Színház És Társaság, 1923 (7. évfolyam, 2-51. szám)

1923-03-24 / 12. szám

VII. évfolyam. 12. szám. 1923. márc. 24-től—1923. márc. 31-ig. il­­­USZTRÁLT SZÍNHÁZI, Mintr? illusztrált színházi művé­sZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP AZ ’’ORIENT” IRODALMI ÉS SZÍNHÁZI ÜGYNÖKSÉG KÖZLEMÉNYEIVEL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: TÓTH SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS AZ ’’ORIENT” ÜGYNÖKSÉG IRO­DÁJA CLUJ—KOLOZSVÁR, ’’TRANSSYLVANIA” SZÁLLODA (C. R. FORD. 17.) KÜLFÖLDÖN : Egy szám dra 3000 osztrák, 50 ma­gyar korona, 2 szokol, 3 dinár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 250­0 Fel . 130 „ Negyed „ 70 „ Egyesszám 6., SZIGLIGETI EDE EMLÉKE Irta: Kiss Gyula. . . . Jöszte kisérteni Várad vá­rosába Szigligeti enyésző emléke! Te neved avatta Thália templo­mát, te szobrod rejlik itt — sze­rényen szem elől­ — : éledj hát, zörgess be mi magyar szivünkbe!... * Március 8-án százkilenc éve Nagyvárad-Olasziban kicsi poron­­­tyot hajított a gólya Szathmáryék kéményébe, ki a keresztségben Jóska nevet nyert s ki Szigligeti Ede néven jön a magyar dráma­­irodalom lelkes, dicsőséges büsz­keségévé. Sikerekben bő, eredményekben gazdag pályáját hihetetlen termé­kenység jellemzi; százkét színda­rabot, itt: vígjátékot, drámát, tra­gédiát, népszínművet egyaránt, — sikereset, sikertelent, döntő jelen­­tőségűt és akadémiai jutalommal koszorúzottat egyaránt. Szülei papnak szánták, ő or­vosnak készült, végre is elhatá­rozta, hogy mérnök lesz, tehát el­szökött komédiásnak és lett — drámaíró! Rossz, nagyon rossz színész volt, — hála Istennek! — a drámaíró feltörő ereje hamar torkon ragadta lelkében a gyenge színészt, földre teperte, majd hóna alá vette mankónak s a magasba rugtatott vele. Szinészségének táp­láló eredménye nagy szinpadjár­­tassága, hatásrobbantó fortélyos­sága, lüktető frissesége, épkéz­láb-darabjait a „rossz“ komé­dás színpadi tapasztalataira támasz­kodva írta. A vigjátékirás igazi eleme, leg­főbb ereje. Mama c. vigjátéka klasszikus magaslaton áll s mo­solygó elmeéllel megteremtett anyós-típusát, — epigonok is — hányszor leszöktették azóta klasz­­szicitása piedesztáljáról, hogy év­tizedek múltán is sava-borsa le­gyen — lehet — gyengébb dara­­boknak. De még bensőbb hatású, ragyogó jellem vígjátékot teremtett a „Fenn az ernyő nincsen kas“­­ban. A „Liliomfia a magyar bo­hózat minden időkre eleven re­meke, mely még ma is vidáman csicsergi el mókáit a színpadon.

Next