem merik érezni. Megtanulták az őszben temetni az emlékeket. Temetőt sejtenek benne, melytől irtózni muszáj. Kár, hogy kevesen tud­ják, mi is az élet s a szerelem. Ha megértené. Van a színháznak egy csinos kóristalány tagja, akit egy fiatal jogászgyerek már régóta üldöz szerelmével. Szavai azonban nem ta­láltak eddig meghallga­tásra. Egyik délelőtt a fiú ismét ott lézengett a leány oldala mellett s os­tromolta a leányt. Mire a leány egy­szerre csak igy szólt haragosan: — Hallja, maga olyan dolgokat be­szél nekem, amelyek miatt pirulnom kellene — ha érteném őket. Megállapítom didergő ideggel, hogy rossz viszonyba vagyok a hideggel. És becsületemre mondom jól esne egy pár ■ régi ,forró’ színházi este. A „BIASINI“ szálloda és étterem az előkelő közönség szórakozóhelye. Kitűnő konyha ! Pompás tájborok ! Legjobb cigányzene! Jó kiszolgálás!

Next