Színház És Társaság, 1924 (8. évfolyam, 1-23. szám)

1924-01-05 / 1. szám

2. oldal. Színház és a Társaság A csodaszarvas vagy a Féltékenység tragédiája Kezdem azzal, hogy­ csak há­lásak lehetünk a kolozsvári Ma­gyar Színház áldozatkész igazga­tóságának, amiért hozzánk is el­juttatta a világirodalom egyik leg­kitűnőbb remekét, egy huszonhat­éves belga írózseninek, Cromme­­lyneknek „Csodaszarvas“ című tragikomédiáját. A háromfelvoná­­sos darab egyike az utolsó né­hány évtized legkitűnőbb alko­tásainak és különösen merész, új­szerű szüzséje, felfogása, irányok­tól független, de minden izében egyéni zamatú nyelvezete fogja bizonyára legjobban megkapni a kolozsvári közönséget.. Alkalmunk volt látni a főpróbán a „Csoda­­szarvas "-t és az a néhány óra, amit eltöltöttünk a halk, csöndes nézőtéren, tökéletesen meggyőzött bennünket arról, hogy egy min­den szavában, elgondolásában zseniális színpadi munkával ál­lunk szemben, melynek kolozs­vári sikere éppúgy nem maradhat el, mint ahogy nem maradt el a párisi, londoni és budapesti sem. A darab értékein kívül a leg­nagyobb elismeréssel kell adóz­nunk a „Csodaszarvas“ rendező­jének, Lengyel Vilmosnak, aki hozzáértésével, intelligenciájával fővárosi nívója előadást fog min­­­den bizonnyal kicsiszolni, amint azt már a próbák is mutatták. A„Csodaszarvas“főszerepeit Ko­lozsváron a legkitűnőbb erők ját­­szák, így Forgács Sándor, ez a nagyszerű és sokoldalú drámai színész a vezetőszerepet, Brúnót, a női elsőszerepet pedig, Stellát Könyves Tóth Erzsi. Ezen a két szerepen kívül van­nak még hálás és feladatot igénylő szerepek, melyek szintén kitűnő erők kezeiben vannak, így a daj­kát Lackó Aranka, Estrugót Mi­­hályfy László és a marhapásztort Cselle Lajos fogják művészi mun­kájukkal teljes mértékben minden szépségével kihozni. A szerelem tragikomédiája a „Csodaszarvas“, melyet Karinthy Frigyes ültetett át magyar nyelvre és aki már maga egyedül garan­cia arra, hogy valóban ritka ér­téket kapunk, egy új zseninek pazar elgondolása színdarabját. Sokáig emlékezetes marad majd a „Csodaszarvas“ előrelátható si­kere és hogy magával Cromme­­lynck-kel beszéljünk: — Fényes esik marad utána, hogyha lép . . . úgy hajlik, mint a bója a tengeren . . .

Next