Színház És Társaság, 1923 (7. évfolyam, 2-51. szám)
1923-03-24 / 12. szám
VII. évfolyam. 12. szám. 1923. márc. 24-től—1923. márc. 31-ig. ilUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, Mintr? illusztrált színházi művésZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP AZ ’’ORIENT” IRODALMI ÉS SZÍNHÁZI ÜGYNÖKSÉG KÖZLEMÉNYEIVEL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: TÓTH SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS AZ ’’ORIENT” ÜGYNÖKSÉG IRODÁJA CLUJ—KOLOZSVÁR, ’’TRANSSYLVANIA” SZÁLLODA (C. R. FORD. 17.) KÜLFÖLDÖN : Egy szám dra 3000 osztrák, 50 magyar korona, 2 szokol, 3 dinár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2500 Fel . 130 „ Negyed „ 70 „ Egyesszám 6., SZIGLIGETI EDE EMLÉKE Irta: Kiss Gyula. . . . Jöszte kisérteni Várad városába Szigligeti enyésző emléke! Te neved avatta Thália templomát, te szobrod rejlik itt — szerényen szem elől — : éledj hát, zörgess be mi magyar szivünkbe!... * Március 8-án százkilenc éve Nagyvárad-Olasziban kicsi porontyot hajított a gólya Szathmáryék kéményébe, ki a keresztségben Jóska nevet nyert s ki Szigligeti Ede néven jön a magyar drámairodalom lelkes, dicsőséges büszkeségévé. Sikerekben bő, eredményekben gazdag pályáját hihetetlen termékenység jellemzi; százkét színdarabot, itt: vígjátékot, drámát, tragédiát, népszínművet egyaránt, — sikereset, sikertelent, döntő jelentőségűt és akadémiai jutalommal koszorúzottat egyaránt. Szülei papnak szánták, ő orvosnak készült, végre is elhatározta, hogy mérnök lesz, tehát elszökött komédiásnak és lett — drámaíró! Rossz, nagyon rossz színész volt, — hála Istennek! — a drámaíró feltörő ereje hamar torkon ragadta lelkében a gyenge színészt, földre teperte, majd hóna alá vette mankónak s a magasba rugtatott vele. Szinészségének tápláló eredménye nagy szinpadjártassága, hatásrobbantó fortélyossága, lüktető frissesége, épkézláb-darabjait a „rossz“ komédás színpadi tapasztalataira támaszkodva írta. A vigjátékirás igazi eleme, legfőbb ereje. Mama c. vigjátéka klasszikus magaslaton áll s mosolygó elmeéllel megteremtett anyós-típusát, — epigonok is — hányszor leszöktették azóta klaszszicitása piedesztáljáról, hogy évtizedek múltán is sava-borsa legyen — lehet — gyengébb daraboknak. De még bensőbb hatású, ragyogó jellem vígjátékot teremtett a „Fenn az ernyő nincsen kas“ban. A „Liliomfia a magyar bohózat minden időkre eleven remeke, mely még ma is vidáman csicsergi el mókáit a színpadon.