Színház És Társaság, 1924 (8. évfolyam, 1-23. szám)
1924-01-05 / 1. szám
2. oldal. Színház és a Társaság A csodaszarvas vagy a Féltékenység tragédiája Kezdem azzal, hogy csak hálásak lehetünk a kolozsvári Magyar Színház áldozatkész igazgatóságának, amiért hozzánk is eljuttatta a világirodalom egyik legkitűnőbb remekét, egy huszonhatéves belga írózseninek, Crommelyneknek „Csodaszarvas“ című tragikomédiáját. A háromfelvonásos darab egyike az utolsó néhány évtized legkitűnőbb alkotásainak és különösen merész, újszerű szüzséje, felfogása, irányoktól független, de minden izében egyéni zamatú nyelvezete fogja bizonyára legjobban megkapni a kolozsvári közönséget.. Alkalmunk volt látni a főpróbán a „Csodaszarvas "-t és az a néhány óra, amit eltöltöttünk a halk, csöndes nézőtéren, tökéletesen meggyőzött bennünket arról, hogy egy minden szavában, elgondolásában zseniális színpadi munkával állunk szemben, melynek kolozsvári sikere éppúgy nem maradhat el, mint ahogy nem maradt el a párisi, londoni és budapesti sem. A darab értékein kívül a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a „Csodaszarvas“ rendezőjének, Lengyel Vilmosnak, aki hozzáértésével, intelligenciájával fővárosi nívója előadást fog minden bizonnyal kicsiszolni, amint azt már a próbák is mutatták. A„Csodaszarvas“főszerepeit Kolozsváron a legkitűnőbb erők játszák, így Forgács Sándor, ez a nagyszerű és sokoldalú drámai színész a vezetőszerepet, Brúnót, a női elsőszerepet pedig, Stellát Könyves Tóth Erzsi. Ezen a két szerepen kívül vannak még hálás és feladatot igénylő szerepek, melyek szintén kitűnő erők kezeiben vannak, így a dajkát Lackó Aranka, Estrugót Mihályfy László és a marhapásztort Cselle Lajos fogják művészi munkájukkal teljes mértékben minden szépségével kihozni. A szerelem tragikomédiája a „Csodaszarvas“, melyet Karinthy Frigyes ültetett át magyar nyelvre és aki már maga egyedül garancia arra, hogy valóban ritka értéket kapunk, egy új zseninek pazar elgondolása színdarabját. Sokáig emlékezetes marad majd a „Csodaszarvas“ előrelátható sikere és hogy magával Crommelynck-kel beszéljünk: — Fényes esik marad utána, hogyha lép . . . úgy hajlik, mint a bója a tengeren . . .